Dunaújvárosi Hírlap – 1964. február 21.
A KGST dunaújvárosi kapuja
A kikötő-öbölben meg sem moccan a jég. Hajók, uszályok, úszódaruk állják ölelését. Vannak itt cseh, bolgár és szovjet hajók is a MAHART uszályai, vontatói mellett. Kis nemzetközi tábor, melyet a jéggé dermedt Duna “toborzott” össze.
A 717-es MAHART-uszályon, Jakab Lajoséknál kellemes melegben arról beszélgetünk, hogy most is szovjet vasérc van a hajójukon, melyet a Duna beállta miatt már nem tudtak kirakni.
– Szállítunk mi rendszeresen szovjet, román, meg bolgár kikötőkből. 1963-ban például háromszor szovjet vasérccel fordultunk, egyszer meg bolgárral. Ez a Kénsavgyárnak kellett, Budapestre…
Németh Ferenc a Vasmű részéről “főparancsnoka” ennek a kis kikötőnek, mely kicsisége ellenére is az egész Duna-szakasz egyik legjelentősebb ipari kikötője. Ő mondta el:
– Legnagyobb forgalmunkat a KGST-szállítások adják. Vasércet, kokszot, szenet, pakurát hoznak a hajók. Az utóbbi három évben például összesen 2378 uszály fordult meg nálunk, s ezek mind hoztak a Szovjetunióból, Csehszlovákiából, olykor más KGST-országból is.
TÚL A KGST DUNAÚJVÁROSI KAPUJÁN
A kikötőt tehát úgyis tekinthetjük, mint a KGST dunaújvárosi kapuját, legalábbis egyik kapuját. Itt jönnek be azok az áruk, melyek a Vasműnek szükségesek, de a Vasműben az is kiderül, hogy mi is “adunk” azért valamit.
– Csehszlovákiának 130 ezer tonna hengereltárut szállított a Vasmű – mondta Répási Gellért, a Vasmű főmérnöke, s tájékoztatása nyomán még kerekebb kép alakul.
A Lőrinci Hengermű például öntecseket kap Csehszlovákiából, s a készárut szállítják oda vissza. A közvetlenebb kapcsolatba lengyel üzemek is bekapcsolódtak. Ennek keretében a közeljövőben Budapesten közös cseh-lengyel-magyar programozó iroda létesül, mely a három ország hengerlési kapacitását és adottságait tekintve programoz mindhárom ország hengerművei részére.
– Bár a KGST akkor még nem alakult meg, amikor a Vasművet építeni kezdték, de gyakorlatilag a KGST-ben levő szellemnek megfelelően segítettek bennünket szovjet szakemberek. Hiszen köztudott, hogy a Vasmű szovjet tervek alapján készült, s egész nyersvasgyártásunk is a krivoszogi vasércre épül. A mi üzemünknek a KGST az életet jelenti.
Ugyancsak Répás Gellért beszélt erről, s amikor a hideghengermű került szóba, arról, is csakhamar kiderül, hogy nemcsak az építési tervek, de a gépi berendezés is szovjet lesz. A KGST keretén belül kapja az ország.
KÖZÖS TUDOMÁNY
Műszakiakkal beszélgetve mihamar rájövünk, hogy a KGST több, mint a gazdasági erők egyesítése. A fogalomban benne van a KGST-ben részt vevő hét ország műszaki-technikai tudományának egységes munkája is. Schwertner János, a kokszvegyészeti gyárrészleg vezetője sokat tud erről mondani, hiszen Schwertner János a KGST kokszvegyészeti szekciójában a magyar csoport vezetője.
– Számos, valamennyi országot érintő műszaki problémát oldunk meg közösen. A kokszvegyészetben előttünk járó országok szívesen segítenek tapasztalataikkal.
A műszaki tudományos munka összefogásának eredménye például a kokszkemencék füstnélküli fűtésének megoldása, melynek nemcsak gazdasági, de munkásvédelmi haszna is van. Vagy igen hasznos szovjet javaslat volt a kemence aláfűtése és a kigázosítás egyenletessége problémájának megoldása.
Magyar kezdeményezés is akad szép számmal.
A szénmosós automatizálás terén például a Vasmű tett hasznos kezdeményezéseket, de nálunk indult meg az ammoniumrodanit (gyomirtószer) korszerű előállítása is, melyet aztán a lengyelek fejlesztettek tovább.
Légi felvétel a dunaújvárosi kikötõrõl /1964
fotó: MTI/Járai Rudolf
KÖLCSÖNÖS SEGÍTSÉG
Világszerte romlott az utóbbi évtizedben a kokszolható szenek minősége, hiszen a legjobb készletek lassacskán elfogynak. Azt, hogy ezzel párhuzamosan a koksz minősége ne legyen gyengébb, a szemnagyság alakításának segítségével lehet megoldani. Ehhez azonban azt is biztosítani kell, s általában a nyersvasgyártáshoz, hogy egy-egy kokszolómű ne sokféle bányától kapja a szenet. A két ország összefogásának eredményeképpen el lehetett érni, hogy a jövőben kokszolómű egy-egy legfeljebb 3-4 bányától kap csak szenet, s mindig ugyanattól a 3-4 bányától.
S van a kölcsönös olyan segítségnek területe is, melyet nem lehet közvetlenül tonnákban mérni. S ez a terület a szakembercsere, a szakemberképzés. De nagy haszonnal jár az egyes szekciók munkája is, hiszen a szekciókban a legjobban képzett szakemberek képviselik az egyes országokat, s közös vitáik már számos eredményt gyümölcsöztek.
DUNAÚJVÁROS A KGST-BEN
Az előbbi úton tovább haladva odáig érünk, hogy a Vasmű sem pusztán “ipari” bázisa a KGST-nek, hiszen termékei mellett szellemi kapacitásával is hozzájárul a baráti országok termelésének növekedéséhez.
A különböző szekciókban számos dunaújvárosi szakember dolgozik. A nyersvas-szekcióban a Vasmű volt főmérnöke, Pilter Pál és Marcis László dolgoznak, a kokszvegyészetiben Schwertner János, a műszerezési és automatikai szekcióban Éles László, az acélgyártásiban Répási Gellért. Sőt, a Vasmű főmérnöke egyben az egész szekció vezetője is. Ennek megfelelően a Vasmű is kapott olyan kutatási feladatokat, melyek megoldásának hasznát a baráti országok egésze élvezheti majd.
És az érem másik oldala?
Bármelyik KGST-ország bármelyik üzemében szívesen látják a dunaújvárosiakat, ha oda utaznak tapasztalatcserére. Példa is van rá épp elég, akár a hengerművesek nova-hutai látogatására gondolunk, akár másra. A kokszvegyészeti gyárrészlegtől pedig a közeljövőben 2 mérnök az NDK-ba, kettő pedig a Szovjetunióba készül szakmai tudásának elmélyítésére. Nemcsak üzemek munkáját elemzik, vizsgálják majd, de nagy laboratóriumokba, sőt, egyetemi tanszékekre is mennek.
A haszon kié lesz?
Egyszerű rá a válasz – mindannyiunké!
R. A.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
