1979. január 14. ÚJ EMBER
Új város – megújuló egyházközség
Dunaújvárosról – az egykori Dunapenteléről – egy régi filmhíradó jut eszembe, a negyvenes évek végén láttam: földmérők állnak egy végeláthatatlan kukoricatábla szélén. A kísérőszöveg pedig arról szól, hogy itt épül majd föl a Dunai Vasmű és az ország első szocialista városa. Néhány év múlva, pár hónapig magam is dolgoztam az építkezéseknél, mint adminisztrátor. Ma már hiába keresem azt a házat ahol a szállásunk volt. Akkor még nem járt autóbusz a régi faluba (a mai Óvárosba), a templomba vezető utat – több mint 2 kilométert – gyalog kellett megtenni. Aztán nőtt, terjeszkedett a város, s most odaát, szemközt a plébániával, már egészen közelről látni a modern házakat.
A katolikus templom tornyát a II. világháború után ideiglenesen helyreállították. Mai formáját 1964-ben nyerte el.
– 1947-ben kerültem ide először – meséli Rőtfalusi Tibor kanonok, plébános – és 1951-ig voltam itt, mint káplán. Az akkori, 5000 lakosú település azóta hatvanezresre nőtt. Az őslakosság görögkeleti szerb kereskedőkből tevődött össze, de voltak közöttük halászok és hajósok is. A település jellegét a Duna közelsége határozta meg. Kikötőjébe messze idegenből is érkeztek hajók, hogy itt rakják partra gazdag rakományukat. Nagy gabonaszállítmányok cseréltek gazdát, de a kereskedelem mellett kedvelt foglalkozási ág volt a halászat meg a szőlőtermelés is.
A képen jól kivehető a Dunától a Rácdombra felkapaszkodó Halász sor.
A lakosság mai összetétele rendkívül heterogén. A régiekből csupán néhány család létezik már, azok is annyira beolvadtak, hogy gyakorlatilag csak a karácsonyi éjféli misére jön át egy görögkeleti lelkész Százhalombattáról. A lakosság zöme katolikus, akik az ország különböző vidékeiről települtek ide.
– Mit jelent ez a gyakorló hitélet szempontjából?
– Számbelileg keveset. A már említett heterogén összetétel megmagyarázza a – sajnos meglévő – vallási közömbösséget is. A katolikusoknak mintegy 12 százaléka gyakorolja rendszeresen a vallását. Ez a 12 százalék viszont maximális dicséretet érdemel. És nemcsak a hitéletükben buzgók, hanem a plébánia és a templom körüli munkákban is. Amikor plébánosként ide kerültem, 2 millió 300 ezer forint állagi kárt találtam. A templom, a plébánia, az összes melléképület, a két katolikus temető kápolnája csaknem teljesen romos állapotban volt. Híveink jótékonykodásának, társadalmi munkájának köszönhető, hogy megindulhatott és eredményesen előrehaladt a károk helyrehozatala, az újjáépítés. Van közöttük gyári segédmunkás és autóbuszsofőr, mérnök, orvos és még sok más mindenki. A vakolat leverésétől kezdve a falak felhúzásáig, a tetőfedésig és a takarításig mindenben segítenek.
Templom bejárata második világháborús sérülésekkel (Őri Zoltán felvétele 1957)
Öregtemető kápolnája. Urbányi Vilmos tervei alapján Őri József kőművesmester építette 1944-ben
A legközelebb álló és sürgető feladatunk: a templom rendbehozása, mindenekelőtt a fűtés megoldása.
– Mikor épült a templom?
– Mintegy 125 évvel ezelőtt, 1762 és 64 között. A plébánia viszont ennél sokkal régebbi. Egy 1469-ből származó oklevél már beszél “plebanus de Penteléről”. Annak idején egy fatemplom állt itt a közelben, a védőszentje Szent Pantaleon, a IV. században élt és vértanúságot szenvedett orvos volt. A fatemplomot a törökök elpusztították. 1748-ig a plébánia a ferencesek gondozása alá tartozott. A mostani plébániatemplomot – akárcsak az elsőt – szintén a Szentháromság tiszteletére emelték, az egyházközség és a plébánia patrónusa pedig továbbra is Szent Pantaleon maradt. Freskója ma is ott látható a szentély sekrestye felőli falán (ez is, a többivel együtt restaurálásra vár).
– Milyen a kapcsolata a világi hatóságokkal?
– Határozott segítőkészséget tapasztalok minden téren. Amikor ide kerültem, nem volt autóbuszmegállónk, azóta az is van, és nemcsak a közeli iskola meg a temető profitál belőle, hanem a templom is: ma már nem kell a híveknek oda-vissza 1 kilométert gyalogolni, például esőben vagy fagyban, hóban. Korábban előfordultak felelőtlen elemek részéről rendzavarások az éjféli misén vagy körmenetkor. Megboldogult elődöm idején egész komoly atrocitások is voltak. Most a rendőrség önkéntes rendőrökkel megoldotta az ügyeletet: nekik köszönhető, hogy újra tarthatunk éjféli misét, sem akkor, sem a körmeneteken nincs többé rendzavarás. Ugyanígy komoly segítséget kapunk pl. az építkezéshez szükséges anyag beszerzésénél.
|
A katolikus templom szentélyét a főhajótól az áldoztató rács választja el. A kép bal oldalán a fából készült szószék, a boltív felett a pápai címert ábrázoló falfestmény látható. A két boltív között a mennyezeten a négy evangélista szimbóluma jelenik meg: a férfialakú angyal Mátét, az oroszlán Márkot, az áldozati tulok Lukácsot, a sas Jánost jelképezi. A boltíven “Venite adoremus”, azaz “Jöjjetek, imádjuk!” – felirat olvasható. Az ablaküvegek testetlenek, ugyanis a háború után a kitört, ólomkeretes, festett ablakokat először csak egyszerű üvegezéssel tudták pótolni. |
– Térjünk vissza a hitéletre: milyen eredményekről, tényekről tudna beszámolni?
– A mennyiségi katolicizmusról mi is a minőségi katolicizmusra térünk át, ami most már világviszonylatban is jellemző. És át kell erre térnünk, mert ez történelmi szükségszerűség. A már említett 12 százaléka híveinknek példásan tudja a hittant, példásan (olykor “szakembereket” is megszégyenítően) ismeri az egyházi törvényeket, rendeleteket. Egyre több az olyan esküvő, ahol az egyik fél nincs megkeresztelve, vagy nem volt még elsőáldozó. Ilyenkor a házasságkötés – az azt megelőző oktatás – pasztorációs alkalom is. A vasár- és ünnepnapi miséken, litániákon kívül hétköznap 2 szentmise van (reggel és este). A padok mindig megtelnek. Majdnem minden szentmisén a ministránsok vagy világi hívők olvassák a könyörgéseket, a szentleckét. Karácsonykor, az éjféli mise előtt idén is volt pásztorjáték (a Volly-féle népi gyűjtésből). Ide érkezésem után első dolgom volt, hogy megszerveztem a képviselő-testületet Nagy érdeklődéssel szólnak hozzá a dolgokhoz, segítenek az irodai és más munkákban, technikai dolgokban. Arra törekszem, hogy a hívek ne csak “eljárjanak” a templomba, hanem élő, valóban testvéri közösség is váljék belőlük, érezzék, hogy összetartoznak. Ennek szép példáit láttam az NDK-ban. Nálunk is előfordult már 1-2 konkrét eset, amikor például segítettek egymás elhelyezkedésében, önkéntes betegápolásban.
– És a további tervek?
– Erről lényegében már beszéltem. A Zsinat utáni távlatok – mind a liturgiában, mind a hívek közösségi életében – hatalmasak. De ehhez a nagy munkához – azt hiszem, ez általános óhaj – papi hivatások is kellenének. Mi itt ketten vagyunk a káplánommal: gyóntatunk, misézünk, hitoktatunk, betegeket látogatunk – egy-egy első pénteken például 60-70 beteghez (vagy még többhöz is) megyünk – ketten! Reggel elindulunk és az esti miséig haza sem jövünk. Mindezt nem panaszképpen soroltam el, csak egy – sajnos – általános jelenségre szerettem volna rámutatni. Hogy ez megoldódjék, ahhoz a mi példamutatásunk és sok-sok ima kell. A többi – a kegyelem dolga.
Balássy László
Forrás:
Új ember archívum
Dunapentele, Sztálinváros, Dunaújváros fényképeken
Dunaújváros története képeslapokon
