Dunaújvárosi Hírlap – 1996. november 30.

A parasztság felszámolása

Rendőrök kézbesítették a kitiltó határozatokat

A szovjet megszállás után a kommunisták vigyáztak arra, bogy ne kövessék el azt a hibát amit 1919-ben elkövettek. Most az elvett nagybirtokokat a nincstelen parasztok között szétosztották.
Ez történt Dunapentelén is. A községben kilenc nagybirtokból teremtették meg a 2364 kat. hold földalapot (Sigray Béla 800 kh., Dóra Szilárd 550, Frank László 270, Frank Lászlóné 170, Földváry Lászlóné 140, Simonyi Nándor 32, Simonyi Aurél 82, Tóth Antal 130, Egyedi Mihályné 140.) 1945. április 28-ig 1285 holdat 106 családnak adtak át míg a többit május 2-ig, amikor a földosztást gyakorlatilag befejezték.

Földreform Dunapentelén 1945-ben

Ekkor 414 földigénylőt tartottak számon, de csak 318-at tudtak kielégíteni.
A juttatónak közül 156 napszámos, 87 gazdasági cseléd és 75 törpebirtokos volt. Az új földtulajdonosoknak nem voltak eszközeik és alacsony volt az igás állatok száma is. De az újonnan földhöz jutottak, ha nehéz körülmények között is, a földet megművelték és bevetették, akkor is ha számukra nem maradt meg a szükséges élelmiszer-fejadag. Tervgazdálkodást vezettek be a mezőgazdaságban is. Előírták, hogy miből mennyit vessen a földtulajdonos. Ebben az időben rendelték el az olyan termények vetését ami idegen volt a magyar éghajlat és a magyar paraszt számára (pitypang, rizs és gyapot).
Mikor már úgy tűnt a parasztság fellélegezhet, 1948. november 27-én hozott határozatot a mezőgazdaság kollektivizálásáról az MDP Központi Vezetősége. A következő év elején már készültek a kuláklisták, amelyekre a 25 kat hold földdel (350 aranykorona tiszta jövedelemmel) rendelkezők kerültek fel. A kollektivizálás elősegítése céljából az AVH-n belül külön szakcsoportot hoztak létre. Feladatuk volt hogy az árufelhalmozásokat felfedjék, és büntető eljárásokat folytassanak ellenük. A kulákoknál elrendelték az elszámoltatást: a háztartási és gazdasági szükségleten felül mutatkozó felesleget igénybe vették. Ekkor lehetett látni, hogy voltak olyan perek, és hoztak olyan ítéleteket amelyekkel példát statuáltak. Például Császár István polgárdi lakos ellen, akit közellátási bűnperben találtak vétkesnek, 1953. március 31-én halálra ítélték, s aznap az ítéletet végre is hajtották. Dunapentelén fekete vágásért ítélték el Hauser Gyula hentest.

A kulákok pentelei Legeltetési Társulata nem sokáig folytathatja már a zsírosok jogtalan haszonszerzését Dunapentele: A felszabadulás előtt a község földterületének majdnem a fele a Földvári, Simonyi, Sigrai, Dora és a Tibold család kezén volt. Hat és nyolcszáz holdjaikkal ők voltak a község korlátlan urai. Mellettük a kulákok terpeszkedtek a pentelei határban. A felszabadulás után itt is teljesült a parasztság évezredes álma. A föld azé lett, aki megműveli. Voltak urak – és nincsenek. Megszűnt a kizsákmányolás. Vagy talán tévednénk? Bizony, igen. Még mindig vannak itt kulákok, akik nem férnek a bőrükben, kizsákmányolják a dolgozó kisparasztságot. A községben úgynevezett Legeltetési Társulat működik, ami vagy 30 évvel ezelőtt alakult.  Habsburg Birodalom – Kataszteri térkép (XIX. század) Persze a legnagyobb kulákok bitorolták már akkor is a “jogot”. Azt hihetnénk, hogy a felszabadulás után a Társulat legelőjét, az őt megillető gazdái, a dolgozó parasztok vették át. Nem így van. A Legeltetési Társulat még ma is olyanok kezén van, mint a 42 holdas Farkas György, vagy mint a 46 holdas Nagy György. És sorolhatnánk végig a többi 40 és 36 holdas kulákokat, akik a zsíros hasznot zsebrevágják. A község mintegy 400 ujföldhöz juttatottja, akik olyan szépen gyarapodtak, hogy majdnem mindannyiójuknak van egy-két tehene, vagy disznója, kénytelen kihajtani a jószágját a kulák Legeltetési Társulat legelőjére. A Társulat, aztán nem szégyell elkérni egy tehénért 20 forint szájbért sem. Ami, ha tekintetbe vesszük, hogy a község 650 szarvasmarhájából, legalább 400-450 dolgozó kisparasztoké, súlyos ezrekre tehető. De nem csak a szarvasmarhaállományból húztunk hatalmas hasznot. Van a községben 2802 sertés is. Ezek szintén a Társulat legelőjére járnak ki. A bért persze csak azoktól kérik, akiknek nincs “legelőrészük”. De volt olyan idő is, amikor az ilyenek ki nem hajthatták jószágjaikat a legelőre. A kulákok nemcsak a dolgozó parasztokat zsákmányolják ki, hanem magán a legelőn is rablógazdálkodást folytatnak. Semmiféle legelőjavítási munkálatot eddig nem végeztek, így a legelőt ellepi a jószág számára értéktelen gyom, tápláló növényt az állat hovatovább nem talál a legelőn. Mindezeken kívül, a Legeltetési Társulat megszerezte a község sertéstenyésztésének fellendítésére kiadott 3 álami kan etetését. Jellemző, hogy ebből hasznot akartak húzni. Végül a kondás ment panaszra a községi elöljárósághoz, hogy a kanok éhen pusztulnak, mert a Társulat elnöke Németh Pál nem ad elegendő takarmányt a részükre. (Mellesleg szólva: bár hatalmas hasznot vágnak zsebre, a kondásnak nem akarták kifizetni a megállapított munkabért. Úgy kellett az ügyet a munkaügyi bizottságnak elintéznie.) De a régi földesurak nyomdokain haladó Legeltetési Társulat nem sokáig nyúzza már a pentelei dolgozó parasztokat. A Párt segítségével a község vezetősége orvosolja a főparaszok jogos panaszát és megtette az intézkedést a kulák Legeltetési Társulat feloszlatására. Mert Dunapentelén sem állhat meg az idő kereke… Megjelent: Fehérvári Napló, 1949. december 08.

1950. november elején az országban mindenhol rendkívüli tanácsülést tartottak, és ekkor állították össze a kuláklistát. Sajnos a dunapentelei végrehajtó bizottság ülésének a jegyzőkönyve a levéltárban nem volt megtalálható. Többször próbáltunk már az akkori tanácselnöknél és az akkori párttitkámál érdeklődni, arról, hogy milyen alapon történt a kiválasztás. A párttitkár elzárkózott a válaszadás elől, míg Illyés József, az akkori tanácselnök úgy nyilatkozott, hogy a lista összeállításáról nem tudott. Vajon milyen gazdája volt a falunak, ha egy ilyen sorsdöntő kérdésben nem kérték ki a véleményét?
Így következett el 1950 november 30-a. Amikor a családok már a lefekvéshez készülődtek, rendőrök lepték el a falut, és elkezdték kézbesíteni a kitiltási határozatokat. A végrehajtást Takács Jenő ÁVH-hadnagy vezette, a helyi rendőröket kikapcsolták az akcióból. Az addig becsületes, dolgos emberekből hirtelen közbiztonságot veszélyeztető bűnözők váltak. Annyi holmit vihettek magukkal, amennyi egy szekéren elfért. Nem értették, hogy mi történik velük, kinek miért kell menni, hisz olyanok is voltak köztük mint Gölöncsér Imre, akinek a házon kívül nem volt mása csak egy lova. Rájuk csukták a vagonajtót és várták, hogy merre visz az útjuk.

Kuláklistán

A pentelei “kuIákokat” öt felé telepítették: Szarvasra, Kondorosra, Túrkevére, Hajdúnánásra és Püspökladányba. Ott, szintén büntetésből, a helyi kulákokhoz szállásolták el a családokat, s ha emberséges volt a szállásadó, megosztotta velük a házát, de volt olyan kitelepített, aki istállóba került. Állandó ellenőrzésnek voltak kitéve, a kijelölt lakhelyet nem volt szabad elhagyniuk. A kitelepítettek ingóságait 1951. januárjában Illyés József vb-elnök értékesítette.
Sztálin halála után már oldódtak a szigorúságok, másképpen beszéltek velük, és nem zaklatták őket annyira. 1956. október 9-én rendkívüli tanácsülést tartottak, ahol elismerték az elkövetett hibákat, de a kulákság elleni harcot nem adták feL A végrehajtóbizottság nevében Katonka Gábor párttitkár arra kérte a tanács tagjait “…olyan állásfoglalást hozzon, hogy úgy érezzük, ezzel kiküszöböljük, kijavítjuk azokat a hibákat amelyeket az évek során elkövettünk. El kell érnünk azt hogy az egyénileg dolgozó parasztok mind közelebb kerüljenek ahhoz a gondolathoz, hogy felszámolják a régi megszokott gazdasági formát és a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára lépjenek.” A párt véleménye az volt hogy a következőknek kellene elégtételt nyújtani:

• Bakos János, Magyar u. 36. Saját földje 14 kat. h., 24 kat. h. volt a legtöbb bérelt. Cselédet rendszeresen nem tartott Apja arató napszámos ember volt, mindenki rendes dolgos embernek ismeri.
• Botos István, Petőfi u. 4 kat. h. földje volt. 1941-ben jött Dunapentelére. Dunaföldváron az örökölt házát és a szőlőjét adta el és ebből egy kis kocsmát nyitott. Alkalmazottat nem tartott.
• Ifj. Lénárt József, Baracsi u. 9. Saját följe volt és mindig bérlő. A legtöbb földet 1947-48-ban bérelt, ami 32 kat. h. Alkalmazottja egy volt míg a háborús évek alatt katonáskodott azt családtagnak tekintette és kiházasította. Rendes, dolgos ember.
• Horváth György, Magyar u. 40. 34 kat. h 528 a.k. Cselédet rendszeresen nem tartott. Ő maga és családja éjjel-nappal dolgozott. Nem tekinthető kizsákmányolónak. Kollektív szerződést nem tartotta meg. 1949-ben izgatás miatt elítélve.
• Horváth Jánosné, Magyar u. 32 kat. h. 330 a. k. Az első világháború előtt vándorolt ki Amerikába, ott mint munkás dolgozott, és az egész életében keresett dollárokért vásárolta a földet Az első világháború után jött haza. A földet mindig bérbe adta.
• Id. Égető József, Földvári u. 25 h, 308 a.k. A földet maga és családja művelte meg. Tanyasi ember volt. Cselédet nem tartott. Egy menhelyes gyerek volt mindig nála. Nem kizsákmányoló.
• Id. Ujbányi György, Tanya. 46 h. 1936-ban 6 gyermeke között szétosztotta, addig családjával művelte meg. Cselédet nem tartott, idénymunkásokat alkalmazott Dolgos parasztember.
• Égető Ignác, Baracsi u. 11. 5 hold örökölt följe és egy kis kapacitású szeszfőzdéje volt, amely egy év alatt 2-3 hónapig üzemelt Ezt megelőzően kovácsmester volt Cselédet nem tartott.
• Fülöp István, Magyar u. 7 hold. Ezt maga művelte. Kupeckodással – az elmondások szerint – nem foglalkozott, hanem mint állatszakértőt többen elhívták állatvásárláshoz. Cselédet vagy alkalmazottat nem tartott Fia csendőr volt.
• Nyuli György, Vasút u. 8 hold földje volt és van. 1945-ig 1/3 cséplőgépe volt. Azelőtt 30 évig fuvaros volt. Cselédet nem tartott.
• Bogdán Mihály, Lengyel köz 444. 11 hold föld. Mindenki jó gazdának tudja. Egy cselédet állandóan tartott mert ő maga beteges volt, de a cseléddel jól bánt s egy asztalnál evett vele. A fia a F. M. állattenyésztési főosztályon dolgozott és dolgozik.
• Gucsi Imre, Temető u. 3 hold. Emellett kupeckodott, amiért a bíróság 1955-ben elítélte. A vizsgálat során csak egy rendbeli üzérkedést állapítottak meg, és ezért 10 hónapos büntetését letöltötte. Cselédet nem tartott.
• Szappanos József, Petőfi u. 7 hold. Emellett nyersbőr-kereskedő, illetve felvásárló volt, azonban ebből sok jövedelmet nem húzott. Cselédet nem tartott.
• Németh Lajos, Arany J. u. 6 hold és bérelt föld. Cselédet nem tartott.
• Németh Pál, Arany J. u. 24 hold, 552 a.k. Cselédet nem tartott. A földet maga és családja művelte meg.
• Hofgart Gyuláné, Magyar u. 7 hold és emellett kisiparos volt. A műhelyben egy alkalmazottat tartott. Mindenki rendes embernek ismeri.
• Ujbányi János, Tanya. 17 saját és emellett bérelt földje is volt. Cselédet nem tartott, csak egy gyermek volt nála. Dolgos parasztnak ismerik.
• Farkas Antal, Tanya 10 hold.
• Farkas Kálmán, 20 hold. Cselédet egyik sem tartott, maguk dolgoznak apjának 120 hold, 12 gyerek. A föld a családdal együtt nőtt. Mindenki dolgos parasztnak ismeri.

Kitelepítettek:

• Kertész György, Magyar u. 28. 21 hold. 1945 után volt valamennyi bérelt földje is. Cselédet nem tartott. Dolgos embernek ismerték.
• Rózsa Mihály, Magyar u. 33. 11 hold, daráló. 1928-ig molnár volt, a földet a darálóval együtt a keresetéből vette. Cselédet nem tartott. Dolgos ember volt.
• Nyúli György, Magyar u. 35. 10 hold, régebben 50 hold körül volt. Fokozatosan elszegényedett. Cselédet és napszámost nem tartott.
• Borsos Károly, Kultúr köz 53. 15 hold. Fekete vágásért 1950 előtt elítélve. Cselédet nem tartott. Apjának 50 hold.
• Franyó István, Kultúr köz 53. 8 hold. Cselédet tudomásunk szerint nem tartott.
• Markovics Imre, Magyar u. 39. Bognármester volt. Egy kis kapacitású szeszfőzdéje is volt, mely évente egy-két hónapot üzemelt. 10 gyermeke van. Cselédet nem tartott Jelenleg sztahanovista Budapesten.
• Faragó Imre, Magyar u. 43. 3 hold és egy szatócs üzlet. Alkalmazottat nem tartott.
• Vindich Mihály, Magyar u. 51. Hentessegéd. Fekete vágásai voltak. Vagyona nem volt.
• Lábadi József, Magyar u. 61. 20 hold. A földet 1933-ban eladott kocsmáért vette. Cselédet nem tartott. Meghalt.
• Pálmai Ferenc: Tisztviselő.
• Kéri Ferenc, Hun u. 97. 21 hold. Jelenleg az ÁFORT-nál dolgozik a felesége a kórházban. Cselédet nem tartott.
• Id. Gelencsér Imre: Vagyontalan. Fekete vágás.
• Vajda László: 1000 négyszögöl, daráló, sokat dolgozott, alkalmazottat nem tartott.
• Radics István: 424 sz. 18 hold, a rokonok földjét is megdolgozta. Cselédet nem tartott.
• Tóth Géza: 12 hold. Cipészmester. Cselédet nem tartott sem alkalmazottat.
• Id. Hauser Gyula: Hentesmester. Földje nem volt.
• Halmai Károly: 2 hold, szikvízüzem. Alkalmazottat nem tartott.
• Bata György: Vitéz volt, 3 hold. Leventeoktató. Tart őrm. Cselédet nem tartott.
• Pintér József: 21 hold, 1928-ig útkaparó volt. A földet maga művelte. Cselédet nem tartott. Jelenleg az Útfenntartó Vállalatnál dolgozik.
• Magyar László: Tisztviselő.
• Magyar György: 16 hold, bankszolga volt. Cselédet nem tartott.
• Horváth János: 14 hold, községi pénztáros volt. Cselédet nem tartott.
• Török István: 12 saját, 12 bérelt föld. Cselédje nem volt.
• Id. Farkas György: 47 hold, amit 1938-ban örökölt. Két fiával művelte, tanyán lakott és cselédet nem tartott.
• Farkas Mátyás: 42 hold, ebből 12 saját, a többi bérelt. A földet örökölte. Cselédet nem tartott. Hízlalda 50-60 db sertéssel.
• Id. Lénárt József: 18 hold. Rendes dolgos ember. Cselédet nem tartott.
• Molnár Mihály: 5 hold, 15 bérelt. Cselédet nem tartott.
• Tóth Ferenc: 6 hold és egy kiskocsma. Alkalmazottat nem tartott. Meghalt 1951-ben.
• Vörös József 25 hold. A földet maga művelte. Cselédet nem tartott.

Sztálinváros, 1956. október 9.
Katonka Gábor
párttitkár

A Sztálinváros 1956. október 23-i száma. A második oldalon közölték a tanács határozatát, a rehabilitálandók névsorát.

*

Mikor a fenti beterjesztést végigolvastam hiányérzetem támadt, mert úgy vettem észre, hogy nem teljes a névsor. Érzéseimben nem csalatkoztam. Íme azoknak a neve, akiket valamilyen okból kihagytak azok közül akiket megkövettek:
Béres István 4 fő, Dóra Szilárd 2 fő, Cs. Farkas Lajos 5 fő. Farkas István 4 fő, Faragó Sándor 2 fő, Jantsky Gyula 2 fő, Kádár Sándor 2 fő, Kádár József 3 fő, Koppányné 1 fő, Nyuli Ferenc 2 fő, Peretsényi Imre 2 fő, ifj. Rózsa Mihály 2 fő, Tóth Ferenc 3 fő, Török Jánosné 2 fő, Tóth Gyula 4 fő, Vincze Sándor 3 fő.
De nemcsak itt van ellentmondás, hanem abban is, hogy felfüggesztették a kitelepítettek ingatlanjainak eladását. Például a Tisza u. 11. sz. ház tulajdonosa hiába kapta vissza a tulajdonát, a benne lakó nem engedte be, sőt még meg is vásárolhatta azt. Ugyanígy járt id. Hauser Gyula is, akit 1956. október 20-án 115-73/1956. sz. átirattal értesítettek, hogy Dunaújváros, Fő u. 437. házszám alatti ingatlanát mentesítik az állami tulajdonba vétel alól. Ugyanakkor, ugyanez a tanács 1333/1957. sz. határozatában értesíti, hogy ingatlanuk továbbra is állami tulajdonban marad, mert a kérdéses ingatlan a Magyar Szocialista Munkáspárt használatában van, és ezért a volt tulajdonosnak a visszaadás lehetősége nem áll fent. Majd mikor a ház használatáról a párt lemondott, eladásra került, de nem a tulajdonosok kapták meg az eladási árat. Az utolsó örökös Hauser Lujza szegényen halt meg, a temetéséről a Budapesti Polgármesteri Hivatal gondoskodott…
Vajon el lehet-e felejteni azt a sok szenvedést meghurcoltatást, amiben részük volt azoknak, akiknek bűnözőként kellett elhagyni őseik földjét? Kik döntöttek a sorsuk fölött? Csak azok, akik nem ismerték a falu összetételét, akik nemrég telepedtek le a városban, és úgy érezték, a nekik adott jogokkal bárhogy határozhatnak.

Zecher János

Emléktábla az óvárosi Pentele Klubház falán

A Pentele Baráti Kör Egyesület 2023. november 29-én, szerdán 15:00 órakor megemlékezést tart az 1950-es kitelepítések 73. évfordulója alkalmából a Pentele Klubházban (2400 Dunaújváros, Magyar út 25.).

Köszöntőt mond:
Pálinkás Bertalan, a Pentele Baráti Kör Egyesület elnöke.

Megemlékező beszédet mond:
Kronászt Margit, történész, a Pentele Baráti Kör Egyesület titkára.