Népszava – 1953. október 22.

Egy új magyar film bölcsőjénél

A barakkban zajlik az élet. Az egyik ágyon kedves arcú fiatal lányok dugják össze fejüket egy újság felett. Egy másikon társa aranyszőke hajfonatát fésüli egy lány. Olvasnak, levelet írnak, egyikük ruhát tereget a barakkban kifeszített kötélre. Egy asszony vasal, a másik a helyiség padlóját locsolja fel. Megszokott munka utáni kép egy sztálinvárosi barakkban. A vakolatlan téglafalra szegezett virágtartókban muskátli, a kis vaskályhán lábos. A szürke pokrócos agyak mellett fényezetlen barna szekrények. A sarokban egy asztalon félig kész faliújság.
Ki mondaná azt, hogy a zöldre festett keretű ablakok nem Sztálnváros valamelyik utcájára néznek? Pedig nem. Az oszlopok fölött Jupiterlámpák ontják a fényt s a sarokból filmoperatőr szeme figyeli a felvevőgépen keresztül a barakk életét. Rövid vezényszavak hangzanak: “több fényt a 150-esből!” “Ide tegyenek még egy furnírt!” “Kérek egy selymet!” “A mikrofon a helyén van?” A rendező, az operatőr és munkatársaik utasításai. Készül a “Fiatalok városa” című legújabb színes magyar film.
A felvevőgép lencséje most a bejáratra irányul. Fiatal fiú lép be rajta. Félszegen néz körül, zavarják a rászegeződő kíváncsi női szemek. A kezében lakkcsizmát szorongat. Orbán Pista (Szirtes Ádám) brigádvezető. Lassan elindul előre. Anna (Pápai Erzsi), a beszélgető három lány egyike, elébesiet:
– Pista, mit keresel itt?
Pista kérdéssel felel:
– Juli?
Anna csodálkozó arccal mutat a szoba, vége felé:
– Ott van…
Orbán Pista elindul a jelzett ágy felé, ahol egy fiatal lány fekszik magába roskadtan: Garas Juli (Mészáros Ági). Pista az ágyhoz lép:
– Te, Kiskrajcár – szólítja meg a magaadta becenéven – mostanáig vártalak… – aztán, amikor látja, hogy a lány nem mozdul a hangra, megerősíti: – nagyon vártalak ám… Nézd, mit vettem neked – hozakodik elő végül is a csizmával.
Juli odapillant, de még ennek sem tud örülni, visszaroskad. Pista leül az ágy mellé és a vállánál maga felé fordítja. Juli ránéz, aztán csak anynyit mond:
– Elaludtam… – de látszik, hogy tagadja az igazi okot.
Eddig a jelenet. Mi az előzménye? Kicsoda Garas Juli? És ki Orbán Pista?

Az új élet filmje: A “KISKRAJCÁR”

Az ifjú város névtelen építőinek története

Sándor András, Palotai Boris és Thurzó Gábor filmje a Kiskrajcár, a dunapentelei honfoglalás korában pereg, 1951-ben. Ide sodródik egy kuláktanyáról menekülve Garas Juli, ide indul a falujából Madaras Jóska (Sós Imre) és Turi Ferenc (Bessenyei Ferenc), az új párttitkár. Ide érkezik Orbán Pista társaival, a MÁVAG-ifikkel és sokan, nagyon sokan, névtelen hősök és néhány gazember is, akiket azonban az építkezés tűzpróbája előbb-utóbb a felszínre vet, mint az acél a salakot.
Dolgozni kezdenek. Kiki a maga helyén. Garas Juli vizet hord, a fiúk több-kevesebb lelkesedéssel zsákolnak, téglát raknak, fát vágnak- Nem könnyű a munka. Nehezek a körülmények, sok minden hiányzik, baj van a bánásmóddal, az öntudattal, de amikor igazán baj van, megmutatkozik, ki az egész ember. És ezen a vizsgán a kis Garas Juli annak bizonyul. Elszabadul egy daru. Véletlen baleset, vagy gonosztett? – később kiderül. Juli veszi észre és segítségével megállítják a gépóriást. Madaras és Orbán, az örök vitázók vállvetve harcolnak. Ez békíti össze őket, hiszen Orbán brigádja sietett a Madaras-brigád segítségére. Nem is tudják, milyen hamar visszakapják a kölcsönt.

Toronydaru, repülőgép a “Fiatalok városa” éjszakai felvételén A “Fiatalok városa” című, Sztálinvárosról szóló, készülő új, színes játékfilmünk nehéz feladat elé állítja művészeti és műszaki dolgozóinkat, mert gyáron belül is fel kell építeni a szocialista város élethű díszleteit. Jelenleg is a hatalmas építkezés díszletein folynak a felvételek, ha ugyan díszletnek lehet nevezni, hisz ott magasodik sínpályán rögzítve a 18 méteres toronydaru, deszkák, állványok, féligkész házak láthatók,szerdán pedig megjelent a filmgyár udvarán két repülőgép is. Szerdán éjszaka a filmnek azt a jelenetét forgatták, amikor a hatalmas vihar a rosszul rögzített toronydarut elindítja, lassan halad az óriási test, de Garas Juli, az egyik kis munkáslány észreveszi, s rémült kiabálására a kavargó viharban előrohannak a munkások megállítani a toronydarut. Ennek a viharnak a “keletkezését” segítették elő a repülőgépek. .   Vihar Körülbelül éjfélre járhatott az idő, amikor a rendező intésére ismét kezdődött a felvétel. A repülőgépek fara a szereplők felé állt, s amikor felbúgtak a motorok, kavargó szél söpört végig a térségen, magával sodorva homokot, szemetet, az előrerohanók sapkáját. Közben felülről az ötletes “esőberendezés” öntötte a vizet, s így pillanatok alatt valódi vihar “keletkezett” a filmgyár udvarán. Bár az idő már a késő éjféli órákra jár, a környező házak ablakaiban és az újonnan felépített kerítés szabadon hagyott részein egyre több érdeklődő jelenik meg. A “Fiatalok városa” című film forgatókönyvét Sándor András, Palotai Boris és Turzó Gábor írták. Rendező: Keleti Márton kétszeres Kossuth-díjas, operatőr: Éles György Kossuth-díjas és Nemzetközi Béke-díjas. A szerda éjszakai felvételek szereplői: Mészáros Ági Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze, Ajtay Andor érdemes művész, Szirtes Ádám, Soós Imre, Fónai Márta, Pápai Erzsi, Kállai Ferenc és még sokan mások. (MTI) Megjelent: Esti Budapest – 1953. szeptember 24.

Az építkezés bohócai: a “Nájlon”-brigád – akikről kiderül, hogy a jampecöltözéken kívül bicskával is fel vannak fegyverkezve – verekedést kezdenek. A már-már sarokbaszorított Orbán-brigád segítségére sietnek Madarasék és közös erővel kiebrudalják a “Nájlon”-lovagokat.
A két vetélytárs, Orbán és Madaras, versenytársakká békül, s lassan két pár szép szerelme kezd kibontakozni: Madaras és Anna, Orbán és Juli találnak egymásra. Egy este azonban Juli nem megy el a megbeszélt találkozóra. Elindul, de az úton összetalálkozik egy emberrel, akitől egész ittléte alatt retteg. A kulak gazember-fia, a volt csendőrtiszt, itt igyekszik “fészket rakni” és mert útjában áll Juli, azt tanácsolja, tűnjön el a városból. És Juli agyonhajszolt, megkínzott szive, amely itt, Dunapentelén kezdett először bátran és szabadon dobogni, ismét elszorul a félelemtől. Hazamegy a barakkba, leroskad az ágyára. A gondolatok lázasan kergetőznek az agyában: menni vagy maradni? Mi lesz? Ekkor lép be Pista, s ekkor játszódik le az előbbi jelenet. Mi a folytatás?

Julit megerősíti a szabad élet, társai szeretete. Helytáll és bár nem könnyű az útja, leleplezi a kulákfiút és cinkosát, kiharcolja a boldogságát. Dunapentele Sztálinvárossá nő és a sztálinvárosi anyakönyvezető első “ügyfelei” Orbán Pista és Juli, Madaras Jóska és Anna. A film végén mondja Turi Ferenc párttitkár: “Erről a városról álmodtunk már akkor, amikor minden pusztaság volt még és épp, hogy cseperedni kezdtek a falak. De a munka még nem ért véget… Mennyi mindent kell még felépíteni…” És az erkélyen a meszszeségbe tekintenek a névtelen hősök, a fiatalok városának építői. A jövőbe…

“Az embert állítjuk a film középpontjába”

A sztálinvárosi felvételek már készen vannak. Most folyik a műtermi munka. A terv szerint decemberben kerül közönség elé a film, a “Péntek, 13” című Latabár-burleszkkel együtt. Addig azonban még sok feladat áll a film alkotói előtt.
Keleti Márton, a film kétszeres Kossuth-díjas, érdemes művész rendezője gondosan kidolgoz a szereplőkkel minden jelenetet, szinte minden mozdulatot.
– Embersorsokon mutatjuk meg Sztálinvárost, úgy, ahogy a felvétel előtt és alatt megismertük. Az a célunk, hogy megmutassuk, hogyan formálódtak itt a film élő hősei. Azelőtt a filmjeinkben sok volt az esztergapad és kevés az ember. Most az embert állítjuk a film középpontjába. Nem a történetet igazítottuk az elképzeléseinkhez, hanem a látottak alapján formáltuk meg az elképzeléseinket.
Míg a rendező a jelenet egy részletét megbeszéli a szereplőkkel, néhány pillanatra ellép a géptől Illés György, a film Kossuth-díjas, Nemzetközi békedíjas operatőrje. Milyen feladatokat lát ebben az új célkitűzésben?
– Az, hogy az ember előtérbe került, érzéseivel, konfliktusaival, szerelmével, új fényképezési feladatokat jelent, de ugyanakkor új lehetőségeket is. Az ember érzésvilágát a fényképezéssel is alátámasztani, ez a feladatom. Remélem, hogy az írók, a rendező és a szereplők munkáját ki tudom egészíteni a fényképezéssel. Nagy segítségemre volt ebben az a szovjetunióbeli út, amelyen alkamam volt a legkiválóbb szovjet operatőrökkel beszélgetni. Ennek az útnak tapasztalatait először ennél a filmnél hasznosítom.

“Orbán Pista” és “Garas Juli” véleménye

És most beszéljen a film egyik főszereplője, Mészáros Ági, Kossuthdíjas, kiváló művész, Garas Juli alakítója:
– Hogyan jut Garas Juli, a földig alázott lelenc, kulákok volt cselédje révbe az emberi magatartás, a kollektív munka nevelő ereje segítségével, ezt kell és ezt szeretném ábrázolni ebben a szerepben. Garas Juli él, annyira, hogy sokszor szétfeszíti a forgatókönyv kereteit. Menet közben alakítjuk, formázzuk ezt az újjászülető embert. Azelőtt talán két jó szót sem kapott életében, itt találkozott először olyan emberekkel, akik őt is embernek tartják. Lelkesedése, munkaszeretete hőst formál belőle, a hétköznapok egy hősét. Garas Juli élő eleven alak. Nem is eggyel találkoztam Sztálinvárosban. Két évvel ezelőtt vendégszerepeltem lenn először. Akkor még olyan állapotok uralkodtak, ahogy a filmben megmutatjuk. Jártam lenn tavaly is, alig ismertem a városra és az idén újabb meglepetéssel várt. Virágos erkélyek, fürdőszobás lakások, kényelem, vidámság köszönti a látogatókat ma már Sztálinvárosban. … Régi adósságot törlesztünk ezzel a filmmel.

Orbán Pistát Szirtes Ádám alakítja, sok nagysikerű film szereplője.
– A “Talpalatnyi föld” Góz Jóskája a maga bajával törődik. Orbán Pista mindennel törődik: a kollektívával, a munkával, szerelmével, barátjával, önmagával. Olvastam Ketlinszkaja könyvét, az Ifjú várost, arról, hogyan építettek a szovjet fiatalok hóban, fagyban, nélkülözések között várost a pusztaság helyén. A sztálinvárosiak munkája sokban emlékeztet a szovjet emberek minden akadályt leküzdő munkájára. Ennek a hősi munkának a levegőjét szeretnénk megmutatni a filmünkkel. Szeretem Orbán Pista szerepét, mert élő ember, szép, gazdag szerelme van és érzem az Orbán-szerepben a munka ízét.

Orbán Pista a “Kiskrajcár”-ban és az életben

Sokan jártunk már Sztálinvárosban, néhány téglával segítettük is az építkezést. Talán ezért is érezzük annyira a magunkénak. Az első sztálinvárosi gyerekek most kerülnek óvodába. Maga a város pedig máris bekerült az új hazát építő magyar nép történelmébe. Reméljük, hogy a film méltó lesz a hősi napokhoz és legifjabb szocialista városunkhoz.

A “Kiskrajcár” – Gondolatok a film sztálinvárosi bemutatója után

Simon Éva

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.