Pentelei Molnár János

festő

(1878. V. 8. Dunapentele – 1924. XI. 10. Gyula)

Pentelei Molnár János 1878. május 8-án született Dunapentelén. Szülőházát háborús találat érte és átépítették. Az épület a róla elnevezett utca 1-es házszámát viseli.
A családi fészekben 8 testvérével együtt szűkös lehetőségeik voltak, minél előbb kenyérkereső foglalkozásra kellett készülniük. János a helyi elemi iskolába járt, nem jól tanult, nevelői-tanárai mégis továbbtanulásra ajánlották, sokat olvasott, rajzkészsége és szelleme elárulta kivételes tehetségét.

Pentelei Molnár János szülőháza

Molnár István és felesége, a festő nagyszülei /1880 körül

Pesten reáliskolába jár, majd hajós édesapja kívánságára hajós iskolát kezd, de vonzalom és nyelvtudás híján hamar visszatér a reáltanodába. Mint írja erről a korszakról: “Érettségi után elvégeztem az építő felső ipariskolát, s rövidesen bekerültem a mezőhegyesi kataszteri hivatalba. Az önkéntesi év alatt gondoltam először, hogy művésszé legyek. Eddig is festegettem, de erősen megfogott a vágyakozás…., és a hivatalt otthagytam, 1902-ben feljöttem a fővárosba.” Ám életének legszűkösebb körülményei arra késztetik, hogy visszamenjen a kataszteri hivatalba a szerény, de biztos megélhetésért, gondolván és igyekezvén, hogy mellette még festhet is.
Azonban csakhamar gyökeres fordulat áll be életében, amikor az egyik orosházi barátja révén megismeri Nemes Kunos Adalbertát, aki egy orosházi állatorvos, földbirtokos harmadik lánya. Adalberta művelt, fiatal hölgy, s miután bécsi művészeti szaktekintélyekkel megbíráltatta az “ifjú festő” alkotásait, felmérette tehetségét és művészi kvalitásainak lappangó lehetőségeit, feleségül is megy hozzá.

Pentelei Molnár János – Ábránd

Pentelei Molnár János festményei

Mint János írja, Adalberta azt kívánta, “hagyjam a bürót, fogjak komolyan a piktúrához… Először Münchenbe mentünk Hollósy Simonhoz. Csupa szenzáció volt… A mester tanulásra feleségemnek 4 esztendőt jósolt, 5 hónap múlva azonban már mosolyogva jelezte, nála nincs már több újat… tanulni.”
1903-ban Párizsban a Julien Akadémiára iratkozik be, ahol a részletkidolgozást olyannyira elsajátítja, hogy vázlatot a továbbiakban már soha nem készít. Igazi mesterének mégis Hollósy Simont tartja, akinek útmutatásával ,mint mondja, az “összefoglaló” látás alkalmazását sajátítja el.
Párizsból hazakerülve Dunapentelén laknak, majd Orosházán, 1906-ban költöznek Budapestre, ahol a Benczúr festőiskola tagjaként lel művészetének igazi táptalajára.
1908-ban már ösztöndíjasként Hollandiában tanul, mások mellett Rembrandtot tanulmányozza, ami a Benczúri hatással együtt erőteljesen hat művészetének szuggesztív, kifejező erejére. Mindazonáltal egyértelműen elmondható, hogy nem követte a kialakult festőiskolák egyikének kitaposott útját sem.
Hatalmas és minőségi életművet alkot, szinte hihetetlen, hogy mindössze negyvenhat évet élt, méghozzá úgy, hogy végig “gyermek” maradt. Még halála évében is Svájcban ródlizó, a Balatonon horgászó, jachtozó és szűk családi és baráti körében legtöbbször fia és lányai zongorakíséretében csellózó, cimbalmozó művész. Még balatoni vitorlásával is díjat nyer…. Mesterember otthonában sose járt, istenadta kézügyességgel mindent maga javít, legyen az villany, parketta, hangszer, vízvezeték, műbútor, perzsaszőnyeg stb.
A művész külső élete egyenletesen ívelt felfelé, de a belső fejlődés megtört, amikor engedett felesége ösztönzésének. A felső polgári életminőség fenntartása erőltetett menethez, erőinek kimerüléséhez vezetett. Hosszú évek múltán válásra gondolt, rajongásig szeretett gyerekei melléálltak. Az olasz tengerparton és a svájci hegyekben gyógykezelt betegsége végül a gyulai tüdőszanatóriumba vezette.
Az itt töltött utolsó hónapok félbemaradt alkotások és egy késői szerelem jegyében peregnek, Dr. Horváth Gabriella fiatal, művelt orvosnő közelségében (a gyógyulófélben lévő tüneteket mutató festőművész váratlan halála őt viselte meg a legjobban, öngyilkossági kísérlete után végleg elhagyta az országot, előbb Hollandiába, majd Jáva szigetén a 60-as évek elején gyarmati orvosként veszítjük szem elől…).
A 1924-ben Budapesten a művész parcellában temetik el. A magába forduló festőművész halála után emléktárlatot tartanak, megemlékeznek róla, utcát neveznek el róla, aztán hallgatás hallgatást követ, II. világháború alatt családja már anyagi gondokkal küzd, lényegesen szerényebb körülmények között él.

Munkássága:
Bámulatosan gyorsan festett. Ezernél több képe van külföldön, néhány száz itthon. 1970-ben unokaöccse, Dr. Molnár Gyula az itthoni alkotások bravúros felkutatásával mintegy 280 festményt azonosított és listázott. Alkotásai 1962-ben egy kiállítás keretében és mértékében “tértek haza” Pentelére, Dunaújvárosba. Nemrégiben az Intercisa Múzumban, majd a kecskeméti Cifrapalotában egy magángyűjtő több, mint 40 remekművel jelentkezett, és mondhatni elárasztotta a művészetre fogékony nagyérdeműt a bizonysággal, hogy ő a korszak legsikeresebb, mindenképpen egyik legnagyobb klasszikus festőművésze volt.

Egy kis betekintés témavilágába:
Első időszakában – témacsoportjában mély szociális mondanivalóval jelentkezik. Főszereplői a szegények, elesettek, modelljeit közvetlen családi körből is választotta, egyik képén a háttérből maga a festő is felénk tekint….
A második témacsoportba bibliai képei tartoznak. Nagy méretű festményein elhitető erővel, Rembrandt-i mélységű átéléssel ábrázol, keze alatt kompozíciós mesterművek születnek.
A harmadik csoportban a portrék, életképek, tájképek mellett egyre inkább meghatározóak a negyedik csoportba sorolható, hatalmas keresletnek örvendő csendéletek.

Dr. Molnár Gyula – Pentelei Molnár János 1878-1924

Kivonatosan még pár szó a páratlan díj és siker szériáról:

1904. Először állít ki tájképeket, egy képet az állam, három képet I. Ferenc József vásárol meg.
Háromszor nyeri el gróf Nemes Andorné díját, megkapja a tekintélyes Wahrmann-díjat.
1908. Andrássy Dénes díj, +a megelőző 6 esztendő legjobb kompozíciójának járó báró Rudits-díj. A Képzőművészeti Társulat megveszi a “Harminc ezüstpénz” című bibliai kompozícióját.
1910. Elnyeri az állam kis aranyérmét. I. Ferenc József vele festeti meg portréját+oltárképet rendel a pennsylvániai magyarok számára.
1912. Bécsi nemzetközi kiállítás, aranyérem. A díjazott csendéletet az osztrák állam múzeum számára megvásárolja. Itthon Nemzeti Szalon nagy aranyérme.
1913. Müncheni nemzetközi kiállításon aranyérem. Vásárló a bajor állam.
1915. Állami nagy aranyérem.
1922.Balatoni társaság nagydíja. A londoni stúdió világkörüli útra köt vele szerződést. Amerika és Európa megrendelésekkel árasztja el.
A hazai képzőművészeti társaságok és kiállítótermek elismert szereplője, híres világvárosok keresett kiállító művésze.

Pentelei Molnár János oltárképének nyomában