Szabad Ifjúság – 1953. november 13.

A Sztálinvárosi Kohászati Technikumban

Sztálinvárosban, az acél és a vas városában új házak rengetege épül. Az idegennek talán fel sem tűnik az állványozott, épülő házak sokaságában az új Kohászati Technikum, de a “bennszülöttek” büszkeséggel és szeretettel néznek rá: ez az ország egyik legmodernebb középiskolája. Az iskola külső és belső képe még korántsem végleges, de a termekben szeptember óta már komoly munka folyik. A jövő kohászati szakemberei készülnek hivatásukra a szép,új iskolában.

Látogatás a műhelygyakorlaton

A Sztálinvárosi Kohászati Technikum fiataljai mindennapos vendégek a város már működő üzemeiben. Délelőttönként zárt sorokban vonulnak a Vasműhöz, hogy értékes, gazdag tapasztalatokat gyűjtsenek a műhelygyakorlatokon. Mire vidám csoportjuk a gyárba ér, mindenki tudja, hol dolgozik aznap. Néhány perc és a gyárban munkához látnak a tanulók.
Az öntöde közepén megnyílik az elektromos kemence tüzes torka. Tóth Mihály és Vincze Ferenc ott állnak a kemence kapcsolótáblájánál és hallgatják Kalló Béla magyarázatát, azután a kékszínű védőszemüvegen át nézik, hogyan nyeli a kemence szikrázó nyílása mázsaszámra az ócskavasat, az új acél egyik fontos nyersanyagát. A tanulók mindnyájan érdeklődéssel figyelik Fazekas Gábor ifjúmunkás főolvasztár gyakorlott mozdulatait.
A magkészítők között Vass Zoltán és Vekerdi Gyula segédkezik a hűtőlapbetétek elkészítésében. A magkészítők szívesen tanítják a fiatalokat; munkájuknak, oktató szavuknak nagy része van abban, hogy a technikum tanulói számára minden egyes üzemben eltöltött nap emlékezetes marad.

A Sztálinvárosi Kohászati Technikum IV/a osztályos tanulói a délelőtti műhelygyakorlat után a Vasmű öntödéjéből vidáman térnek vissza iskolájukba.

Az öntöde laboratóriumába is ellátogatunk. Itt is megtaláljuk a technikum munkaruhás, egyensapkás fiataljait. A bemérő mérlegen Alakszai László és Bánfalvi Tibor végzik a nyersvas minősítő vizsgálatát.-Fontos kiegészítő része ez a kémiai tanulmányoknak. A gyakorlati munka, az aprólékos mérések technikájának elsajátítása után könnyebben, jobban megy majd a vizsga is.
A technikum önálló tanműhelye csak 1954-re készül el. Szocialista városunk számos üzeme addig maga oktatja, neveli gyermekeit, a technikum tanulóit, a jövő új kohászati szakembereit.

Negyedévi konferencia előtt

Ma délután lesz az iskolában az első negyedévi konferenciai. Ma méri le a tanári kar, mennyit fejlődött a tanulók tanulmányi színvonala a tavalyi negyedévhez képest. Nem árulunk el titkot, ha megmondjuk: elsősorban technológiából, tüzeléstanból és géptanból mutatkozik komoly javulás az elmúlt esztendőhöz képest. Előreláthatólag az iskola átlaga 3,5 körül lesz. Legalacsonyabb az első osztályok átlaga, a legmagasabb pedig a negyedik osztályoké, amely megközelíti a 3,7-et. Az iskola legjobb osztálya a IV/a, de nem sokkal marad mögötte a IV/b és a III. osztály sem. Két tantárgyból: magyarból és oroszból általában gyengébbek az eredmények. Különösen rossz a tanulók helyesírása. Negyedév után elsősorban ebből a két tárgyból kell komoly tanulással javítaniok az iskola növendékeinek.

A tervek valóra válnak

A jövő terveiről, a közeljövőben, felépülő új diákotthonról beszélgettünk Csóka János elvtárssal, a diákotthon igazgatójával. Csóka elvtárs a következőket mondotta:
Az iskola és a már épülő tanműhely között emelkedik majd a Kohászati Technikum tanulóinak új otthona. A végleges tervek elkészültek. Kétemeletes, pompásan berendezett épületben kap helyet a diákotthon. A tervek szerint 48 hatszemélyes, minden kényelemmel, rádióval ellátott hálószoba épül. A nyugodt tanulók biztosítására tíz tanulószobát rendeznek be. A földszinten 24 méteres társalgó, klubhelyiség és könyvtár áll majd a fiatalok rendelkezésére.
Az egész tervezést és építkezést a fiatalokról való fokozott gondoskodás szelleme hatja át. A diákotthonban négy betegszoba lesz, négy elkülönítővel, ápolólakásokkal. Emeletenként zuhanyozó sor várja a technikum tanulóit.
Az új diákotthon külön érdekessége lesz a konyha. Az élelmiszerraktárak mellett, tésztaelőkészítőt, húselőkészítőt létesítenek. Hatalmas, pompás ebédlőben étkezhetnek majd a technikum tanulói.
Minden emeleten egy-egy nevelői lakás kap helyet. Az egész épületet bekapcsolják a sztálinvárosi távfűtési hálózatba.
Pillanatnyilag még csak a tervek vannak készen. A sztálinvárosiak azonban már megtanulták becsülni az időt. Egy év Sztálinváros történetében felér egy évtizeddel. Az építkezés még csak most indul meg a közeljövőben, de nincs ember, aki kételkednék benne, hogy a tervek valóra válnak és a technikum fiataljai jövő év szeptemberére boldogan foglalhatják el a zöld parkkal övezett, gazdagon felszerelt új diákotthont.

A Diósgyőrből Sztálinvárosba telepített Kerpely Antal Kohóipari Technikumban 1953. szeptemberében kezdődött az oktatás. A képen a megérkezés utáni legelső teendő látható: a szalmazsáktömés!

Apja nyomába lép

A Sztálinvárosi Kohászati Technikum II. osztályának tanulója ifjabb Loy Árpád, az országos hírű alberttelepi frontmester fia. Ifjabb Loy Árpád Alberttelepen járt általános iskolába, a kohászati technikum első osztályát pedig Diósgyőrött végezte el. Osztályával együtt jött ez év szeptemberében Sztálinvárosba és most az ideiglenes kollégium egyik második emeleti szobájának lakója.
Ahogy apja szívéhez a bánya, úgy nőtt a fiú szívéhez a sztálinvárosi nagykohó. A jövendő szakmájához való vonzódás új, jobb tanulmányi eredmények elérésére sarkalja ifjabb Loy Árpádot. Mind a 11 tantárgy, amelyet tanul, nehézségek egész sorát rejti magában, s bizony nem könnyű megszerezni egy 4-es vagy 5-ös osztályzatot. Ifjabb Loy Árpád azonban nem elégszik meg ennyivel. A saját jó bizonyítványa még nem minden. Lelkiismeretesen teljesíti a DISZ-megbizatást, segíti társait. Nap mint nap együtt tanul két elsőosztályossal: Tapolczai Jánossal és Erős Józseffel. Amióta együtt tanulnak hárman, a két elsős tanulmányi eredménye rohamosan emelkedik.
Ifjabb Loy Árpád, a hős bányász fia példásan helyt áll. Tanulásban, munkában is apja nyomába lép.

1953 szeptemberében megnyílt a Kohóipari Technikum, amelyet diákostól, tanárostól Diósgyőrből telepítettek Sztálinvárosba.
A képen látható Gerendás Andor a technikum igazgatója volt.
fotó: Dunaújvárosi Hírlap / Szántó Vilmos

ERŐS AKARATTAL

Az iskolában senki sem hallott a III/c tervéről. Ebben az egy dologban titkot tudtak tartani a fiúk. Titkos volt az a bizonyos osztálygyűjtés is, amelyen a kollektíva elhatározta, hogy kérvényt küld a minisztériumba. Azóta a fiúk egyre izgatottabban és türelmetlenebbül várták a III/c életében sorsdöntő fordulatot hozó választ. A Diósgyőri Kohászati Technikumban közben tovább teltek a szürke hétköznapok. Senki sem vette talán észre, még a III/c osztályfőnöke sem, hogy a “javíthatatlanok” sokkal rendesebben viselkednek, mint máskor. Évek hosszú során hozzászokott a tanári kar, hogy a III/c az “iskola réme” és reménytelen velük bármihez is kezdeni. Tulajdonképpen ezért is írták azt a kérvényt a “javíthatatlanok”. Azon a titkos osztálygyűlésen ugyanis elhatározták, hogy új életet kezdenek – de nem ebben az iskolában. Itt állandóan nyomná őket a régi rossz hírük. És megszületett a kérvény: adjon engedélyt a minisztérium az osztálynak, hogy az utolsó évet a Sztálinvárosi Kohászati Technikumban fejezhessék be.
Szeptember 7-én a III/c már az újonnan épült Sztálinvárosi Kohászati Technikum padjaiban látott munkához. Régi nevüket – mint egy rossz ruhát, levetették – és új nevet kaptak: a IV/b-t. A múlt rossz szokásaitól és emlékeitől azonban nem sikerült ilyen könnyen megszabadulniuk. A tanulással már kezdetben sem volt sok baj. Az első időben ugyan még be-becsúszott egy-két egyes, de a DISZ-szervezet és a kollektíva azonnal segített. Tanulópárokat szerveztek, a jobbak segítették a gyengéket. A fiúk komolyan nekiláttak a tanulásnak. Sztálinvárosban, a szocialista munka városában szégyen lett volna nem tanulni! Hanem a vagánykodás, a fegyelmezetlenség a vérükben volt. Mindjárt év elején előfordult, hogy a IV/b-sek közül Lovász Zoli egyik este engedély nélkül elhagyta a kollégiumot.
A DISZ-titkár másnap gyűlésre hívta össze az osztálykollektívát. A fiúk egymásután szólaltak fel, elítélték Zoli viselkedését és vállalták, hogy a hibát közösen teszik jóvá. Azon a napon példás rend uralkodott az osztályban, Zoli pedig megígérte: ilyen eset mégegyszer nem fordul elő. De más baj is volt. Ebben az időben a jampecdivat, a szemtelen viselkedés, a hosszú haj, a kívül hordott ing kezdett erősen tért hódítani, a IV/b-ben. Egyik este azután a DISZ különös bált rendezett. Az osztály két tagját, Vámosi Gyulát és Démuth Tibort, a jampecdivat két legjellegzetesebb képviselőjét felöltöztették “igazi” jampeceknek. A két fiúnak még tetszett is a móka. De amikor egész este rajtuk nevetett a bál minden részvevője és senki sem volt hajlandó táncolni velük, elhagyta őket a jókedvük. Ezután az este után ők is kezdték elhagyni a jampecszokásokat. Lassanként a régi, hírhedten fegyelmezetlen osztály kezdett megváltozni. A diákotthonba az esti rendetlenségeket úgy szüntette meg a kollektíva, hogy az este 10 óra után zajongókat reggel 4 órakor felkeltették legmélyebb álmukból. Ez a módszer biztosította a diákotthonban az esti csendet.
Negyedéve léptek új útra a IV/b tagjai. Ma már az iskola legjobb tanulmányi eredményt elérő és legjobb magaviseletű osztályai közé tartoznak. Az egész iskola büszke rájuk, mert erős akarattal a legnagyobb fejlődést tették meg az új iskolában.

Pados István, a sztálinvárosi kohászati technikum tanára tanítványai között
fotó: Uj Világ

HÍREK SOROKBAN

Az új iskolában három szép helyiséget kapott a DISZ. Ezekben titkári, könyvtár és klubszobát rendeznek be.
“Udvariassági versenyben vannak egymással a Dunamenti Villanyszerelő Vállalat és a Dunamenti Szerelőipari Vállalat. Mindketten arra várnak, hogy a másik vállalat lásson először munkához. Az udvariaskodás közben pedig továbbra is késnek az iskola vízvezeték- és villanyszerelési munkálatai. A villanyszerelők munkájára annál is inkább szükség lenne, mivel a tervezők nem hajlandók elfogadni az igazgató javaslatát a természetes világítás megoldására, így a folyosókon reggeltől estig égnie kell a villanynak.
A technikumban virágzik a sportélet. Néhány hete kezdték meg az asztalitenisz házibajnokságot. A bajnokságnak, amely a napokban ér véget, 80 részvevője volt. A technikum labdarúgócsapata ifjúsági bajnok Sztálinvárosban.
A DISZ-szervezet hetenként kétszer saját vetítőgépével filmvetítést rendez. A fiatalok igen örülnek saját mozijuknak és ügyes ötletekkel teszik egyre népszerűbbé. Höhnl Antal, Bartányi Endre tanulók és Árpási Ferenc, az iskola fiatal fűtője rendszeresen plakátokat rajzolnak a bemutatott filmekhez.
Jogos kérése a technikum fiataljainak, hogy a többi sztálinvárosi dolgozókhoz hasonlóan évenként legalább háromszor 83 százalékos vasúti kedvezményt kapjanak a hazautazáshoz. Tekintve, hogy Diósgyőrből áthelyezett iskoláról van szó, a tanulók kérése teljesen indokolt.

Az összeállítást készítették:
Vass Éva és Török András.

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.