Dunaújvárosi Hírlap – 1971. május 25.
– Miért nyírják ezeket a kutyákat?
Kalauzom, Biró András, A kutya című újság szerkesztője válasz helyett bemutat a foxi gazdájának.
– Dr. Frőlich Jenőné, a Marell drótszőrű foxterrier kennel egyik tulajdonosa.
A kennel körülbelül annyit jelent, hogy tenyészet. A Marell szó onnan ered, hogy az egyik tulajdonost Marikának, a másikat Ellának hívják, amiért is Marell minden általuk tenyésztett kutya első neve. A kutyák – persze csak a törzskönyvezettek – második nevüket “alom”-korukban, tehát születésükkor kapják, a harmadikat, akkor, amikor gazdát cserélnek. A fajtatiszta kutyákat a magyar ebtörzskönyv tartja nyilván, törzskönyvi lap nélkül (amely törzskönyvi lap jóval részletesebb, mint egy igazolvány) egyetlen személyi kutya sem szerepelhet kiállításon. Mindemellett nehezen tudom elképzelni, hogy egy tacskót Zorró von Schwarenbergnek, hogy egy magyar vizslát Kevei Arany Zsabónak, vagy, hogy egy törpe uszkárt Alexander von Burg Mária Theréziának szólítson a gazdája. No de maradjunk a türelmes foxinál, akit egyébként Marell Paulettenek hívnak.
– Miért nyírja? – kérdem a kutya gazdájától.
– Mert nyírás nélkül úgy nézne ki, mint akármelyik korcs.
– Ne haragudjon a kérdésért, de ezek szerint ha egy korcsot megnyírnának, akkor az hasonlítana az ön kutyájára?
– Dehogy! Hogy képzeli?!
A Marell kennel társtulajdonosa komolyan megsértődik. Azt hiszem, egyetlen igazi ebtenyésztőnek sem tetszene egy ilyen kérdés, dehát nekem egyformán tetszik egy fajtatiszta kutya, vagy egy – bocsássanak meg érte – korcs.
– Elismerem, egy kevert kutyát ugyanúgy meg lehet szerezni, mint egy fajtatisztát.
Ezt nem én mondom, hanem a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete dunaújvárosi szervezetének vezetőségi tagja: Dr. Szenttornyay György, az Országos Kutyakiállítás egyik rendezője, aki egyébként a több ebszakértő által gyönyörűnek ítélt, Zürichből származó Lizi von Pirula tulajdonosa. Cserében én is elismerem, hogy amennyiben kutyát tart az ember, hasznosabb, ha az fajtatiszta. Nemcsak azért, mert a fajtatiszta kutya után kevesebb adót kell fizetni, (a nem törzskönyvezett kutya adója 240, a törzskönyvezetté 120, a magyar fajta kutyáké pedig csak 16 forint), hanem mert a kutyatenyésztés is, ahogy azt dr. Szelényi Károly, a kiállítás bírói testületének ügyvezető elnöke vallja: fejlődő nemzetközi kapcsolataink kicsiny láncszeme. Egyre több magyar kutyaszakértőt hívnak meg bírónak a külföldön rendezett kiállításokra, s mind több a külföldi résztvevője a Magyarországon rendezett nemzetközi kutyakiállításoknak.
A kiállítás egyetlen foltos dalmatinere egy fekete dog társaságában. A különleges kutya mindössze kilenc hónapos, a neve Ametist of Belice, tulajdonosa a budapesti Schitta Attiláné. A dalmatiner osztályában kiváló minősítést kapott
– Sport ez a javából – mondja dr. Szenttornyay György is -, úgy kezdi el az ember, hogy szereti az állatokat, a kutyát különösen. Ez az állatszeretet párosul bizonyos hiúsággal, mindenki arra törekszik, hogy kutyája szebb legyen, mint a másiké.
Na, de hogyan bírálják el, hogy melyik kutya szebb? A kiállítás területén tizenegy “bírói körben” folyik a bírálat, itt egy fiatalember igazítja hátrébb német juhászkutyájának hátsó lábát, mintha ez segítene, önkéntelenül ő maga is homorít, ott pedig egy hölgy teszi asztalra ezüstszínű, nagy gonddal fésült uszkárát, s izgatottságát a legkevésbé sem leplezve, várja a minősítést. A kutyát annak alapján ítélik meg, hogy miben és mennyiben tér el a fajtája jellemző tulajdonságaitól – ezért kell a bíráknak többek között cynologiából, azaz ebismerettanból vizsgát tenniök.
Biró András szinte minden kiállítót személyesen ismer. Bemutat többek közt egy hatalmas komondor gazdájának, Evers Vilmosnénak ,aki a szári Béke Termelőszövetkezet tagja és a téesz tulajdonában lévő híres Mount Everest kennelt alapította. A nagy komondor is a Mount Everestek közül való, keresztneve Hunor, mellette az alig kisebb szukáé Édes Edda. Igen, a téesznek Perjés László állattenyésztő szerint jövedelmező kutyatenyészete van, összesen vagy százötven kutyájuk, nagy haszonnal adnak túl rajtuk.
Hungária Fajtagyőztes lett Edericsi Nóri. A budapesti Lorkó Béla tulajdona
Dr. Szentklárai Béla, dunaújvárosi ebtenyésztő a szervezet titkára – akinek egyébként nincs kutyája – a fajtatiszta kutyák exportképességét is tenyésztés hasznosságát igazolandó fogalmazza meg:
– Nem állatvédő, nem kutyabarát egyesület a mienk, célunk a fajtatiszta kutyák tenyésztése, mindenekelőtt a magyar fajták nemzetközi rangra emelése. A MAVAD-on keresztül minden ilyen kutyát jó pénzért, valutáért lehet értékesíteni.
– No de egy városi lakásban hogyan lehet például komondort tenyészteni?
– Értem a kérdést – mondja dr. Szenttornyay György. – Dunaújvárosban az a baj, hogy nem ismerik eléggé a kutyafajtákat. Nemcsak boxer és dog van a világon, hanem sok olyan fajta, amely mind kisebb és jobban illik a kis lakásba. Néhányan – többnyire fiatalok – feltűnni-akarásból vonszoltatják magukat végig a Vasmű úton a félelmetesnek látszó boxerrel, de az igazi kutyatenyésztőkre ez egyáltalán nem jellemző. A kutyatartásnak etikája van, a kutya fegyelmezettségén lemérhető gazdája fegyelmezettsége is.
Ami igaz, az igaz, a kiállításon látott kutyák egytől-egyig jól viselkednek, ugatóhangversenyre számítottam, de alig-alig hallani egykét vakkantást.
A kiállítás egyik sztárja, Honkongi Szucsong névre hallgató pekingi palotakutya. Tulajdonosa a dunaújvárosi Nagy Kálmánné. A kutya Hungária Fajtagyőztes lett és kiváló minősítést kapott
Az egyik bírói körből Nics János,országgyűlési képviselőnk lép ki pulijával. Jókedvű: Csintalan Csini jó minősítést kapott.
– Vannak ezen a kiállításon úgynevezett esélyesek? – kérdem óvatosan.
– Vannak – mondja Nics János. – Az a puli ott például elnyerheti a Hungária Prima Junior címet – mutat egy másik pulira, “akivel” éppen Csintalan Csini barátkozik.
– És az ön kutyája?
– Az enyém nem olyan szép, de nem is azért tartom. Szeretem.
A másik puli valóban nagyon szép, koromfekete gombolyag. A gazdája Biró Miklós, a vasmű egyik olvasztára. Tudja, hogy kutyája az esélyesek közé tartozik, de izgatott: még nem szólították a bírói körbe.
– Hogy hívják? – mutatok a pultra.
Morzsi.
– Csak Morzsi? Valamilyen előneve csak van…
– Van neki, de én Morzsinak hívom. Ez “birkakutya”, nem arisztokrata.
Aczél Gábor
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült
