Belépés, csak engedéllyel!

Dunaújvárosi Hírlap – 1964. április 10.

Mit láthatunk az elemi csapás sújtotta területen?

Belépés csak engedéllyel!
Nem azért, mert takargatni való, vagy titkolózni való van. Azért, mert ma még vannak életveszélyes területek, mert felesleges kíváncsiskodók akadályoznák a területen folyó rendkívül nehéz és serény munkát.

Földindulás után

Vízió – Pálfalvi János rajza

Az újságíró, aki az érdeklődő olvasók kíváncsiságával végigjárhatta a területet, most elmondja, mit látott:

A SZIVATTYÚHÁZ GÉPEI MŰKÖDÉSRE KÉSZEK

A földomlások, földgyűrődések, ma már nem hatnak olyan ijesztően, mint azon az emlékezetes szombat délelőttön. Az új domb-képződmények tövén már utak vezetnek keresztül, a földrepedéseket eltömték, gépkocsik jönnek-mennek. Ha nem állnának az út szélén igazolványt kérő karhatalmisták, semmi rendkívülit nem venne észre a tájékozatlan látogató.
Ma már gépkocsival is el lehet jutni az I. számú szivattyúházhoz, sőt, egy új, kohósalakból épített ideiglenes úton a II. sz. szivattyúház is megközelíthető.
– A csuszamlás következtében megmozdult I. szivattyúház gépeit már átvizsgálták a szerelő vállalatok. Gépészetileg és elektromos vonatkozásban rendben vannak – mondják a szivattyúházi “főhadiszálláson”.

7 millió köbméter föld

A technológiai berendezések nem szenvedtek kárt. A szivattyúház gépegységei akár holnap üzembe helyezhetők. A gyakorlati holnap persze még soká lesz, hiszen – mint ismeretes – a földmozgás elszakította a gyár felé ívelő 1000 milliméteres csöveket. A vezeték helyreállításáról még csak ezután döntenek. Jelenleg mentési munkálatokat végeznek itt.
Honvédségi egységek segítik ezt a munkát. Igazi harci feladat egy műszaki alakulatnak. Segítségükkel szerkezetek, csövek kerülnek elő a 10-15 méter mély kráterből.

KŐ-GÁT ÉPÜL

A szivattyúház Dunára néző oldalán ugyancsak serény munka folyik. A Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság dolgozói végeznek itt fontos és nehéz munkát.
Gát épül a Dunában.
– A szivattyúházat körülvevő kőgátra azért van szükség, hogy megtámassza az épületet, és megakadályozza az esetleges további talajmozgásokat.
És az uszályok terméskővel, kaviccsal, kohósalakkal rakottan nap mint nap érkeznek a szivattyúház elé, ahol megszabadulnak terhüktől.
Rövid idő leforgása alatt hatalmas menyiségű anyagnak kell ideérkeznie. A gát építésénél 60 ezer köbméter kőanyagra, kohósalakra van szükség.
A leendő gát helyén néhány napja még a Hídépítő Vállalat búvárjai dolgoztak. Feladatuk volt, hogy szabaddá tegyék a szívónyílásokat. A nagy körültekintést és nagy fizikai erőkifejtést igénylő munkákat befejezték. Következik a feladat második része: az épülő gát alatt, a nyílt Dunára kell vinni a szivattyúk szívó vezetékét.

ÚSZÓ SZIVATTYÚHÁZ

A folyó víz tetejére tervezték ezt a szivattyútelepet, mely a tartalék szivattyúk tartalékaként, a szárazföldtől függetlenítve tölti majd be hivatását.
Jelenleg a II. szivattyútelep dolgozik. Az úszó szivattyúk, helyhez kötött uszályokon üzemelnek, szárazföldi kapcsolatukat mindössze egy rugalmas csővezeték képezi majd. Így nem lesznek kitéve az esetleges földmozgásnak.

Néhány nap múlva indul az I. szivattyútelep 87 méteres csővel hosszabbították meg a szivattyú szívócsonkját Hossza, 87,5 méter, átmérője 1500 milliméter, súlya 60 tonna. Ezt a hatalmas csövet kell a Duna hét méter mély víztükre alá helyezni és akkor minden elkészült. Néhány nap múlva indulhat a februári földomlás következtében megsérült I.-es szivattyútelep. Csakhogy e csőóriás elhelyezése nem egyszerű dolog. Matók László, a Hídépítő Vállalat technikusa konzíliumot hívott össze. Részt vettek rajta a Hernád vontatóhajó matrózai és parancsnokai is. A kérdés: hogyan vigyék rendeltetési helyére a csőóriást úgy, hogy a víz nem mint ellenség, hanem mint segítő szerepeljen a munkában? Nem sokkal ezután a csőóriás két végét lezárták és a Hernád nekirugaszkodott, hogy a sok-sok uszály után különleges terhét is helyére állítsa. A munka derékhada itt már Sebestyén Lászlóra, a Hernád fedélzetmesterére várt. Biztos kézzel irányította a vízen úszó óriási csövet. A parton eközben felkészültek a Hídépítő Vállalat emberei. Csőrlők segítségével “utolérték” az úszó óriást és nem kis munka és manőverezés után folyásiránynak keresztbe fordították. Bevontatták a szivattyúház alá. Már csak az utolsó víz felszíni munkafázis volt hátra. A hatalmas üres hordóként úszó csőbe vizet pumpáltak, hogy a hét méter mély hullámsírba merüljön. Eközben már készülődtek a búvárok, akik a szivattyúház szívócsonkjához illesztik majd a hatamas csövet, mely csápként nyúlik ki a Duna medrébe, hogy biztosítsa a megfelelő mennyiségű vizet. A vízrebocsátástól számított másfél óra eltelt. A cső a helyén van. A hídépítők, hajósok kezet ráznak egymással. Példátlan nehéz feladat volt – példátlan fegyelemmel, összefogással sikerült megoldani. Megjelent: Dunaújvárosi Hírlap – 1964. május 15

A berendezéseket Budapesten készítteti el a kormánybizottság, az úszó trafóházat pedig a Vasmű kikötőjében szerelik fel egy kiöregedett uszályra.
Az úszó szivattyúház elkészülte után az első időben 50 ezer köbméter vizet szolgáltathat naponta. Később, 200 ezer köbméterre tervezik napi termelését.

“HAZAI” CSÖVEKEN SZÁLLÍTJÁK A VIZET

A lezárt területen folyó munkák legjelentősebbike az úszó szivattyúház 700 méteres vezetékének szerelése.
De milyen 700 méter ez?
Egy horhosban keresnek utat a Siófoki Kőolaj Vállalat szakemberei a 700 milliméter átmérőjű csővezetéknek. Meredek dombok, erdős hajlatok között vezet ez az út, ahová csöveket, faanyagot csak nagy üggyel-bajjal lehet lejuttatni. Daru hozzá sem férhet itt a több mázsás csőóriáshoz. Csörlők és az emberi leleményesség segítségével, minden egyes darabért külön megharcolva kerülnek földbe a hegesztett csődarabok.

– Azokat a csöveket itt készítették a Vasműben – mondja később a kormánybizottság megbízottja.
Nos, ezekről a csövekről a hegesztőknek jó véleménye volt. A véleményre pedig adni kell. Olyanok mondták, akik Magyarországot keresztül szelték már néhányszor különféle olajat, gázt, vizet szállító csövekkel. Keresztülhozták a Kárpátokon a Barátság-olajvezetéket, olyanok mondták, akik 15 esztendeje mást sem tesznek, mint csövet, meg csövet szerelnek, hegesztenek.
A hideghengermű csőhegesztőgépén úttörő munkát végeztek a szakemberek. Magyarországon ilyen eljárással még nem készült ilyen nagy átmérőjű cső. Az első darabokat tehát itthon, Dunaújvárosban használják fel. Reméljük, sikerrel.

MEGMOZDULT AZ ORSZÁG

A földomlás hírére, a kormánybizottság felhívására Dunaújvárosba siettek a legjobb szakemberek. Jelenleg háromszáznál többen dolgoznak a február végi földomlás helyén. Elsősorban azért, hogy a megsérült ipari objektumot rendbehozzák, hogy biztos tartalékot képezzenek.

Az érdeklődő látogató ennyit lát a kíváncsiskodók elől lezárt területen: tervszerű, szakszerű gyors munkát.
És ez megnyugtató.

(miskolczi)

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.