Dunaújvárosi Hírlap – 1995. december 23.
Májusfától – karácsonyfáig
Az Aranyvölgyi út bal oldalán, a löszfal tövében még ott sorakoztak a hosszan elnyúlt öreg házak. Májusfa állt a községháza udvarán. A faluban, a házak előtt itt-ott felállított májusfákról tudni lehetett, hogy a szép pentelei lányok hol cseperedtek a legények örömére.
Falazási bemutató… Buti Gyula és Scheidl József a Gyárépítő Vállalat legjobb sztahanovista instruktorai fáradhatatlanul dolgoznak a sztahanovista módszerek elterjesztésén. Képünk is azt a pillanatot ábrázolja, amikor az Erőmű üzemiroda épületének földszintjén bemutatják falazási módszerüket.
(Kép és szöveg: Sztálin Vasmű Építője, 1952. június 20.)
A völgyön túl, a Telepen javában folytak az építkezések. Közel húszezren dolgoztak már ott. Ez a szám egy város lakosságának felelt meg. Ellátási, elhelyezési, egészségügyi, kulturális és egyéb államigazgatási feladatok sürgették azt, hogy a dunapentelei tanács városi tanáccsá alakuljon át.
Sürgette az is, hogy a Minisztertanács 1951. március 30-án már határozatot hozott Dunapentele község várossá nyilvánításáról. Ezt Borovszky Ambrus, az építkezések vezetője és Neichel László megyei tanácselnök halaszthatatlan feladatnak tartotta. Helyettesét, Filóné Timler Terézt küldte Dunapentelére, hogy tájékozódjon és tárgyaljon a helyi vezetőkkel.
Vele együtt érkezett a megyei tanács két dolgozója, azzal a feladattal, hogy készítsenek javaslatot a leendő városi tanács szervezetére, feladataira. Somfalvi József és Beke István neki is láttak a IV. sz. – később Május 1. – utca egyik földszinti lakásában kecskelábú asztal mellett “várost tervezni”. Tájékozódtak az építésvezetőségeken, beszéltek Szilágyi Pállal a Magyar Távirati Iroda kirendeltségvezetőjével, a két rádióriporterrel, Nagy Tiborral és Szél Júliával, akik naponta röpítették világgá a kiemelkedő teljesítményeket. Minden fórumon sürgették a várossá alakulást és azt május 1-re ütemezték.
Ez azonban nem ment máról holnapra. Dönteni kellett arról, hogy miként szűnjön meg a községi tanács, és kikből álljon az újonnan létrejövő városi testület. Végül is tanácstagok lettek akik jól dolgoztak a községi tanács tagjaiként, és hozzájuk delegálták azokat, akik az építkezéseken kiemelkedő eredményeket értek el.
Egyedülálló nagy létszám alakult ki, 91 állandó és 10 tartalék, összesen 101 tanácstag. Ők kaptak meghívót 1951. május 18-án, pénteken estére, a Mélyépítők radari kultúrházába összehívott gyűlésre. Skaliczky Róbert kultúrházvezető és a barakk-iskola vezetője, Kozár Tivadar mindent megtettek annak érdekében, hogy méltó legyen a környezet, és lelkes a hangulat.
Zsúfolásig megtelt a kultúrház. Az építők fúvószenekara pattogó indulókat játszott. Megérkeztek autóbuszon a fehérvári úttörők csapatzászlóval. Felszólalt Házi Árpád belügyminiszter, Neichel László adonyi ácsból lett megyei tanácselnök. Bejelentették a községi tanács lemondását, és a városi tanács megalakulását. Elnök lett a budapestről érkezett, 59 éves Berecz Bertalan, helyettese Borbás József sztahanovista ács, brigádvezető, a tanácstitkár pedig a volt pentelei tanácselnök, Illyés József. A végrehajtó bizottságba megválasztották Csavajda Györgyöt, Szepes Imrét, az építkezésről Lombos Ferencet, a pártbizottság titkárát, Kecskeméti László DISZ titkárt, Menyhárt Gyula vasmunkást, Vincze Kálmán rendőrparancsnokot, és Turbacs Mihályné MNDSZ titkárt.
A tanács apparátusába egész sor fiatal lány került be Penteléről. Hamarosan beletanultak a folyamatos munkába, és feladataikat a lakosság megelégedésére látták el. Somfalvi József és Beke István nem mentek vissza Fehérvárra. A városi tanács Penteléről átköltözött a Görbe utca 2. számú házba, majd onnan a 20 tantermes iskolába.
A tanács már gazdája a városnak
Sokáig a NEB látott el államigazgatási teendőket, a városi tanács inkább a gabona- és tojásbegyűjtést szorgalmazta, adóügyeket intézte, anyakönyvi teendőket látott el és marhaleveleket adott ki. A vasmű és a város gyors ütemben épült tovább.
A sztálinvárosi DISZ-táborok története
Benépesült június 17-től a fiatalok sátortábora fönn a Duna-parton. Augusztus 20-án megnyílt a Béke üzletház. Szeptembertől megkezdődött a 20 tantermes iskolában a tanítás. Farkas Józsefnek, az első igazgatónak gondot okozott, hogy az épületben működött a városi tanács, a Fáklya Klub, a Könyvtár, és ott őrizték még az alapozási munkák során feltárt, szaporodó leletanyagot is. Olyannyira, hogy Berecz Bertalan már Múzeumbarát Kört is kezdeményezett.
Voltak, akik felfigyeltek az építkezésen egy fiatal lányra. Kőművesek mellett dolgozott, mint segédmunkás, Margitnak hívták. A malterosládát egy zömök, göndörhajú legénnyel cipelték munkahelyről munkahelyre. Közben Margit verseket mondott. Augusztus 20-án ők is ott szorongtak a pentelei iskola udvarán, ahol első előadását tartotta a Déryné Állami Faluszínház.
Ascher Oszkár színész, elõadómûvész felkonferálja az elõadást
Magyar Fotó/Várkonyi László
Állami Faluszínház Dunapentelén
Háromszázan vették körül a függöny nélküli színpadot, melyet az osztályokból kihordott dobogókból állítottak össze. Margitnak tetszett, ahogy Ascher Oszkár szavalt, a jelenetek és a szólószámok is. Utána felkapaszkodtak egy teherautóra, és mentek Délivárosig…
November 7-én új nevet kapott a város, és lett Sztálinváros.
Jött az ősz, hideg szelek, suhogó esők, sár és sár. November 21-én nyilt a Dózsa Filmszínház. Aztán a téli fagyok lehűtötték a havat, fehér lett a világ.
Eljött a karácsony este. Mentek haza a moziból. A húsztantermes ablakaiból kicsordultak a karácsonyi fények. A karácsonyfa körül jól öltözött, elegáns fiatalok, tanácsi dolgozók jöttek össze. A közösség örömét érezték.
Szécsi Margit és T. Béla mentek tovább, szívüket valami melegség járta át. Különös, furcsa, bolondos ez a lány – gondolta Béla -, ahogy Margit mondta a verseket a sziporkázó csillagfényben.
– Ezeket te írtad?
– Ki más írta volna?
A zömök, göndörhajú fiú, mintha a csillagokból olvasta volna ki a lány sorsát – elgondolkodott, és csak ennyit mondott:
– Margit! Ha így folytatod, belőled még híres költő is lehet.
Leszálltak a ponyvás buszról. Fáradtak voltak. Nem sokat búcsúzkodtak, de abban megállapodtak:
– Szép ez a karácsony!
•
Nagy László szerelme: Szécsi Margit
Szécsi Margit költő 1951-52-ben kőművesek mellett segédmunkásként dolgozott Dunapentele-Sztálinvárosban. Tizenegy verseskötete jelent meg. Háromszor kapott József Attila díjat. Nagy Lászlónak, jelenkori költészetünk egyik kiemelkedő alakjának a felesége, költőtársa volt.
Hetényi István
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
