Szolnok Megyei Néplap – 1959. december 24.
A Kölyök Kisújszálláson
A Kölyök szerepében: Törőcsik Mari
fotó: port.hu
Vége a filmnek. Az utolsó méterek peregnek, Kölyök, a kis sztálinvárosi lány egy triciklin ülve karikázik a boldogság felé. Kivilágosodik a moziterem, de senki nem mozdul. A vászon eltűnik a zsinórpadláson, a függöny felgördül és a színpadon ott ül a kedves kis csitri megálmodója Markos Miklós és életrekeltője Törőcsik Mari. Ünnepi alkalomra jöttek el. Félmilliós költséggel hozták rendbe a pesti és a megyei mozivállalattal, meg a városi tanács az elhanyagolt, rossz gépezetű mozit. Ma először vetítettek úgy, hogy a magyar szöveget kristálytisztán lehetett érteni az első sortól az utolsóig.
Vastaps köszöntötte a film alkotóit, elsősorban pedig a magyar és így a kisújszállási közönség első számú kedvencét, tizenegy magyar film felejthetetlen hősnőjét. Az előadás után pedig a vendégek elsősorban nem az újáépített gépházat, vagy egyéb helyrehozott berendezéseket tekintették meg, hanem az üzemvezetői szoba melletti kis helyiséget. Itt apró asztalok, székek, játékok, állatokat ábrázoló faliszőnyegek hirdetik, ebben a városban gyermekszerető, szociális érzésű emberek dolgoznak. A megyében elsőnek gyermekfoglalkoztató nyilott a mai nappal a városi tanács létesítményeként. Az a szülő, aki meg akaria nézni a komoly mondanivalójú filmet, gyermekét ebbe a kisóvodába adhatja. A helyi Nőtanács tagjai tartanak itt napról napra ügyeletet. Már az első napon hat apróság tapsolt boldogan a játékoknak, a dominónak, a pöttyös labdának.
Törőcsik Mari és Markos Miklós szemmelláthatóan nehezen váltak meg az apróságoktól, de hát szólította őket a kötelesség: ankét kezdődött a művelődési házban. Elmaradt az össztánc, mert annyian jöttek össze az ankétra, hogy a klubszoba kicsinek bizonyult És mennyi minden érdekelte az összejött, nagyobbára fiatalból álló közönséget! Megkérdezték például mikor és hogyan keletkezett a film ötlete. Markos Miklós kerek kis történettel válaszolt, amely megérdemli, hogy nyomtatásban is megörökítsék.
– Az ötletet egy levél adta, még pedig egy meglehetősen pimaszhangú levél. Amikor a Böske című kisfilmet bemutatták, egy kislánytól kaptuk ezt a levelet. Ez a kislány kijelentette a levélben, hogy elloptuk az alapötletét, mert ő 11 éves korában írt már egy elbeszélést, amelynek hőse egy Böske nevű tehén volt. Kíváncsiak voltunk a kislányra, be is jött a filmgyárba és elmondta, hogy Sztálinvárosban él és Debrecenből szökött el hazulról, hogy Sztálinvárosban dolgozhasson. Elmondta azt is, hogy mindig azzal indult neki a napnak, hogy ma valami nagyot alkot, aztán valahogy mindig “zűrbe” keveredett. Hát ez adta az alapötletet. Elutaztam Sztálinvárosba, néhány hétig tanulmányoztam az ottani fiatalok életét, aztán kialakult Kölyök személyisége.
A kérdezősködés közepette Törőcsik Mari sem maradt adós a kedves történetekkel. Elmondta, milyen nehéz egy filmszínész munkája, amikor például jeges vízben kell nyári felvételeket csinálni. A Kard és Kocka című filmben éppen ez történt. De a Kölyök sem volt sokkal jobb, hiszen Zente Ferenccel együtt éppen másfél napot lubickoltak a szeptemberi dunavízben, amíg befejezték a mentési jelenet forgatását.
– Legszebb élményem azonban egy nehéz jelenethez fűződik. Ugyanis hét méter magasban kellett egy gerendán függnöm, amíg le nem ugrottam és el nem kaptak. Hát én eleinte nem mertem leugrani. Sok vitánk volt, végülis megcsináltuk a jelenetet, utána félreültem egy sarokba a gyárban, mert nagyon ki voltam merülve. Ekkor mellém állt az egyik munkás, 40-50 év körüli ember, és azt mondotta: “Láttam, milyen nehezen csinálta meg a művésznő a mutatványt, hogy kiabált a rendező, meg a többiek, tessék otthagyni az egészet, jöjjön el hozzánk a hengerműbe. Akár az igazgatóig is elmegyek, hogy felvegyék, ott nem lesz semmi bántódása.” Hát azt hiszem, ez is siker.
A művészek autója 11 órakor gördült ki Kisújszállásról. Látogatásuk és a tanulságos ankét kedves emlék marad, meg persze a MOKÉP, a megyei Moziüzemi Vállalat és a városi tanács együttműködése során átalakított, most már fővárosi nivójű mozi is. Maradandó a dolgozók kulturális fejlődését kitűnően szolgáló, kedves emlék.
– hernádi –
Törőcsik Mari – 1935-2021
