ALMÁSI ZSOLT

Dunaújváros rendszerváltást követő első szabadon választott polgármestere (1990–1998), 2022-től díszpolgára.

_________________________

A Hírlap – 1992. május 15.

Mit tanult a polgármester?

Almási Zsolt, Dunaújváros polgármestere több önkormányzati képviselő társaságában egy munkanapját a Parlamentben töltötte, ahol tudósítónk arról érdeklődött, mi célja volt a látogatásnak.
– Egy önkormányzati képviselőnek, polgármesternek is adhat valamit, ha látja, hogyan születnek a törvények. Még akkor is, ha sokan másként vélekednek: például, hogy itt cirkusz van, a Parlament nem más, mint törvénygyár, vagy hogy nem több, mint a politikai csatározások színtere. De én azt hiszem, hogy a magyar demokráciának ez a legfontosabb műhelye. Közelről nézve másképp lát az ember, mint a tévé előtt ülve. Például az is érdekes lehet, hogy itt a folyosón melyik képviselő, melyik más pártbéli társával beszélget.
– Mi az, ami az e héten napirendre került kérdések közül Dunaújváros számára jelenthet valamit?
– Városunk is kért úgynevezett céltámogatást, aminek ügyében talán döntés születik. Már ismert, hogy mi várható, mi az, amire van fedezet, amit támogatnak. Ennek alapján valószínű, hogy a szociális otthon bővítésére kapunk pénzt. Viszont a csatornahálózat fejlesztése terén – ezt mi is tudjuk – vannak nálunk rászorultabbak. Az is idetartozik azonban, hogy ezek a döntések általában nem politikai alapon születnek, tehát nem beszélhetünk hátrányos megkülönböztetésről.
– Terítéken van a lágymányosi Duna-híd ügye. Ez hogyan befolyásolhatja a dunaújvárosi híd sorsát? Vagy itt van a közlekedési koncepció a hatos úttal és a déli autópálya-vitával.
– A lágymányosi híd világkiállítás miatt nyilvánvalóan elsőbbséget élvez. Ezt kényszerűen, de tudomásul vesszük. Ha ez nem lenne, egy évvel előbb kezdődne a dunaújvárosi híd építése. De nincs okunk kétségbe esni, mert most kaptam levelet az államtitkártól, hogy várhatóan jövőre fogják a tendert kiírni, amely ezen túl is a nyolcas út meghosszabbításával közlekedési csomópontként kezeli a várost.
– És a Szekszárd környéki híd?
– Annak a hídnak megépítése nem befolyásolja a mi ügyünket, ugyanis Földvártól délre nem megoldott a Dunán való átkelés ügye. Az autópálya kérdésében még viták vannak, felmerült a vasúti teherszállítás fejlesztése, egy nyugatkeleti tengely létesítése. S ez megint a várost hozza a képbe.
– Említette, hogy a törvénykezést, a parlamenti munkát is figyeli. Mi az, ami tanulságos volt?
– Az interpellációk és a kérdések körüli rend, mert otthon ezek körül sűrűsödnek az indulatok. Ezen kívül észrevettem, hogy az üléstermen kívül a különböző pártállású képviselők a szakma, vagy terület szerint csoportosulnak.
– Nyilván lobbiznak, ön nem használja fel az alkalmat a város érdekében egy kis lobbizásra?
– Van néhány ügy, amiben különböző pártállású, de segíteni tudó képviselővel, kormányhivatalnokkal váltanék, sőt váltok is szót. Ilyen, hogy a város fűtéséhez kedvezményesen jussunk gázhoz. Ebben egyébként már más is történt, mint beszélgetés…
– A dunaújvárosiakat közvetlenül érintő kérdésekkel melyik képviselőt keresi meg, a városban győztes MDF-est, vagy a pártjába tartozó listás SZDSZ-est?
– Természetesen mindegyiket. Illéssy Pistának végre gratulálok, hogy lánya született, Eörsi Mátyást pedig tájékoztatom, hogy a gázügyben mit válaszolt a minisztérium. Lehet, hogy mindhárman leülünk itt a folyosón.

A város érdekében

_________________________

Fejér Megyei Hírlap – 2000. szeptember 30.

Almási Zsolt: Dunaújvárost elkerülték a nagy válságok

A századvég kiemelkedő éve volt Magyarországon 1990. Tavasszal parlamenti, ősszel önkormányzati választások teremtették meg az új rendszer kereteit. A sajtó politikai cikkeiben új nevek bukkantak fel. Tíz év múltán a politikai hírek akkori szereplőit szólaltatjuk meg sorozatunkban.

Almási Zsolt 1943-ban született Budapesten, 1949 óta él Dunaújvárosban. Nős, három gyermeke van. Papíripari mérnök, a rendszerváltásig a szakmájában töltött be szakmai vezetői posztokat. 1990-98. között Dunaújváros polgármestere. A megyei jogú városok szövetségében a sport kamarát vezette. Jelenleg a városi önkormányzat képviselőjeként sport és kulturális ügyekkel foglalkozik. Az önálló helyi főiskola főtitkára.

– Almási Zsolt az SZDSZ jelöltjeként került be 1990-ben Dunaújváros önkormányzatába, ahol polgármesternek választották. Hogyan került a politikába?
-A politika nem annyira, de a közélet mindig is érdekelt, bár az egypárti időszakban különösebb szerepet nem vállaltam. A késői Kádár-érában már eléggé kritikus voltam, emiatt akadtak is konfliktusaim a munkahelyen. Amikor azután a pártok megalakultak, én az SZDSZ-be léptem be. A családunk eléggé liberális szemléletű, meg tetszett is a párt programja. Az is, hogy már a nyolcvanas években foglalkoztak a szegénységgel.
– Majd polgármester lett.
– Az 1990-es önkormányzati választást itt Dunaújvárosban az SZDSZ nyerte, talán túl is nyerte magát. Akkor még az önkormányzat választotta a polgármestert. A párt hármunkat jelölt, s mi megbeszéltük, hogy az lesz a polgármester, akinek a szakmája alulreprezentált a testületben. Jogász és tanár több is volt, mérnök csak én, így én lettem a polgármester. Nem azzal kezdtem, hogy mindenkit lecseréljek a városházán, a szakértelemre figyeltem. Akadt, aki azért ment el, hogy ne hozzon engem nehéz helyzetbe, amikor korábbi szerepvállalásai miatt a képviselők kikezdték. Az az első testület hallatlanul tisztességes, jó szándékú volt.

Megalakult a képviselőtestület

Ám a lakosság a csodák elmaradása miatt büntette a rendszerváltó pártokat, így 1994-ben itt is a szocialisták győztek. Akkor már közvetlenül választották a polgármestert, s a lakosság nekem szavazott bizalmat. Én ellene voltam az országgyűlésben az MSZP-vel kötött koalíciónak, így az összes párttal feladat-koalíciót kötöttem, leírtuk a legfontosabb teendőket és mindenki aláírta. Ez működött is 1996-ig, azután felerősödtek a pártharcok.
– Milyen volt Dunaújváros elmúlt évtizede?
– A várost elkerülték a nagy válságok, soha nem volt magas a munkanélküliség. A korábbi nagyvállalatok egy kivételével sikeresen alakultak át, s az ismétlődő iparági válságokat is átvészelték. Viszonylag magasak a jövedelmek is. Sikerült a hosszú távú fejlődés néhány alapját megteremteni. Az ötvenéves telefonmizériát úgy oldottuk meg, hogy a kormányzat mintának tekintette. Sikerült elérni, hogy a térség közlekedési fejlesztése bekerüljön a kormányprogramokba. A vasművel és a főiskolával közösen létrehoztuk az innoparkot, amely ma már munkahelyeket teremt, segíti a vállalkozókat. Országosan is felfigyeltek a kulturális és sportéletünkre.

Tribolt L.

A Dunaferr és a sport

_________________________

7közlap – 2000. szeptember 19.

Tudja, hogy készül a bankó, csak nem beszélhet róla

Almási Zsolt, a pénzember

– Én is szeretem a bankjegyeket, persze, ha van belőlük elég – állítja Almási Zsolt, akiről valószínűleg nem sokan tudják, hogy 1989-ben egy esztendőn keresztül bankjegypapír-fejlesztéssel foglalkozott. Többek között az azóta már bevont úgynevezett régi ötezres létrehozásában is közreműködött.
Hogyan készülnek a bankjegy- és értékpapírok most-erről beszélgettünk vele.
– Többféle kritériumnak kell megfelelniük – magyarázza. – Ki kell állniuk többek között a hamisítás elleni próbát, de gondolni kell a tartósságukra is.
Állítása szerint a mostani bankjegyeink világszínvonalúak. Előállításuk szigorúan őrzött titok. Egyetemen nem tanítják, s amikor átvette a munkát, egy sötét szobában, páncélszekrényben őrzött iratokból tudta meg, melyek a készítés fortélyai. Csapatban dolgoztak, s a fejlesztésnél arra is ügyelniük kellett, hogy a technológiai fázisokat úgy állítsák össze, hogy egyben senki ne lássa át.

Soha eszébe sem jutott, hogy szerzett tudását “felhasználja”, elsősorban etikailag, másrészt azért, mert tisztában van azzal, hogy lehetetlenségre vállalkozna.
A pénzeink biztonságáról szólva megemlítette, hogy különleges alapanyagokból készülnek. A papírjuk olyan rostszerkezetű, amelynek egyik alkotóelemét például, a gyapotcellulózt csupán két ország állítja elő, s a növény meghatározott érési fokán nyerik ki. De van még számos más különleges adalékanyaga is, nem beszélve a fémgőzölt műanyag szálakról és a hasonló anyagú lapocskákról. A nyomda is megteszi azért a magért, hogy kellően biztonságosak legyenek.
– Mindig van benne háromszoros-négyszeres olyan kurfli, amely közvetlen észleléssel nem állapítható, de erősíti a biztonságát – egyébként nagyon drága is az előállításuk. Sok esetben többe került, mint maga az értéke – magyarázza. – Ilyen volt a korábbi papír ötvenes és százas címletű is.

Titoktartási fogadalmat kellett mindezek ellenére tennie, hiszen a bankjegyek létrehozását a BM okmányvédelmi szolgálatának az ellenőrzése és iránymutatása mellett kellett létrehozniuk.
Életének egy rövid ideje volt, mégis maradandó.
Azóta is szereti a pénzt és az értékpapírokat. Élvezettel mesél róluk, különlegesen szép kiadványok vannak a gyűjteményében, amelyek ezekről szólnak.
Állítása szerint, élete egyik meghatározó része volt ez az időszak, a bankjegy-papírok szeretetét azóta is őrzi. S szívesen beszél róluk, persze csak, amit lehet.

-fgy-

_________________________

Dunaújváros – 2022. május 06.

A város 71. születésnapjának ünnepségén adták át az önkormányzati elismerést a volt polgármesternek, aki két cikluson irányította a város közügyeit

_________________________

Pintér Tamás polgármester osztotta meg azt a szomorú hírt, miszerint 2025. július 22-én kedden hajnalban elhunyt Almási Zsolt, Dunaújváros nyugalmazott polgármestere.

“Almási Zsoltot 1990-ben, a rendszerváltozás hajnalán választották meg az addig “első szocialista városként” emlegetett Dunaújváros polgármesterének. A város történetében először a polgárok mesterének, a legkiválóbbak egyikének – mint elsőnek az egyenlők között – lett legnagyobb szava a helyi közösség életének befolyásolására.
Szerencsés időszak volt, mert sokak reménye támogatta demokratikus hitében, hogy egy jobb világ veszi kezdetét. A szerencsével azonban élni is tudni kell, és Almási Zsolt ezt nem mulasztotta el. Számára ez nem is volt annyira nehéz, hiszen demokrataként eltökélt volt abban, hogy másként és más célokat kell megvalósítani a rendszerváltozás nyújtotta lehetőségek közepette, mint a múltban.
Akárcsak olykor az építésznek, neki is át kellett építenie egy régi felépítményt. Az alapok már szilárdak voltak, hiszen megszületett az új Alkotmány, valamint az önkormányzatok szervezetét és működését szabályozó törvény, illetve egy sor további jogszabály, de a régi ház falai, amelyek – akkori kifejezéssel – a szocializmus építésének időszakában jöttek létre, még álltak.
A kor sajátossága volt, hogy azokban az időkben az értelmiség nagy számban fordult a politika felé, és a helyi közügyekben is hallatni akarta hangját. Almási Zsolt így erős csapattal a háta mögött gyürkőzött neki az embert próbáló feladatnak. Vezetői tapasztalata volt hozzá, hiszen papíripari mérnökként emberek sokaságát vezette korábbi munkaköreiben, és eltökéltsége is, hiszen éppen az elvei miatti kiállás okán hagyta el korábbi dunaújvárosi munkahelyét, felvállalva az ezzel járó kényelmetlenségeket, kellemetlenségeket.
A mögötte álló felkészült, tettre kész csapat élén létrehozta azt az önkormányzati struktúrát – továbbá beindította, szabályozta és ellenőrizte működését, amely biztosította, hogy a város polgárai is úgy érezzék, hogy valódi rendszerváltozás történt.
Demokrataként, liberálisként, a neveltetésével hozott kultúrával úgy végezte munkáját, hogy sokakat meg tudott nyerni a megvalósítandó feladatok végrehajtására.
Elkötelezettsége a szabadelvű gondolat mellett, hogy minden ember szabadnak és egyenlőnek születik, és így is kell élnie, átütött viselkedésén, azt a város polgárai is megérezték, akiknek a szolgálatába állt. Persze, voltak rossz felismerései, esetenként téves döntései is, de ezek száma – azon túl, hogy velejárói minden munkának – , eltörpülnek a tevékenysége hasznossága mellett. Legnagyobb sikereként minden bizonnyal saját maga is a szennyvíztisztító mű megvalósulását értékeli.
Teljes mértékben nyitott volt a kultúrára, minden kezdeményezést támogatott, ami a város művészetekre fogékony polgárainak érdekeit szolgálta.
A Kortárs Művészeti Intézet tevékenysége idején kezdte meg működését, ekkor vált professzionális színházzá a Bartók Béla Művelődési Központ. Tárgyalásai során azt is elérte, hogy az Evangélikus Egyház átengedje a templomot a városi koncertek számára.
Almási Zsolt két cikluson keresztül volt a város polgármestere. Ezt követően önkormányzati képviselőként is szerepet vállalt a város közügyeinek intézésében.”

Almási Zsolt emléke előtt tisztelegve Dunaújváros Megyei Jogú Város Közgyűlése 2025 szeptember 2-án döntött arról, hogy a közgyűlési termet Almási Zsoltról nevezzék el.