Esti Hírlap – 1959. október 28.
“Ha nem érzi jól magát közöttük, jöjjön csak el hozzánk!”
A legfegyelmezettebb statisztéria
A kimaradt kalandok – Ősbemutató Sztálinvárosban
A meleghengermű teteje több mint hét méterre van a padlózattól. Ilyen magasságban nem gyerekjáték két kézzel csimpaszkodni a nagy mélység felett. Még akkor sem, ha az illető a Kölyök, a két balkezes angyalka a Sztálinvárosi Vasműben, akiről ez a film szól. S mikor a jelenet végén Törőcsik Marinak, a kölyöknek “csak” négy és fél méter magasságból le kellett esnie, hogy partnere elkapja, bizony még a forgatást néző szakik szíve is megremegett. Ráadásul négyszer kellett ismételni az esést, míg sikerült. így történt aztán, hogy a végre celluloidszalagra került jelenet után a még mindig sápadt főszereplőhöz odasietett egy idősebb munkás.
– Látom, magával itt kiabáltak, meg ilyen nyaktörő dolgokat követelnek. Hát ha nem érzi jól magát közöttük, akkor jöjjön csak el hozzánk, mindig nagy szeretettel fogadjuk. Majd találunk a maga számára helyet.
A kedves ajánlatot Törőcsik Mari nem fogadta el, de elmondhatja valamennyi színész, a Kölyök teljes stábja, hogy mindenütt ilyen szeretettel fogadták őket. A statisztériához például kiválogatták a város legjobb öntevékeny színjátszóit. A rendező szerint ilyen fegyelmezett statisztériával még sehol sem dolgoztak. Magáénak érezte mindenki ezt a filmet Sztálinvárosban.
Nem csoda ezután, ha – mint a Vasmű szakszervezeti bizottságának elnöke elmondta – a tízmillió forintos nyereségrészesedést könnyebb volt elosztani, mint a tegnap esti ősbemutatóra a jegyeket. Mindenki ott akart lenni személyesen, látni a művészeket, akikkel már forgatás közben is megbarátkoztak. S mit szóltak a filmhez? Burányi György villanyszerelő majdnem kiselőadást tart arról, hogy mennyire hűen fejezi ki ez a film az új város szellemét. Felesége tollba mondja a szavakat: “A filmet látva, büszke az ember, hogy itt él. Magam sem tudtam eddig, hogy ilyen sok szép, romantikus hely van városunkban. Láttam azokat a városrészeket, folyóparti ösvényeket, amelyeket a film bemutat, de valahogy mindig elmentem mellettük.”
Dobos Kálmán géplakatos – a meleghengerműből – arról is tud, hogy a Kölyök történetének valódi hőse valóban ott élt Sztálinvárosban, amíg be nem kötötték a fejét, s a férje el nem vitte Debrecenbe. Nem egy kalandja hitelesen felkerült a filmre, de még olyan is akadt, ami kimaradt belőle (mikor például addig kezelte a Vasmű irodaházának liftjét, hogy megakadt az emeletek között és két óráig tartott, míg ki tudták szabadítani).
Ami kifogást emelnek a film apró részletei ellen, azt is inkább az új város szeretete diktálja. A Kölyök többször átmászkál a gyepes parkon. “Aki a fűre lép, az nem idevalósi”. – mondják büszkén a hazaiak. “Nálunk senki sem rongálja a parkokat.” Vagy például az a kedves megjegyzés, hogy a tricikliző Kölyök nagyon hamar ér a város egyik végéből a másikba (pedig közben milyen sok minden látható még Sztálinvárosban!).
A vetítés után az Aranycsillagban beszélgettek vendégek és vendéglátók, s mikor éjfél tájban búcsúzkodásra került a sor, vége-hossza nem volt a vendéghívásnak. Jöjjenek el sokszor, jöjjenek el, nem filmezni, csak úgy, körülnézni – invitálták a művészeket.
Aztán a Kölyök visszautazott Pestre, de a sztálinvárosi házakban kedves ismerősként tartják ezután nyilván a Vasmű csetlő-botló süldőlányát.
Bernáth László
Az új film elsőnek forgatott jelenete (Rajz János és Törőcsik Mari)
(Hunnia filmstúdió – Oláh felv.)
Megírtuk már, hogy Szemes Mihály hónapokat töltött a Kölyök című film főszereplőjének keresésével. Azt remélte, hogy ehhez a kedves, mosolygós, igaz történethez új arcot tud majd felfedezni.
Sok-sok színésznőnek, iskolás lánynak, műkedvelő színjátszónak adta fel leckeként ez idő alatt a Kölyök forgatókönyvének legnehezebb epizódjait. A felelet, nem egyszer próbaként celluloid szalagra is került. Csakhamar kiderült azonban a kitűnő színésznőről, hogy objektív-közelben már nem tizenötéves, az iskoláslányról pedig, hogy csak tizenötéves… S teltek múltak a hetek, mikor egy nap “merész” ötlete támadt a stábnak: ki kell próbálni Törőcsik Marit is. És abban a pillanatban, amikor először állt csakúgy próbaképpen, a Kölyök kamerája elé, eldőlt a kérdés. A rendező elvetette eredeti elhatározását, mert meg lett végre az egyetlen, a Kölyök! Ennyi és nem több, ami a címszereplőválasztás kulisszája mögött van.
S mivel a hír elérkezett hozzánk, érdeklődve vártuk a forgatás megkezdését.
A mese egy magabiztos csitriről szól, aki ahogy mondani szokás, ahová csak lép, ott fű nem terem… Egyre új munkahelyre kell helyezni, mert mindenütt szörnyű galibákat csinál A Gyarmat utcai nagy stúdióban építették fel a sztálinvárosi új munkásszálloda díszleteit. A film első forgatási napján ugyanis azt a jelenetet vették filmszalagra, amelyben a Kölyök, mint portás-segéd fogadja új munkahelyén az új szálló vendégeit. Törőcsik Marira jóformán rá sem lehet ismerni. (Aki nem hiszi, nézze meg címlapunkat)
Olyan, mint egy tizenötéves bakfis, vagy inkább, mint egy kamasz kölyök. Drapp overálljában, elmaradhatatlan háromszögletű kis sáljával a nyakában, rövidre vágott frizurájával, huncutul mosolygó szemével aligha emlékeztet a szomorú Édes Annára.
Mikor az első felvételhez hívják – noha ez nincs a szerepében, a szálloda korlátján lecsúszva érkezik. – Mint egy rossz kölyök – mondják körülötte mosolyogva. – Egy kis púder, kevés smink, igazítás a sálon. – Első csapó! Kiáltja a felvételvezető, s útjára indult egy kedvesnek ígérkező új magyar film.
(lelkes)
Megjelent: Film Színház Muzsika 1959. 07. 10.
JELENETEK A FILMBŐL
A Kölyök jelentkezett a rendőrségen: tartóztassák le, mert tettleg bántalmazott valakit, aki szemtelenkedett vele. Letartóztatás helyett azonban a rendőrség tisztikarából nevelőapát “utalnak” ki számára. (Gönczöl János, Szirtes Adám, Tőrőcsik Mari és Suka Sándor),
Messze a vasmű kapujától a munkahely. A Kölyök felugrik a gyár utcáin közlekedő elektromos targoncák egyikére. Az útelágazásnál átszáll egy másikra.
A sztálinvárosi fiatalok a mackónál találkoznak, azt mondják ugyanis, hogy aki megmártja az ujját a szökőkút vizében, annak szerencséje lesz a szerelemben. A Kölyök már meg is mosakodott benne, még sincs szerencséje, ez a fiú sem rá várt, hanem egyik társnőjére. (Törőcsik Mari és Garas Dezső).
A leányotthon lakói öltözködnek, készülődnek, mindenki tele van jobbnál jobb programmal. Sajnos, a Kölyök sehová sem mehet el, nincs Is kivel, meg aztán nem Is tud mit felvenni. Munkaruháján kívül semmije nincs. (Schubert Éva, Koepeti Lia és Törőcsik Mari).
A Kölyök szerelmes lett az üzem villanyszerelőjébe, aki egyúttal KlSZ-titkár is. A fiú azonban nem tekinti nőnek a Kölyköt, sőt még annyit sem törődik vele, mint ahogyan a Kölyök szerint egy KISZ-titkámak a gyári fiatalokkal foglalkoznia kellene. (Szabó Gyula és Törőcsik Mari),
A Kölyök kihallgatás közben berobban fogadott apja, a főhadnagy szobájába, s egy pillanat alatt lerombolja a rendőrtiszt tekintélyét. (Kővári Vera, Kállai Ilona, Törőcsik Mari és Suka Sándor).
Hogy mit meg nem tesz egy maszek… Még azt is, hogy ő szállítja haza triciklin a bálra vásárolt lampionokat és tűzijátékokat, sőt még a Kölyköt is! (Törőcsik Mari és Benedek Tibor),
Megjelent: Film Színház Muzsika 1959. 09. 25.
