Építők Lapja – 1951. június 27.
Tóth István terve a vasárnapi kultúrélet fellendítésére
Kecskés Sándor a falnak dőlve pipázott. Sógor András ugyanott a naplementét nézte. Guggolva olvasott egy harmadik. Szélesvállú kubikos legény. Tóth Istvánnak hívják. Felnézett a könyv lapjáról. Leste, miről beszélnek.
– Ühüm – szólt közbe. – Én is gondoltam már rá. Legyen több szórakozási, kulturálódási lehetőség.
Dunapentelén, az épülő szocialista város vakolatlan háztömbjei között este a munka után százával alakulnak ilyen kis csoportok. Tárgyalnak a munkáról, a kantinról, legutóbbi sportbemutatóról és az élet egyéb dolgairól. Arról is, hogy mit csinálnak, mivel töltheti szabadidejét a munkás Dunapentelén.
– Hát az jó, hogy van minden este mozi. Szombat, vasárnap este kultúrelőadás is – mondta Kecskés Sándor. – De hosszú ám a szombat délután meg a vasárnap.
Erre figyelt fel könyvéből Tóth István. Aztán felállt, megköszörülte a torkát.
– Gondolkoztam én már azon, hogy miért sietnek minden szombaton haza az emberek, különösen a fiatalok.
Sógor kacsintott. – A lányok miatt, mi?
– Vannak lányok itt is. De nincs sok minden, ami a faluban van. Mennyien itt maradnának vasárnap is, ha lenne népünnepély. Lepényévéssel, zsákbafutással, kötélhúzással és játszhatna a zenekar is.
– Bolondságot beszélsz te – szólt rá Kecskés. – Város ez, nem falu, mint a mienk. Itt nem lehet olyan bolondságokat rendezni.
– Miért bolondság, ha jól érzik magukat a dolgozók? – csattant fel Tóth István. – Én még tánciskolát is rendeznék. Hadd tanulja
meg az ifjúság az új tömegtáncokat. Jó kedvvel megy igazán a munka.
Tóth István – egészen belepirosodott terveibe.
– Ha én lennék a kultúrnevelési felelős – folytatta -, egész vasárnapra rendeznék elfoglaltságot ,hogy ne kelljen minden vasárnap hazautazni egy kis szórakozásért. Hétfőn nem lenne olyan sok elkéső a vonatok miatt. Meghívnánk a környék lakosságát a sportbemutatókra. Még az otthoniakat is. Lássák, hogy élünk itt ebben a városban, melyet mi építünk. Térzenét is tartanánk. Este tábortüzet rendeznénk, sőt tréfás versenyeket, különböző nyereményekkel.
Megállt valaki a kis csoport mögött és hosszan hallgatta Tóth István tervezgetését.
Azt mondják, hogy Iván Lajos elvtárs, a pentelei kultúrnevelési felelős volt az, most is azon gondolkozik, hogyan valósítsa, meg Tóth István eképzeléseit, melyek igen egészségesek. Igaza van neki. Otthonossá, vidámmá kell tenni szocialista városunk építőinek pihenőnapjait.
De mindegyik nagy építkezésen lehetőség van a vasárnapi, hétvégi kultúrélet ilyenformájú megteremtésére.
Kép forrása:
Intercisa Múzeum archívuma
