Dunaújvárosi Hírlap -2001. április 28.
Szocreál gyárváros született
A munkáskolóniákat szovjet mintára telepítették,
majd felépültek a kockaházak
Városkompozíció – ahogy Weiner Tibor megálmodta
Duna(Sztálin)újváros – A várostervezés hőskorszakáról Őri Zoltán visszaemlékezése alapján idézzük fel az évtizedekkel ezelőtti történéseket. A ma nyugdíjas Őri Zoltán egykoron Weiner Tibor munkatársa volt.
Dunaújvárosnak és a Dunai Vasműnek a pentelei fennsíkon való felépítésére az 1949. utolsó napjaiban a helyszínen járt magas rangú szovjet-magyar bizottság tett pontot. Annak ellenére, hogy a kombinát tervezése már régebben folyamatban volt, a startpisztoly még csak ezen alkalommal dördült el. A Dunai Vasmű városának általános terve Budapesten, a Városépítési Tervező Irodában készült 1950 első felében, a műteremvezető Valentini Károly volt, Weiner Tibor főépítészi minőségben vett részt a tervezésben.
A terület geodéziai felmérése, geológiai vizsgálatok, egyéb elemzések, az egyidejűleg készülő első lakóegység beépítési terve, valamint annak műszaki kiviteli tervezése hatalmas, összehangolt munkát kívánt. Ennek köszönhetően 1950 májusában már megkezdődhetett a sokat emlegetett kukoricaföldeken az új város felépítése.
Sietni kellett
Weiner Tibor 1931-37 között Moszkvában különböző tervező irodákban dolgozott. 1933-ban került a Gorsztrojprojekt várostervező intézetbe, ahol 1936-ig Hans Schmidt svájci építész irányításával részt vett egy új szocialista város, ORSZK generálterveinek kidolgozásában. Az új város részére számos lakó- és középületet is tervezett.
Weiner Tibor – A városépítés módszere
Nyilván itt szerezhette azokat a tapasztalatait, amit Dunaújváros tervezésénél hasznosított. Az a gyors munka, amely a várostervezés terén 1950 első felében végbement, előképek, tapasztalatok nélkül nehezen sikerülhetett volna. A magyar építészek most találkoztak először azzal a feladattal, hogy teljesen új várost kell tervezniük. Weiner Tibor előtt ott voltak a Szovjetunióban megszerzett tapasztalatok. Elegendő volt ezeket megszűrve, a hazai viszonyokra adaptálni.
Moszkvából irányították
A rendelkezésre álló nagyon rövid idő alatt már lehetőség erre nem is volt. Meg kell azonban mondani azt is, hogy az 1950-es évek elején a magyar építészeknek sok lehetőségük nem volt egyéni elképzeléseik kifejtésére. A város és a vasmű tervezését Moszkvából irányították, a vasmű tervezését meghatározta a technológia, a várostervezésben pedig elvárták a “haladó szovjet építészet” eredményeinek alkalmazását. Ez Weiner Tibor számára nyilván könnyebb volt, Moszkvában eltöltött évei következtében.
Szovjet segítség Sztálinváros tervezésénél
A város tervezésében a szovjet irányítás ezért viszonylag gyorsabban megszűnt: az elkészült általános rendezési terv, a kialakult politikai légkör és Weiner Tibor személye elegendő biztosítéknak látszott a főbb irányvonalak érvényesítésére. A vasmű tervezésénél viszont szovjet tervezők még 1980-ban is közreműködtek, igaz, már erősen módosult partneri kapcsolatokkal.
Mire a zöld sáv?
Dunaújváros első alapterve a “Dunai Vasmű városa” néven harmincezer városlakó feltételezésével készült. A mai városterület egy kisebb hányadát foglalta csak el. Készítői nem véletlenül, a körülmények ismeretében telepítették a pentelei fennsíkra. Tiszteletben tartották a lösztalaj tulajdonságait: széles védőtávolságokat hagyott a terv a szakadóparttól, előírta a szigorú óvintézkedéseket, melyek megvalósítása komoly többletköltségekkel járt, ugyanakkor ez volt az a kompromisszum, amelynek betartásával az építkezés megvalósulhatott.
A terv fő jellemzője a várost átszelő két széles útvonal, egyik a Vasmű út kereken 100 méter széles sávja, másik a 80 méter széles Szórád Márton út, közepében ugyancsak zöld sávval. Ezek a zöld sávok később sok vitára adtak alkalmat, sokan nem értették, miért van ezekre szükség.
Kertészet és valóság: a szocialista realista kertépítészet Sztálinvárosban
Egyszerű a magyarázat, amelyről akkoriban senki sem beszélt. A hidegháborús időkben feltételezték egy nagymértékű rombolással járó bomba- vagy atomtámadás bekövetkezését. A széles parksávokon a kárfelszámoló egységek akadálymentesen vonulhattak volna. Szerencsére, erre nem került sor, így a vita alapja máig is megmaradt.
Rövidesen fel is használták némelyiket épületek telepítésére. A mai nemzedék talán már nem is emlékszik a Szórád Márton úti parksávra, ahová OTP társasházak, rendelőintézet, tíz emeletes lakóház, áruház, hőközpont, főiskolai számítógépközpont és piactér települt. Több “elépítés” történt a peremrészeken is, így a Bocskai út völgy felőli oldalán.
A vasútállomásra vezető széles út, a Dózsa György út megmaradhatott építési tartalékként. Nem a tervezők szándéka szerint ugyan, hanem azért, mert az építkezés elhúzódott és az elképzelések időközben már megváltoztak. Az utak keresztezésének folytatásaként a Duna felé tervezték a főteret.
Milyen legyen Sztálinváros főtere
A tisztázatlan funkciók miatt nagyon sok vázlat készült rá, végül is lett, amit ma látunk: nem hiszem, hogy a végleges formája lenne. Ide koncentrálták volna a tervezők a város közintézményeinek nagy részét. Kemény falatnak bizonyult, a következő nemzedékekre vár kiegészítése, módosítása. Több kis melléktengely ágazott ki a főútvonalakból, melyek végére ünnepélyes lezárások kerültek (volna). Megvalósult a Móricz Zsigmond iskola és a Bartók kultúrház közötti kapcsolat. Megépült a Kossuth utca végén a főiskola ünnepélyes épülettömbje, csak éppen senki nem veszi észre, mivel elébe került a főiskolai számítógépközpont. Elmaradt a Vigadó tér nagyvonalú lezárása a kaszinó és a táncpalota épületével.
Leállítás, újrakezdés
A kezdeti, hatalmas építési lendületnek a változó politikai helyzet vetett véget. 1954-ben Dunaújváros – az akkori Sztálinváros – építését leállították, a munkák kis kivételtől eltekintve 1957-ig szüneteltek. Az újrakezdés alkalmával már szó sem esett az első tervben lefektetett városépítés folytatásáról.
A mű nemcsak a város terve, de maga a város is egy időre abbamaradt, holott tervezői befejezett egésznek szánták. Annak ellenére, hogy csak harmincezres lakosszámra tervezték, mégis minden olyan épülettel, létesítménnyel ellátták (volna), amelyek messze túlmutattak a lakótelep jellegen, sőt a kisvárosi funkción túlmenően még regionális szerepkört is biztosítottak számára. Felépítését az első és a második ötéves terv időszakára tervezték, az első kiépítésben 18 ezer lakosra, amely a második ütemben bővült volna 30 ezerre.
Az 1950-es évek várostervezésének elveit már jóval előbb lefektették. Műegyetemi tanulmányaink alkalmával az 1948-49 tanévben még megismerhettük ezeket, keletieket-nyugatiakat egyaránt. Ez a tanév volt az utolsó, amikor még nem volt kötelező, hogy a szovjet tudományokat említsük csak élenjáróként. Tanulhattunk más példákat is. Akkoriban készült az USA-ban a Tenessee-völgy országnyi területet felölelő regionális rendezési terve. A nehézipari üzemek telepítésének elvei itt is, ott is természetszerűleg nagyon hasonlóak voltak. A Tenessee-völgyi tervezést a komplex szemlélet jellemezte, nálunk inkább az egyedi megoldások éltek. Ezen gondolat jegyében született meg a Dunai Vasmű városának terve is, ahol az elképzelések szerint csak a kombinát dolgozói éltek volna.
Weiner Tibor és a hagyományok
Weiner Tibor több épületet is tervezett a város számára. Malecz Erikával együtt készítette az akkori pártház, ma Intercisa Múzeum tervét. Ő irányította a Vasmű úti ötemeletes és a mai, úgynevezett Őspatika épületeinek tervezését, társtervezői Bakos Béla és Tiefenbeck József voltak. Érdemes megvizsgálnunk, hogyan sikerült érvényre juttatni a szocreál egyik alkotóelemét, a haladó magyar hagyományokat ezen ötemeletes épületsornál. Régi dunaújvárosiak bizonyára emlékeznek még az úgynevezett “tulipános ládákra”. Azokat az erkélyeket nevezte így a köznyelv, melyek a Vasmű úti épületsor homlokzatait díszítették, oldalukon. Mellvédjükön népi ihletésű, színes kerámiabetétekkel. Sajnos, kiviteli hibák miatt néhány erkély leszakadt, így mindet el kellett távolítani. Több tanulmánya született Weiner Tibornak a főtéri kompozícióra is. Ezeknél nemigen tudott elszakadni az orosz építészet hagyományaitól. Valamelyik régi orosz kreml falai, bástyái határolják a főteret a Vasmű út oldaláról. Több vázlatán a grúz építészet beütése figyelhető meg.
Tevékenysége nemcsak a várostervezésre korlátozódott. Halála nagy veszteség volt Dunaújváros számára. |
Mi is az a szocreál?
Mielőtt a fogalmakkal tovább dobálóznánk, meg kellene kísérelnünk tisztázni, mit is jelent a szocialista-realista áramlat az építészetben. A háború előtti években az építőművészetben két ellentétes irány uralkodott: az egyik a konzervatív, mondhatni “hivatalos” művészet eklektikus és neobarokk jegyekkel – a másik a nyugati, weimari, a dessaui Bauhaus iskoláját követő modernista törekvés.
A kozmopolitának bélyegzett kockaépületek
A magyar építészek 1945 előtt többségükben már ezen utóbbi irány híveinek vallották magukat. Még 1944-ben kiadott deklarációjuk alapján ebben a szellemben kezdték meg a munkát a háború után. Persze figyelmen kívül hagyták, mert nem is igen tudták, hogy a Szovjetunió építészete ezt az irányt már a harmincas évek elején elvetette, egyrészt kozmopolita jellege miatt, másrészt mert nem tartotta alkalmasnak arra, hogy a szocialista társadalom valóságát és világnézetét kifejezhesse, a leninista “monumentális propaganda” és a sztálini “szocialista tartalom – nemzeti forma” elvét valóra váltsa.
Időutazás a Szocreál Tanösvényen
Ennek ellenére Magyarországon 1945-től egészen az 1951. év tavaszán lezajlott építészi vitáig még a modernista szemlélet uralkodott. Ez a vita volt az, mely a modernista szemlélet immár tarthatatlan elveit elvetette és a tartalmában szocialista, formájában azonban a nemzeti hagyományokra támaszkodó építészet általános elveit állította helyükbe.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
