Dunaújvárosi Hírlap – 1997. április 12.
Selmecbányától – Dunaújvárosig
Fejezetek a dunaújvárosi főiskola (és a magyar műszaki felsőoktatás) történetéből IV.
Az Akadémia tudományos kisugárzása
Az Akadémia tudományos kisugárzását jól bizonyítja az is, hogy erről már 1794-ben a francia konvent nyilatkozott (keretes anyag), így lett Selmec példaképe a világhírű École Politechnique-nek.
|
“A selmeci bányászati iskola Magyarországon szembeszökő példáját adja annak, hogy mennyire hasznos, ha a hallgatók maguk is gyakorolják azokat a műveleteket, amelyek a tudományok alapjául szolgálnak. Ott laboratóriumokat nyitottak, s fölszerelték azokat a szükséges eszközökkel és anyagokkal, hogy a hallgatók meg tudják ismételni a kísérleteket, s ily módon saját szemükkel láthassák mindazokat a jelenségeket, amelyek a testek egyesülésekor játszódnak le. |
De Selmecbányán született meg 1846-ban a világ első nemzetközi műszaki egyesülete a Societät der Bergbaukunde. Másfélszáz európai és amerikai tagja közt ott volt Goethe, Watt, Lavoisier, Doppler, a világhírű fizikus, és Volta is tanított Selmecbányán. 1846-ban a Berg und Forstakademie elnevezés mögött már négyéves tanulmányi idejű európai hírű és elismertségű bányász-kohász, erdész akadémiai szintű képzés áll. Az osztrákoknak Leobenben (1861) a cseheknek Pribramban (1865) akadémiai rangú intézetet létesítenek. Ekkor az Akadémián 12 bányász-kohász, 3 erdész tanszék működött, ahol a bányász-kohászok 4, az erdészek 2szakon szerezhettek – az abszolutóriumot követő 2 éves gyakorlat és államvizsga után – szakképzett bányász-kohász-erdész diplomát.
Az 1848-as forradalomés szabadságharc hatása
1848-49-ben, a forradalom és szabadságharc célul tűzte ki, hogy az akadémia magyar állami intézmény legyen. Mind a magyarországi diákok, mind a tanárok többsége kiállt, sőt harcolt is a forradalomért. Az osztrák és cseh hallgatók viszont kiváltak Selmecről. Beniczky mozgó alakulatában a tüzérséget Stróbl Alajos akadémista (“kiszolgált tűzmester”) parancsnoksága alatt a hallgatók alkották. Ütegüket a selmeci Óvár használhatóvá alakított középkori ágyúiból alakították ki. Frits Miklós a következőket jelenti Kossuth Lajosnak “a derék selmeci gyakornokok (hallgatók) szinte minden hadi szolgálatra készeknek mutatkoznak. Beniczky biztos úr utasításánál fogva egy része az itten felállítandó hegeknél, másik a hamarjában összevásárolt puskákkal vadászcsapatot képezett, hogy akárhová indítható legyen.”
Beniczky a következőket jelenti Kossuthnak: “az általam nagy hirtelen alakított bányavidéki üteg valósággal csodát vitt véghez. A tüzérség csupa 18-19 éves fiatalokból áll, kik egytől egyig mint valóságos vitézek viselték magokat, meg nem foghatom, hogy nyolc napi gyakorlás után képesek valának oly gyorsan és rendet tüzelni, az ellenség egyik ágyúját leszerelni és azonkívül a rakétázást öt helyen elnémítani.
A bányavidéki zászlóalj egyik százada a Vág partján 2 órától 7-ig este állott felváltás nélkül Plangba (harcban) és az ellenség tüzét viszonozta, ezek is először valának tűzben és egy lépést sem hátráltak, örömömben majd sírtam, hogy ezen fiatal csapatom oly vitézül tartotta magát. A tüzérség parancsnoka Stróbl Alajos akadémikus…”
1846-tól 1904-ig az intézmény a Bányászati-Erdészeti Akadémia nevet viselte, amelyben az erdészeti tanintézet akadémiai rangot kapott, a képzés a bányász-kohászoknál négy, az erdészeknél három éves.
1867-ben az Akadémia ténylegesen magyarrá, magyar tannyelvű magyar állami intézmény lesz, ahol a bányász, a vaskohász, a fémkohász mellett építészmérnöki szakon is adnak ki önálló oklevelet.
A professzorok tudománytörténeti és nyelvújító tevékenysége
Kissé azt is ismerjük meg, hogy az akadémia tanárai vitathatatlan szakmai kiválóságuk mellett mit tettek más tudományterületen. Chr. T Delius az első bányászati professzor már 1773-ban gazdasági értekezést csatolt függelékben bányászati tankönyvéhez, melyet 1778-ban Párizsban is kiadtak. A szakmai történetírás terén is maradandót alkotott Péch Antal és Kerpely Antal.
Illusztráció a korabeli tananyagból: bányászat, ércmosás, kohászat
Péch 1881. évi akadémiai székfoglalója “A tudományok haladásának befolyása a selmecvidéki bányaművelésre” címet viselte. Kerpely Antal a vas magyarországi történetével is foglalkozik. Klasszikus szakmai műveit is áthatja a történeti szemlélet. Utódaik is méltán folytatták ezt a tevékenységet. Lenyűgöző a humán műveltségük és a tökéletes több nyelvismeretük. Tanulmányaik, könyveik több idegen nyelven (németül, angolul, franciául, szlovákul) is megjelentek. Az sem véletlen, hogy alapvető szerepük volt a magyar műszaki nyelv megteremtésében.
Elsőként Pettkó János vezetésével öt selmeci hallgató elkészíti a Bányászati Szófüzért. 1848-ban Szabó József, aki Pesten egyetemi Bányaműszótár címen adja ki. Kerpely Vaskohászattanában 2000 szót, kifejezést gyűjtött össze. Péch Antal 1879-ben megjelentetett Magyar és Német Bányászati Szótára már 20000 magyar műszaki szót, kifejezést foglal magában. Ők tették a Bányászati és Kohászati Lapokat a magyar bányászati – kohászati szakirodalom fórumává.
Professzori hatása hallgatók kultúréletére
A profeszorok példája óriási hatást gyakorolt a hallgatóság magyar anyanyelvének művelésére is. Néhány példán szabadjon ezt is érzékeltetni.
A Holló Szunyoghi Magistratusban, poéta, orátor és újságírói tisztségek is szerepeltek. Feladatuk volt, hogy magyar költemények, elbeszélések, szónoklatok, színi jelenetek stb. megírásával és előadásával szórakoztassák a magyar ifjakat. 1820-ban a kor szellemi vezetője Debreczeni Márton volt, akinek szépirodalmi munkásságát az irodalomtörténet is számon tartja.
1832-ben megalakult a Selmeci Akadémiai Olvasótársulat, mely “a honi nyelv alapos ismeretének terjesztését”… “a magyar litteratura megismertetését” tekintette fő céljának. A társulat tagjainak száma 80-120 között változott és a legkiválóbb akadémistákat vonzotta magához, de tagjai között ott voltak Selmecbánya vezető tisztviselői, polgárai, értelmiségiek, iparosok sőt ezek – főként hölgy – családtagjai. A társulat irodalmi színjátszó és báli rendezvényei híresek voltak, s nemcsak az akadémia városában.
Több mint százkötetes könyvtáruk tartalmazta mind a magyar, mind az európai irodalom magyarra fordított legjobb műveit, de köztük volt például Cooper Utolsó Mohikánjának magyar kiadása is. Nem hiányoztak a kor legkiválóbb gondolkodóinak (Széchenyi, Wesselényi, Eötvös, Fáy, Irinyi, Táncsics stb.) művei, a leghíresebb politikai lapok (Pesti Hírlap, Erdélyi Híradó, Jelenkor, a pozsonyi Hírnök stb.), az irodalmi divatlapok (Regélő, Társalkodó, Honderű, Életképek) az irodalmi zsebkönyvek (Auróra, Uránia, Remény) vagy a Tudománytár stb.
Vidám volt ez a diákság. Szeretett vígan élni, mulatni is, de különlegesen fontos volt számára az igaz barátság tartása. Mindezek alapján igazi arcát, lelkét azok adták, akik küzdöttek a magyar nyelvért, és irodalomért, a magyar bányász-kohász-erdész szaknyelvért és szakirodalomért, a szakmai egyesületek megteremtéséért, az öntevékeny, önálló ifjúsági mozgalom működéséért, amelynek keretében saját maguk gondoskodtak saját segélyezésükről, menzájukról, sportjukról, művelődésükről, székházukról stb. Ők voltak azok, akik egy emberként küzdöttek és véreztek 1848/49. csataterein és 1921-ben Sopronért. Ez az ifjúság Selmecen és Sopronban virágzó irodalmi képzőkört működtetett. Erre támaszkodva jelentek meg ifjúsági lapjai a “Selmecbánya”, a “Selmeci Diákélet”, a “Főiskolai Lapok”, majd a legszínvonalasabb a Sopronban 1941-44-ben kiadott “Bástyánk”.
Selmeci képeslap századunk első éveiből. Az akadémia képen látható “új” épületeit
(hála az agilis selmeci elöljáróságnak) az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította
Az Akadémia további sorsa, az áttelepülés
1895-től már mérnöki címet kapnak a végzettek. 1904-1919-ig M. kir. Bányászati és Erdészeti Főiskola az intézmény neve, az oktatás egységesen 8 féléves, melyben a természettudományi alapképzés részesedése mintegy 40 százalék. Húsz tanszék működik, a hallgatói létszám már megközelíti a hatszázat, megtörténik az Akadémia teljes kiépülése Selmecen. Ez az épületkomplexum ma már műemlék, az úgynevezett világörökség részét képezi. Az intézmény vezetőit már rektornak, dékánnak nevezik.
1918-19-ben aztán az Akadémia áttelepülni kényszerül Sopronba, ahol 1922-ben a Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola nevet veszi fel és 1931-ben megkapja a habilitációs jogot, azaz egyetemi doktori, illetve magántanári fokozatokat ítélhet oda.
1934-39 között az intézmény Bánya- Kohó- és Erdőmérnöki Kar elnevezéssel a M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem része. Az oktatás kilenc féléves. A Kar különleges önállósággal rendelkezik a gazdálkodás, a könyvtár, az ünnepélyes tanévnyitás, a felsőházi képviselet (ahol egyébként minden egyetemnek csak egy képviselője foglalt helyet), valamint a sport és ifjúsági egyesületek vonatkozásában.
Az 1949-ben létesített Nehézipari Műszaki Egyetemre kerül át a Kohómérnöki Kar fokozatosan, a Bányamérnöki Kar valamivel később, csak 1959-ben kerül át teljes egészében Miskolcra. Ennek az egyetemnek lettünk mi 1969-től kezdődően Kohó és Fémipari Főiskolai Kara.
Az erdészek elválása
Lássuk azt is, hogy alakult az Erdészek sorsa. 1950-ben az Erdőmérnöki Osztály kiválik a Budapesti Műegyetemről, és a Budapesti Agrártudományi Egyetem Erdőmérnöki Kara nevet veszi fel, majd teljes önállósodása jegyében létrejön az Erdészeti-Faipari Egyetem. 1957-től az Erdőmérnöki Kar mellett Faipari Mérnöki Kar is létesül, ez utóbbin két fokozatú képzés formájában Faipari Üzemmérnököket is képeznek. 1972-ben Földmérési és Földrendezői Kar létesül Székesfehérvárott, a jogelőd Felsőfokú Földmérési Technikum utódaként.
Mindezek után pedig a diákhagyományok történetében ismét megjelenik majd Selmec, Sopron, Miskolc is – a mi diákhagyományaink részletes ismertetése mellett.
folytatjuk…
Fejezetek a dunaújvárosi főiskola történetéből
Dr. Molnár László
ny. főiskolai tanár,
alias Laci bácsi
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
