Új élet – 1952. január 24.
Dr. Scheiber Sándor:
Zsidó hitközség Pannóniában ezerhétszáz év előtt
Ma már vitathatatlan történeti tény, hogy Pannóniában laktak zsidók. Erre mutatnak az előkerült emlékek: a szombathelyi, menórával ellátott mécses és gemma, az alberti-irsai, esztergomi, siklósi sírkövek és a dunapentelei fogadalmi emlék (lásd összefoglalóan Gábor Gyula, IMIT Évkönyve, 1931. 146-155.). Ez utóbbi a legproblematikusabb, de a legjelentősebb is egyszersmind.
Rómer Flóris fedezte fel a dunapentelei postaudvar egyik hátsó épületének falában. A mészrétegtől megtisztította, de ezenközben – úgy látszik – a szöveg megrongálódott. Rómer a feliratot még nem tudta kielégítően megfejteni (Arch. Közl. IV. 1864. 60.).
ARCHAEOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK 4. kötet (1864)
IV. Pannoniai újabb kiadatlan római feliratok
Duna-Pentelén – romer-duna-pentelen.pdf
A kő később a M. N. Múzeumba került, ahol Mommsen, a kor legnagyobb epigráfusa – Budapesten jártában – elolvasta. Lényegében az ő olvasata került be a tudományos irodalomba, utoljára Frey monumentális munkájába is, amely az európai zsidó feliratokat tartalmazza az i. e. III. századtól az i. u. VII. századig (Corpus Inscriptionum Judaicarum. I. Roma-Paris, 1936. 489. Nr. 677.).
A zsidók legrégibb emléke Magyarországon; eredetije a Magyar Nemzeti Múzeumban.
fotó: Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve, 1902
Szövege a következő:
Deo aetemo pro sal(ute) d(omini) n(ostri) Sev(eri) A[lexandri] p(ii) f(elicis) Aug(usti) et [Jul(iae) Mamejae Aug(ustae) mat(ri) Aug(usti) vot(um) red(dit) l(ibens) Cosmius pr(aepositum) sta(tionis) Spondilla synag(ogaeque)
Magyarul:
Az örökkévaló Istennek tiszteletére, a mi urunknak, Severus Alexander kegyes-boldog császárnak és Júlia Mamea császárnőnek, a császár anyjának üdvéért fogadalmát örömest beváltja Cosmius, a Spondilla állomás (és) zsinagóga főnöke.
Rómer a kő felső részén még látta Severus császár fejének reliefjét, ez azonban ma már hiányzik.
A név kétségtelenül Cosmius (általában – még Freynál is יhibásan Cosmus szerepel). Spondilla megfejtését Klein Sámuel, a Héber Egyetem elhalt tanára kísérelte meg, aki azonosította Pentelével (Múlt és Jövő. XXV. 1935. 141-142.). Ez volt a helység neve Intercisa-tábor közelében.
A felirat nem mond sem többet, sem kevesebbet, mint hogy Alexander Severus császár idejében (222-235) Dunapentelén (Intercisa) zsidó hitközség és zsinagóga volt. Ennek élén állt Cosmius. A “praepositus” Hieronymusnál és venosai zsidó sírfeliratokon ismételten előkerül ilyen értelemben (S. Krauss: Synagogale Altertümer. Berlin-Wien, 1922. 116.). Cosmius egyúttal a pentelei vámállomás parancsnoka is volt. Ez nagy pozíció lehetett, mert Pentele bizonyára fontos kereskedelmi gócpont volt akkortájt.
A magyar archeológusok nem osztották a fenti magyarázatot. Septimius Severus ssászár a barbár betörések ellen sziriai – Emesából származó – segédcsapatokat küldött a Dunántúlra. Ezért pl. Hampel József, a nagynevű régész szerint, a synagoga “a syriai származásúak egyletére vonatkozik … Ez az egyesület… elsősorban temetkezési szövetkezet lehetett”. Cosmiusról pedig azt írja: “semmi ok sincs őt zsidónak képzelni; hanem igenis lehetett syriai ember és a “synagoga” alatt a syrusok testülete értendő” (Intercisa emlékei. Arch. Ért. XXVI. 1906. 238, 239.)
ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 1906 / 3. füzet
HAMPEL JÓZSEF: Intercisa emlékei – hampeljozsef-intercisaemlekei.pdf
Ez a nézet zsidó részről is talált követőre. Gráf András, a fiatalon mártírhalált halt kiváló tudós így nyilatkozik: “Itt is hangsúlyozni kell azonban, hogy a synagoga nem feltétlenül zsidó gyülekezetet jelöl” (Zsidók Pannóniában. IMIT Évkönyve 1939. 241.).
Fülep Ferenc múzeumigazgatónak köszönhetően az emlékkövet most alaposan megtisztították s ezúttal még egy szó tűnt elő, amely a kérdésben perdöntő: Judeor(um). Ezzel tehát kétségtelenné vált, hogy Cosmius az itteni zsidó gyülekezet elnöke volt. Különben ezzel a szóval történik először említés zsidókról Magyarországon.
Nem kell azon csodálkozni, hogy nagyobb számmal kerültek zsidók Intercisába, ahol hitközséget alkottak és zsinagógát építettek. Septimius Severus császár (megh. 211-ben) ideje óta kedvezőbben bántak a zsidókkal. A császár felesége szír nő, Julia Domna. Nyilván mindketten figyelmet tanúsítanak a zsidók iránt, mert népszerűek a palesztínai zsidók előtt. Bizonyíték rá egy palesztínai zsinagóga 197- ből származó görög felirata, amelyet a császár, a császárné és családja tiszteletére állítottak fel (S. Klein: Jüdisch-Palässinisches Corpus Inscriptionum, Wien- Berlin, 1920, p. 81. Nr. 11; Jediot Hámmáchon Lemáddáé Hájáhádut. 1925. Nr. 2. p. 25.) Ennek a szimpátiának nyoma van a midrás-irodalomban is (S. l.ieberman: Greek in Jewish Palestine. New York, 1942. 11-12). Alexander Severus császár alatt a zsidók helyzete változatlan maradt. Ezzel magyarázható, hogy nagyobb számmal küldött zsidókat Pannóniába is. Az emesai csapatok között voltak zsidók, mert “Emes(enorum) Judeoru(m)” előfordul egy concordiai feliraton (Frey: I. m. 458. Nr. 640.). Némelyikük, mint Cosmius, fontos állami tisztséget töltött be. A császári ház iránti hálája jeléül illeszthette a zsinagóga falába a szóbanforgó fogadalmi emléktáblát. Egy bulgáriai faluban (a rómaiak idejében Oescus) előkerült sírkő Josesről szól, ki szintén “arcisinagogos”, a zsinagóga feje és “principalis”, a hadsereg vagy a közigazgatás vezetője volt egyszemélyben. Atyja, Maximinus Pannonius, tehát pannoniai zsidó, aki már itt született – Schwabe professzor következtetése szerint – 235 és 238 között (Jediot Háchevrá Háivrit Láchákirát Erec Jiszráél stb. 1935. Nr. 3-4. p. 19-25; Frey: I. m. 492 Nr. 681.).
A zsinagóga – s így az intercisai is – autonóm szervezet volt, amely építhetett templomot. Hatásköre hasonlított a római jogban ismert “collegium”-éhoz. Terminológiáját is innen kölcsönözte. Természetesen nem kell hatalmas és művészi épületre gondolni. Egyszerű ház lehetett – amint a felszínre került korabeli zsinagógaromok mutatják -, ahol a hazájuktól távolra elkerült zsidók héber nyelven imádkoztak, a palesztínai tanházak küldöttei azonban már barbár latinsággal prédikáltak nekik, mert ezen a nyelven értettek és írtak itt. De messze földön is zsidóknak vallották magukat, életükben és halálukban kifejezésre juttatták “Deo Aeterno”, az Örökkévaló Istenben való rendíthetetlen hitüket.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
