Tíz év fehéren – feketén


Dunaújvárosi Hírlap – 1972. augusztus 18.

Tíz év fehéren – feketén

Jubileumi fotószalon nyílik ma a Rosti Pál Fotóklub megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából


Hajdú György: Szerelem

HÍR:
Ma, augusztus 18-án délután 5 órakor fotószalon nyílik a Vasmű úti Kiállítási Teremben, a Dunaújvárosi Rosti Pál Fotóklub megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából.


Csepecz Ferenc: Szerelem

ELŐZMÉNYEK:
Tíz évvel ezelőtt a Bartók Béla Művelődési Házban hat amatőr fotós kezdeményezte, hogy Dunaújvárosban is fórumot kapjon korunk legátfogóbb népművészete: a fotó. Barts Oszkár, Beliczki Pál, Bereczky István, Horváth Ákos, Laczy Zoltán és Varga László kezdeményezését az alakuló ülésen dr. Weiner Tibor, a város főépítésze üdvözölte, aki szenvedélyes támogatója, pártfogója volt az emberi kultúra minden hajtásának.


Medgyesi László: Mária

A MÉRLEG:
Azóta sokan lettek a klub tagjai. Legújabban új tag csak két régi ajánlásával lehet. Pedig hát itt munkát is jelent a tagság. Egy klub sem mondhatja Dunaújvárosban, hogy annyit tett volna a látáskultúra fejlesztéséért, mint a fotóklub. Minden évben legalább 3-4 országos jelentőségű fotókiállítást láthatnak a dunaújvárosiak. És mennyi a kamarakiállítás! Az idén már eddig tucatnyi. Ha kell, szöggel és kalapáccsal dolgoznak a paravánokon, hogy szépek, ízlésesek legyenek a kiállítások.
Van-e még művészet, ahol a szerzők annyira szolidárisak, hogy fillérnyi fizetség nélkül éjszakába nyúló estéket dolgoznak ismerős vagy ismeretlen kollégáik képeinek sikeres bemutatásán? Ez a szolidaritás, a közös ügy önzetlen szolgálata volt tíz éven át ennek a közösségnek legfőbb kötőanyaga.
Azok dolgát, akik szeretik, amit tesznek, előbb-utóbb siker koronázza. Laczy Zoltán és Barts Oszkár tagjai lettek a Magyar Fotóművészek Szövetségének. Képeik és más klubtagok képei bejárták az országot, sok esetben rangos európai és világkiállításokon vívták ki a falra kerülés jogát, díjakat hoztak el onnan, ahol e művészeti ág legjobbjai versenyeztek. De ugyanezek az emberek gyári vagy iskolai fotószakkörök hallgatósága előtt szívesen és türelemmel magyarázták el egy egyszerű kis Szmena-gép működési elvét a kérdezőknek. A holnap fotósainak.


Bereczky István: Sakk

MIT ADTAK DUNAÚJVÁROSNAK?
Két éve országos fotókiállítást láttunk a Vasmű úti Kiállítási Teremben. A címe: Így láttam Dunaújvárost. A fotósok Miskolctól Kaposvárig úgy vallottak Dunaújvárosról, hogy képeiken átsütött az új, tervezett város életének melegsége. Pedig ők csak két hétre voltak vendégei a városnak.

Így láttuk Dunaújvárost

Aki évtizedek óta itt él a városban, annak megfogalmazásában talán még igazabb az itt élő ember arca, munkája, a környezet, amiben élünk, dolgozunk. Emlékszem egyik szomszédos város fotóklubjában milyen hallatlan sikert arattak a vasmű melegüzemeiben készült színes diapozitívek. Abban a városban gyakorlatilag hiányzik a korszerű ipar…


Dr. Lajos Sándor: Köd a Tiszán

A BARÁTOK TÁMOGATÁSA
A ma nyíló jubileumi fotószalonra hét város küldött 10-10 képből álló kollekciót. Budapest, Győr, Szeged, Miskolc, Baja, Salgótarján és Kecskemét. Ezekből a városokból gyakran érkezik kérés a dunaújvárosiakhoz, hogy bírálják el képanyagukat. És persze; a dunaújvárosiaknak is mindig érdekes, ha ezekben városokban a “kívülálló szemével” bírálják munkájukat. Többnyire igen keményen, mert mit érhet az olyan barátság, amelynek megtartásáért le kell szállítani a mércét? Hetven jó “idegen” kép mellé hetven dunaújvárosi fotós munkáját állította a rendezés. S a tízéves klub tizenkét kiállító tagjának képei állják a versenyt.


Horváth Ákos: Kavicszátony

PROLÓGUS A KÖVETKEZŐ TÍZ ÉVHEZ
Aki próbálta, tudja, milyen nehéz az embernek megújítania önmagát. Az alkotás sok-sok lemondást, kitartást, önbizalmat és hitet követel. A fotósnak, azt mondják, ezerszer kell elkattintania gépét, hogy egy igazán jó, művészi értékű képe szülessék. Ezer az egyhez – kevés valószínűség, s mégis mind többen vannak, akik azt az egyet keresik szüntelenül és szenvedélyesen. Az alapító tagok tisztessége, hogy ma is ezt az egy képet kérik számon önmaguktól és mindenkitől, aki új tagként a tíz év során a klubba bebocsátást kért, vagyis az alkotást.

A Rosti Pál Fotóklub tündöklése, hanyatlása és újrakezdése

Ha ez az igény a jövő tíz év fundamentuma, akkor a Rosti Pál Fotóklub méltó lesz nagyszerű névadójához, és a városhoz, amelyben dolgozik.


Balogh István Szilárd: Puszta ’72

N. J.

Fotók: válogatás a kiállítás képeiből – Fotó, 1972  december

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.

Dunaujvaros