Északmagyarország – 1951. november 4.
SZTÁLIN-VÁROS
Felvetődött a gondolat s izzó lelkesedéssel csatlakoztak a kezdeményezéshez első ötéves tervünk legnagyobb alkotásának, a béke acélerődjének építői.
A gondolatot mindjárt tett is követte Dunapentele dolgozóinak küldöttsége felkereste Rákosi elvtársat – Vaskos kötetet vittek magukba: a gyár építőinek 14.800 aláírását. Rákosi elvtárshoz intézett levelükben többek között ezeket írták a Vasmű dolgozói:
“Legforróbb óhajunk, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 14. évfordulójára épülő nagy művünket és városunkat a magyar nép legőszintébb, legjobb barátjáról, a nagy Sztálinról nevezhessük el.”
Hogyan született meg a Dunai Vasmű építőinek Rákosi elvtárshoz intézett levele?
Rákosi elvtárs pártfogolta a Vasmű dolgozóinak kérését és most a Minisztertanács határozatot hozott, hogy “Dunapentelét és a Dunai Vasművet Sztálinról nevezzék el”.
Dunapentele ezentúl Sztálin-város lesz! Mint minden eredményünket, boldog, derűs, vidám életünket, – ezt is a nagy Szovjetuniónak és közvetlenül Sztálin elvtársnak köszönhetjük. Az a hely, ahol most a Sztálin-város épül, az elmúlt világháborúban a német fasiszták védelmi vonala, harcállása volt. Elnyomók csizmája taposta ezt a földet is, a nyomukban rombolás, halál, pusztulás járt. De megjelentek a béke katonái, a szovjet harcosok s elűzték e helyről is a fasiszta fenevadakat és nyilas bérenceiket. A harcok tűzviharában szovjet katonák vére öntötte a hepe-hupás dunapentelei földet, – az ő kiontott drága vérük tette termékennyé ezt a földet, hogy belőle kinőhessen, szárba szökhessen; a békés munka gyönyörű termése: – Sztálin-város.
És azóta is szovjet emberek segítettek, hogy megszülethessék első szocialista városunk Sztálin-város. Már 1949-ben szovjet szakértők segítettek a város és a gyár megfelelő helyének kiválasztásában.
A vezértervet, amelyen ezer mérnök dolgozott, szovjet segítséggel készítették el.
Az előkészítő munkák befejezésével megkezdődött az építés! A dolgozók áldozatos munkája nyomán igen gyorsan emelkedtek a falak. Ez a munka is szovjet módszerrel folyt, hiszen szovjet emberek tanították meg építészeinket, kőműveseinket arra, hogyan lehet valósággal elővarázsolni a földből hatalmas építményeket, miként lehetséges a téli építkezés. A kőműves brigádokat – a “Maximenko”, a “Partizán” brigádokat és a többit – Maximenko, Romanov és Koba elvtárnak tanították meg a gyorsfalazásra.
Szovjet sztahánovisták a Dunai Vasműnél
S ezzel sem merült még ki a szovjet segítség! Megjelentek a hatalmas teljesítményű gépeik, hogy könnyebb legyen a dolgozók munkája és hogy gyorsabban épülhessen büszkeségünk, az első magyar szocialista város. Megérkezett a Szovjet árokásógép amely 2 méteres mélységű árok ásásánál óránként 30 métert halad előre. Megérkezett a szovjet toronydaru, ez a 40 méteres óriás, amely 20 méteres karjával pehelyként emeli a nagy terheket, az előregyártott darabokat. Egyre több és több gép nap-nap után. A különféle szovjet kotrógépek, transzportőrök, földgyaluk és más, eddig soha nem látott gépcsodák, ezer és ezer kubikos munkáját végezték el.
“Ti fogjátok téglába öltöztetni ezt a földet…”
A béke tervének hatalmas alkotását az egész magyar dolgozó nép építi. Megyénk dolgozói is részt vesznek megteremtésében, minden erejükkel segítik építésének mielőbbi befejezését. Ózd, Diósgyőr, Borsodnádasd és sok más kisebb-nagyobb üzemünk mind-mind hozzájárul e nagy mű létrehozásához. Amikor megyénk dolgozói fogadalmat tettek Rákosi elvtársnak, hogy November 7-e tiszteletére teljesítik, sőt túlteljesítik tervüket s fáradhatatlanul dolgoznak fogadalmuk valóraválásán, lényegében Sztálinváros felépítéséhez járulnak hozzá. Az, hogy a Diósgyőri Gépgyár reszelővágó üzeme október 31-én befejezte évi tervét és a napokban Pálinkás-táró, Márta-bánya és a putnoki bányaüzem 100 százalékon felül teljesítette napi tervét – mind hozzájárulás Sztálinváros felépítéséhez.
Az ország minden öntudatos dolgozójának szíve Sztálinvárosért dobog, mindannyian harcolnak azért, hogy ez a nagy mű, amely Sztálin elvtárs nevét viseli, – Európa egyik legkorszerűbb üzeme, egyik legszebb városa legyen.
Aki róla beszél, szocialista hazánk felépítésére gondol. Aki építésén dolgozik – akár közvetve, akár közvetlenül -, a béke bástyáját erősíti tovább.
Sztálin elvtárs neve kötelez! Elsősorban is a város és a vasmű építőit kötelezi, hogy még nagyobb lendülettel dolgozzanak, szívós, kitartó munkával elhárítsanak az útból minden akadályt, nehézséget. A Vasmű dolgozói megértették ezt s megfogadták Rákosi elvtársnak: “Nem maradunk szégyenben Sztálin elvtárs előtt!”
Ez a név, a legszeretettebb tanító és vezér neve kötelezi a közvetett építőket is, Ózd, Diósgyőr, Borsodnádasd dolgozóit, akik sok száz és ezer alkatrészt, vasöntvényt, hengereltárut készítenek e nagy alkotáshoz. Arra kötelezi őket Sztálin elvtárs neve, hogy ezeket a gyártmányokat határidő előtt leszállítsák, becsülettel teljesítsék adott szavukat.
A gyárak, községek, hivatalok dolgozói mind harcban állnak most, hogy megvalósítsák a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepének tiszteletére Rákosi elvtársnak tett ígéretüket. Szívós küzdelmet folytatnak azért, hogy felajánlásaik túlteljesítésével még erősebbé, még szilárdabbá tegyék hazánkat a béketábor ránk eső szakaszán. Lelkesítse ezeket a harcos építőket még jobb munkára az a tudat, hogy November 7-től kezdve Dunapentele – Sztálinváros, nagyszerű vasművünk pedig a Sztálin Vasmű nevet viseli. Sztálin elvtárs segít bennünket, segíti a magyar dolgozó népet, hogy kitűzött célunkat, a boldog, szocialista Magyarország felépítését hamarább elérjük. Ő segít e nagy művünk létrehozásában is – ő segít újabb, még nagyobb eredmények eléréséhez.
Ünnepi díszben az általános iskola – és számos közintézménynek otthont adó – épülete
Úgy dolgozzunk tehát, hogy ne maradjunk szégyenben Sztálin elvtárs előtt, hogy minél előbb felépítsük büszkeségünket, hazánk első szocialista városát és művét, Sztálinvárost és a Sztálin Vasművet!
DOLEZSÁR FERENC
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
