Dunaújvárosi Hírlap – 1998. szeptember 5.

Tavasszal kezdték a külső homlokzat felújítását, nyár elejétől ismét régi köntösében áll a néhai Arany Csillag Szálloda épülete a város közepén. Hotel ugyan most egy darabig nem lesz benne, de a felújítást az eredeti állapot részleteire is ügyelően végző Dunaújvárosi Építőipari Kft. ígéreteszerint október 31-én átadják az épületet új tulajdonosainak. Ezen a héten került pont ugyanis az épületegyüttes 1992-ben kezdődött, lapunk által is nyomonkövetett, privatizációjának végére: mostantól tíz (valódi) tulajdonosa van a háznak.

A homlokzat elég régóta bizonyság rá: itt bizony munka folyik. Kétszárnyú üvegajtó, szolid eleganciájú porta, a hajdani presszó bejárata sehol, csak egy szép stukkós fal, balra a felújított felvonó, szemben a néhai étterem, széttúrva, mert ide bizony egy pénzintézet költözik. Csak a szakmán kívüli gondolhatja, a mostani állapotokból kiindulva, hogy lázálom a november elsejei nyitás. Az első, a második, a harmadik emeleten ugyanezek az állapotok, jó pár falat kivettek, néhányat betettek. De: október 31-én átadás.

Kis privatizáció-történet Még a város építése során is kiemelten kezelt épület a rendszerváltásig élte a vidéki szállodák megszokott életét a HungarHotels kebelében. Amikor aztán ránk köszöntött a privatizáció, kalapács alá került volna az Arany Csillag is, ám nem véletlen, hogy kevesen érdeklődtek egy vidéki, a szakma szerint is túlméretezett szálloda után, így egészen 1992-ig sorra eredménytelennek bizonyultak a pályázati kiírások. Akkor egy helyi cég, az Auto S.O.S Kft. gondolt merészet, s megvásárolta. Később némi bonyodalmat okozott, hogy nem egyedül, hanem hat másik személlyel, akiknek mindösszesen kilenc százaléknyi birtokuk volt a kor még osztatlan közös tulajdonban. A szálloda egy darabig működött ahogy tudott, aztán ’94-re, az Auto S.O.S. hitelezőinek kérésére, a bíróság kimondta a tulajdonos fizetésképtelenségét, sszeptemberben elrendelte ellene a felszámolási eljárást. A felszámolással a Reorg Rt.-t bízta meg. Virág Miklós felszámoló biztosnak az értékesítésben nem kevés gondot okozott a már említett 91+9 százalékos tulajdoni arány, ezért ’95 augusztusában megvásárolta a magánszemélyek tulajdoni részét. De, mert az egyben történő értékesítésre ezt követően sem látott sok esélyt, kezdeményezte az épületegyüttes társasházzá alakítását. Ez ’96 áprilisában történt meg, s az év októberében került pecsét az első adásvételi szerződésre. A Reorg Rt. 1997. szeptember 7-én kötötte az utolsó üzletet a társasház legnagyobb hányadáról a Dunaújvárosi Építőipari Kft.-vel. A privatizációs történet végére ezen a héten került pont, amikor is a tavalyi vevő adta el a már nagyrészt felújított épület elmúlt egy évben nem értékesített részeit.

Szűk egy éve
beszélgettünk az akkori újdonsült tulajdonossal az Arany Csillag épületegyüttes jövőjéről. Tervei voltak, meg nagy-nagy elszántsága s úgy tűnik mára a tervek valóra válnak. Most már kisebb mértékben tulajdonos (pontosabban cége, a Dunaújvárosi Építőipari Kft., de annak is ő a tulajdonosa), a nagyrészt már felújított épületet gyakorlatilag eladta. Most tíz kisebb-nagyobb tulajdoni hányadra oszlik a társasház. Két bank, egy brókercég, a Dunaferr egyik kft.-je, és egy, az épületből jelentős részt megvásárolt, osztrák érdekeltségű lízingcég az új tulajdonos a hat régebbi mellett.

Rövid számvetést
végzünk arról, hogy mi is készült el a tavalyi “vállalásokból”. Láthatóan kész a homlokzat, elkészültek a teljes gépészeti és elektromos felújítással, és a fogadásra alkalmas a főbejárat is. Szerencsére az épület szerkezetét masszívan építették anno, nem kellett váratlan csapdákkal szembenézni az átalakítások során, így minden adott ahhoz, hogy a tulajdonosok igényeihez és a kor követelményeihez igazodóan hajtsák végre a további szerkezeti átalakításokat.

Egy személyes kérdés nehezen visszatartható a vállalkozóval beszélgetve. Üzlet ide vagy oda, mit gondol most, a történet végén Sulák Antal? – Csak annyit, hogy valamit elvállaltam, levezettem, megcsináltuk. Sosem titkoltam, hogy nekem ez az épület érzelmileg sokat jelent, de amikor belevágtunk a vásárlásba természetesen üzletet láttam benne. Az volt a szándék, hogy megőrizzük az értéket. Legjobb tudásunk szerint ezen is voltunk az építészeti helyreállítás során, és még arra is ügyelni akartunk, hogy ezt a munkát a környezet lehető legkisebb zavarásával végezzük. Azt már a tulajdonosoknak, leendő bérlőknek, Dunaújváros polgárainak kell eldöntenie, hogy az elsődleges cél mennyire sikerült. Remélem, és erre a legnagyobb tulajdonos mentalitása garancia, hogy az épület visszanyeri státuszát, továbbra is a város egyik jelképe lesz. Még kissé kialakulatlan az arca, de már az átadás napján is más lesz, karácsonykor, majd meglátják, varázslatos, tavasszal pedig, ha a térre néző oldalon is elkészül a csobogó, kinőnek a zöldek, elnyeri végső formáját.

Sok minden változott
persze a kezdeti elképzelésekből, hiszen Sulák Antal tervei szerint az új lakók egyben valamennyien tulajdonosok is lettek volna, ám a lízingcég belépésével jó néhány helyiséget bérleményként működtetnek majd. De működtetnek ez bizonyos, mert a vevő minimum tizenöt éves távlatban gondolkodik megtérülését illetően.
Ezzel együtt nem változik az az elképzelés, hogy a “Csillagház” alapvetően mint irodaház, s bizonyos mértékig mint közintézmény működjön. Továbbra sem terveznek az épületen belülre vendéglátó egységet, de az éjjel-nappali portaszolgálatot utazási, idegenforgalmi és helyi érdekű információs szolgálattá kívánják bővíteni. S bár a bérlemények nívóját a városi átlag fölöttire tervezik, áraikkal nem akarnak az ország nagyvárosainak átlagához közelíteni.

Lemondtak szállodaépítési
elképzeléseikről, legalábbis egyelőre. Ezt a negyedik szintre, a tetőtérbe tervezték, de felmérésük szerint, és a Dunaferr szállodájának meglétével, a megtérülés ma és a közeljövőben nem várható. Persze sok minden függ a város és környezete infrastrukturális fejlődésétől (6-os út fejlesztése, netán híd, stb.), de most egy ideig bizonyosan nem lesz szálloda az Arany Csillag.
“Csak” novembertől ismét egy élő épület…

M.I.

 

Dunaújvárosi Hírlap – 1999. szeptember 18.

(ÚJJÁ)SZÜLETÉSNAPRA KÉSZÜL A HÁZ

Talán csak kevesen tudják, hogy az alig több mint fél év múlva alapításának félszázadik évfordulóját ünneplő város egyik patinás épülete, az egykori Arany Csillag szálloda is szép jubileum előtt áll: november 26-án lesz negyvenöt éve, hogy megnyitotta kapuit. Ma már persze nem szálloda, de külsőleg, belsőleg megújulva, s – ha a kissé erőltetett párhuzamtól elvonatkoztatunk -régi fényében várja az (újjá)születésnapot…

Hogy mit jelentett ez az épület a csecsemőkorú városnak, azt mindennél jobban elárulja ez a megsárgult újságból kimásolt hír az első születésnapról.

Sztálinváros – 1955. december 13.

Hogy mit jelentett később, azt is dokumentálni lehet fotókkal, hírekkel, mi több: karikatúrákkal, amelyek a város szállodáját, annak életét örökítették meg.
Teltek az évek, a város város lett, az ország túljutott egy négy évtizedes kísérleti szakaszon, a város egyetlen szállodájáról pedig kiderült, hogy nagy, kihasználhatatlan, s mint olyan: fölösleges (legalábbis az államnak). A tulajdonoskeresés is sokáig eredménytélen maradt, s akinél végül egy időre kikötött, az sem tudott vele mit kezdeni.
Fizetésképtelenség, felszámolás lett az átmeneti időszak vége, s közben az épület állapota is alaposan leromlott, óvatos becslők is tíz-százmilliókat saccoltak a használhatóvá tétel költségeire.
Ebben a helyzetben gondolt merészet a Dunaújvárosi Építőipari Kft., jelesül is annak tulajdonosa, Sulák Antal, s megvásárolta az időközben társasházzá alakított épület még el nem adott nagyobb részét.
S mindjárt hozzá is látott az átalakításhoz. Mert az első pillanatra nyilvánvaló volt az üzletember számára, hogy szállodaként (bármennyire is fájdalmas) ez az épület többé már nem használható (ki). Viszont a várost óhatatlanul elérő fejlődés támaszt más, és egyre sürgetőbb igényeket.

Múlt és jelen négy képben. Negyvennégy éves hír, kétéves kép a “hátsó udvar” pusztulásáról, homlokzat és árkád a mából

A gazdaság fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges pénzügyi szektor megjelenése, kulturált elhelyezése igényes irodákat kíván, s a dinamikusan fejlődő szolgáltatói szféra sem éri be már korszerűtlen bérleményekkel. Sulák Antal olyan irodaházat és középületet képzelt el a régi Csillag új köntöse alatt, amelyben egy üzletember, állampolgár szinte mindent megtalál, ami a munkájához, mindennapi ügyes-bajos dolgainak intézéséhez kell.
S lőn. Az egykori szállodában ma két bank működik, van lehetősége a betérőnek jogi és befektetési tanácsot kérni, terveztethet lakóházat, s rövidesen elintézheti ennek telekkönyvi ügyleteit is, nemsokára vámoltathat, de tanácsot már most is kérhet adóbevallásához, talál minőségbiztosítási céget, autósiskolát, mi több, még a város napilapjának, a Dunaújvárosi Hírlapnak a szerkesztőségét is, köthet élet- és nyugdíjbiztosítást, s a közeljövőben talán már kamarai ügyekben sem kell más épületbe mennie.
Talán nem véletlen, hogy ma már nincs is értékesítésre váró része a Csillag Háznak (talán kisebb-nagyobb bérleményei), hiszen a város patinás szállodája a kor minden igényét kielégítő irodaházává lett. Ha nem is a negyvenötödik születésnapjára, de az év végére – legalábbis ez a terve a tulajdonos-felújító Dunaújvárosi Építőipari Kft.-nek.

(X)

Ezüst hamutál az Arany Csillagból
/saját gyűjtés

Dunaújvárosi Hírlap – 2011. október 24.

Volt egyszer egy Arany Csillag…

Egykori „csillagosok” gondoltak vissza a ma már csak néhai szállodára

Dunaújváros (pj)
Lehet, hogy már vannak olyanok a városban, akik nem tudják, mi volt az az Arany Csillag… De addig nincs veszve semmi, amíg többen emlékeznek!

Ez valóban Te lennél… Ezek valóban mi lennénk?! Amíg vannak feledhetetlen epizódok, addig az Arany Csillag él!
fotó: Lázár Zsolt

Szomorú módon a Halász csárdában kellett összejönniük szombaton este az egykori aranycsillagosoknak, mivel a város első és sokáig egyetlen szállodájában, ami ma már irodaházként működik, nem maradt annyi hely, ahol koccinthattak volna… De azért öröm is volt a találkozóban, hogy látták egymást, és még sokan vannak!

 

fotó: jakd.hu/DH archívum

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.