Reformáció ötszázadik évfordulója Dunaújvárosban

2017 szeptemberében érkezett meg Dunaújvárosba, a Városháza térre az igencsak méretes Evangélikus óriáskönyv, amely településről településre járva hirdette a reformáció 500. évfordulóját.

Az érkezés pillanatai – Stermeczki András evangélikus lelkész képei

Az óriás könyv ember nagyságú mérete ellenére lapozható és különlegessége, hogy szó szerint belépést nyújt a könyv mélyére. A több mint 2 méter magas és 600 kilós kötet 12 oldalon mutatta be az evangélikus egyház történetét és jelenét, valamint a reformáció országunkra gyakorolt hatását. A könyvből többek között megismerhettük a hazai evangélikusság múltját és jelenét, a Magyarországi Evangélikus Egyház és Luther Márton legfőbb tanításait, az evangélikus egyház missziói munkaágait és szolgálati területeit, elolvashattuk az egyház főbb hitvallásait, végül megismerkedhettünk több neves evangélikussal. A könyv fellapozója megtudhatta, hogy nem csak Johann Sebastian Bach, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Berzsenyi Dániel vagy épp Dietrich Bonhoeffer, de napjaink jelentős európai politikusa, Angela Merkel német kancellár is az evangélikus egyház tagja. Egy hónapig lehetett Dunaújvárosban megtekinteni a különleges képeskönyvet.

A kerek évforduló nem csak ettől volt emlékezetes Dunaújvárosban, ugyanis szintén ebben az évben, még májusban volt az ősbemutatója Ujházy Krisztina szerzeményének melyet kifejezetten erre az ünnepi alkalomra komponált.

Ujházy Krisztina Reformáció zeneművében az 1517. október 31-én Luther által írt 95 tézisből 7 tétel hangzott el, melyet a kórus németül énekelt, ám a tételek között az érdeklődők hallhatták a magyar fordítást is. A tételek a következők voltak:

Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: “Térjetek meg!” – azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen.
Emberi balgaságot hirdetnek, amikor azt mondják, hogy mihelyt a ládába dobott pénz megcsörren, a lélek azonnal a mennybe száll.
Örök büntetést kapnak tanítóikkal együtt, akik a búcsúcédulákkal biztonságban hiszik magukat az üdvösségük dolgában.
Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy aki látja a rászorulót és azt elhanyagolva búcsúra költ, az nem a pápa elengedését szerzi meg, hanem Isten rosszallását.
Az egyház kincse valójában Isten dicsőségének és kegyelmének szent evangéliuma (örömhíre). De ezt méltán igen gyűlölik, mert elsőkből utolsókká tesz.
Ha az egyszerű híveknek aggályos érveit puszta hatalommal elnyomjuk és nem értelmes megválaszolással oldjuk fel, azzal az egyházat és a pápát ellenségeik előtt nevetségessé, a keresztyéneket pedig szerencsétlenné tesszük. Távozzanak tehát azok a próféták, akik azt mondják Krisztus népének: “Béke, béke” – de nincs béke!
Buzdítsuk azért a keresztyéneket, hogy fejüket: Krisztust, bűnhődésen, halálon és poklon át is követni igyekezzenek, és abban bízzanak, hogy inkább sok szorongattatáson át, mintsem a béke biztonságán át jutnak be a mennybe.