Sztálinvárosi Hírlap – 1958. május 27.

Az “élet virágainak” ünnepe

Szovjetunióban a Gyermeknapot így hívják. Nyolc éve már, hogy a Nemzetközi Nőszövetség határozatba foglalta a gyermekek ünnepének megtartását. Ma már több mint hetven ország csatlakozott a határozathoz, tehát ezen a napon hetven nemzet felnőttei fordulnak különös kedvességgel kis polgáraik felé. Ezen a napon a jövőt, a jövőbe vetett hitét ünnepli minden szülő, minden nép. Hiszen a jövő záloga a ma gyermekének mosolyában, kacagásában rejlik. S mi felnőttek, édesanyák, mindig találunk valami alkalmat, hogy adhassunk szeretetünkből, hogy ez a mosoly soha ne görbüljön sírássá gyermekeink arcán.
Szép feladat szülőnek lenni, de még szebb mosolyt varázsolni egy ország gyermekeinek arcára. Ezen az idei Gyermeknapon a vidámság, a kacagás betöltötte az egész országot, és ez a túláradó boldogság mindennél ékesebben szól biztos jövendőnkről.

Ifjú bajnokok

Az ünnepi program bővelkedett csemegében. Roller, görkorcsolya, kis bicikli verseny, vidám parki szórakozás, lepényevés, mesedélután, és ki tudja még mi minden, ami felejthetetlenné tudja tenni a gyermekeknek ezt a napot.
A versenyek útvonalán, a Május 1 utcában már kora reggel megjelentek az első “vállalkozók”. Bemérték az útvonalat, edzettek. Végre elérkezett a várva várt pillanat, megkezdődött a verseny. Minden ágban 6-6 futam sorakozott fel.

Ifjú bajnokjelöltek a rajtnál

Ki lesz az első?

A versenyzők izgalma óriási, hiszen a tét nagy. “Sztálinváros 1958. évi rollerbajnoka” a cím, és a jutalom sem kisebb, hiszen egy fényképezőgép minden gyermek legszebb álmai közé tartozik.
Az egyes futamok győztesei között sorsolással döntötték el, ki kapja a fényképezőgépet. A kisbiciklik futamának győztese és szerencséje Remenyik Ernő, a húsztantermes iskola tanulója. Közelebb furakodtam győzteshez, aki igazi nagyság módjára állt a gyerekgyűrű közepén.
– Mi szeretnél lenni, ha megnősz? – kérdeztem, és titokban reméltem, hogy azt válaszolja: kerékpárbajnok. De ő a győztesek mosolyával az arcán, azt mondta: – Erdész.
Hát ami azt illeti, az is nagyon szép foglalkozás.
– És mit fogsz először lefényképezni az új géppel?
Egy pillanatig gondolkodott, majd rávágta: – A biciklimet…
Városunk további új bajnokai: Roller: Gerendai Pista, görkorcsolya: Kovács Gyuszi. Mindketten a húsztantermes iskola tanulói. Tehát az iskolák közötti verseny erősen az ő javukra billent.

A Vidám parkban

többezer gyermek vette ostrom alá a hintákat, az úttörő vasutat. A park igazgatója mondta: – Ma az idei év legnagyobb forgalmát bonyolítjuk le. Közel 12.000 darab jegyet adtunk a vállalatoknak, illetve az iskoláknak, amit a gyerekek ott ajándékba kaptak. Pénztárunknál pedig 50 százalékos árengedménnyel áruljuk a jegyeket.
De ez látszott is a parkon. Felnőttet csak itt-ott lehetett látni. Mindenütt a boldog, zsibongó gyereksereg.

A hajóhintán

Eközben a Bartók Béla Művelődésházban, a nagyobbaknak Gergely Márta írónő tart előadást készülő ifjúsági regényéről. Csupa hetedikes, nyolcadikos diák ül most itt, és feszülten figyel az írónőre, aki kedves, közvetlen, meleg hangon beszélget velük. A kis ankét végén, rögtönzött irodalmi rejtvény versenyen mutatják meg a gyerekek, ki az okosabb. Csak úgy röpködnek a válaszok: Mark Twain. Swift. Huckleberry. Finn. Kőszívű ember fiai. Jól vizsgáztak a gyerekek irodalomból. Dicséret illeti őket és tanáraikat egyaránt.

Jaj, mikor indul már?

Gergely Márta üzeni

kis olvasóinak lapunkon keresztül:
– Szívesen venném, ha a Kisdobos szerkesztősége címén felkeresnétek leveleitekkel, elmondanátok, mit olvastok, mit szeretnétek olvasni. Tanuljatok jól, mert az életben elsősorban a tudás a segítségnek. Köszönöm azt a szeretetet, amivel fogadtatok, én is a szívembe zártalak benneteket.
Közben már alkonyodott. A Vidám parkból zene szólt. Vidám gyermekbál. A kislányok egymásba kapaszkodva forgolódtak. A kisfiúk nagy gonddal igazgatják a ruhájukat, azután elfogódva léptek oda a lányokhoz: – Szabad…?
Vékony pír öntötte el az arcukat, ügyetlenkedve lépkedtek jobbra, balra. Hiába ez még nem az ő mesterségük. A szülők pedig egy kis örömmel vegyülő bánattal állapítják meg: – Hiába, megöregedtem, legény fiam van…
Később a papák is bekapcsolódtak a táncba. Felkérték a kislányukat és igazi gavallér módjára körül keringtek velük a betonon…
Ma még a papákkal táncolnak a kislányok, holnap már vőlegényük karjára simulnak, holnapután meg ők hozzák ide a gyermekeiket, és miköben elnézik majd a vidám apróságok boldogságát, erre a régi, szép Gyermeknapra fognak emlékezni…

(miskolczy)

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.