Mondbach kúria

Külső képek a felújított kúriáról (2024 február):

A Rudnyánszky-Mondbach kúria története és az utolsó itt élő család, a Lukátsok

A pentelei kistemetőben nyuszik az etre-karcsai Lukáts család néhány tagja is, akik az egykori Fő utcán található Rudnyánszky-Mondbach kúria utolsó lakói voltak, mielőtt az egy részvénytársaság tulajdonába került volna. A kúria már egy 1798-as összeírásban is szerepelt, mint a vagyon harmincadik tétele. Ismerjük meg jobban történetét!

Magát a kúriát a Rudnyánszky család építtette, azonban hosszas házassági és öröklési folyamat vezetett el idáig. A XVII. század második felében férfi ágon kihalt a pentelei uradalom addigi tulajdonosa, a Paksy család, az uradalom pedig házasság révén előbb Daróczy István, majd fia, ifj. Daróczy István kezébe került. Utóbbi halála után a birtok annak lányára, Száraz Györgyné Daróczy Katalinra szállt, 1742-es halála után pedig az ő lánya, báró Rudnyánszky Józsefné Száraz Julianna örökölte, aki férjével közösen igazgatta azt.
Rudnyánszky József új birtokosnak számított Pentelén, e házasság révén került ide. Ő volt az, aki újra római katolikus vallású magyar családokat telepített be 1743-ban, mely után kezdett megszűnni a falu korábbi, rácos jellege. A házaspárnak 13 gyermeke született; a bárói méltóságot pedig 1773. december 3-án nyerte el Rudnyánszky József, valamint gyermekei, akik a főrendiháznak is örökös tagjai lettek. Előbb a báró távozott az élők sorából, majd 1808-ban a birtok felosztódott a bárónő halála után a gyermekek között.

A XVIII. század második felében házasodott be a faluba a másik névadó, a Mondbach-család, akik a XIX. század elejére már az egyik legnagyobb birtokosnak számítottak. A címereslevelet 1791. június 3-án Mondbach Ferenc és gyermekei kapták. 1828. február 8-án, Mondbach Károly ezredes indigenátusban részesült (honosították, mely által a magyar nemesi nemzet tagja lett). Az évek során Mondbach Károly több Rudnyánszky birtokrészt is megvásárolt. Az épület ma is látható formáját szintén ő építtethette ki az 1830-as években, azonban már egy jóval korábbi, 1798-as összeírás is megemlíti, mint a Rudnyánszky-vagyon harmincadik tételét. Ez a leírás egy Fő utcai kastélyról szól, mely klasszicista stílusban épült, oszlopos, és félkész állapotban volt a felmerés idején. Itt lakott ekkoriban az intéző, magtárt, istállót és bormérést talált itt az erre járó utazó. Mondbach Károly valójában csak befejezte azt, amit a korábbi tulajdonos elkezdett – ezért is „csalóka” az épület oldalfalán olvasható tábla felirata. Az itt feltüntetett évszám valójában a Mondbach által folytatott építkezés befejezését jelöli.

Mondbach halála után gyermekei örököltek, végül a Karcsai és Etre-karcsai Lukáts család birtokába került a Fő utcai épület, amely a XIX. század második felében már angolkerttel is rendelkezett – ami látható az 1880-as kataszteri térképen is. A Karcsai család ősidőktől fogva részint szabad nemesekből, részint várjobbágyokból állt – a várjobbágyi viszony 1248-tól kezdődött. Több Karcsa falu is volt, ahol éltek Lukátsok. Az egyik Karcsa az Etthre nemzettségből nyerte a nevét, így lett Etrekarcsa, de más nemesi családok is viselték ezt az előnevet. A címereslevelet a Péter nevű családtag kapta 1434. március 12-én Zsigmond királytól. 1725-ben a család újra igazolta nemességét. Fejér megyébe az 1700 körül született ifj. Etre-karcsai Lukáts János költözött, idővel pedig megjelent a család Dunapentelén is. A századforduló után a Lukátsok elszegényedtek. Lukáts László zenélésből tartotta fenn magát, úri házaknál muzsikált, majd idővel arra kényszerült, hogy megváljon a pentelei birtoktól.
Az 1910-es években a kastély egy részvénytársaság tulajdonába került és a vállalat malmot épített az épületegyüttes udvarán. A malom gabona őrlése mellett áramot is termelt, megvilágítva a Fő utcát, valamint ellátva árammal a templomot. A kastélyban az egyik részvényes lakott a családjával, emellett itt helyezték el az irodákat és az adminisztratív munkákat is itt végezték. A II. világháborús bombázások idején a kastély pincéje óvóhely volt, az épületben a sebesülteket látták el, majd a háború után a szovjetek újra üzembe helyezték a malmot. Az államosítás után kerültek beszerelésre az elektromos gépek; az épületben találtuk az irodákat és az igazgató lakását. A malmot 2000-ben állították le végleg, az épületegyüttes azóta üresen állt.
2023 nyarán megkezdődött a komplexum felújítása, melynek keretében kulturális központ fog létrejönni, többek között kiállítások rendezésére alkalmas területekkel.

A nemes és báró dezseri Rudnyánszky család leszármazási táblái a Dunapentelét érintő ágig

Forrás: www.arcanum.com