A nagy kék országúton


Fejér Megyei Hírlap – 1968. február 4.

A nagy kék országúton

Rádióriport a Dunaújváros tengerjáró hajóval


A Dunaújváros tengerjáró hajó a dunaújvárosi hajóállomáson 1964. április 30-án.
Tíz hónapja indult első útjára, ez alatt az idő alatt 25 ezer tengeri mérföldet (44 ezer-45 ezer km-t) hajózott.
fotó: MTI/Szilágyi Pál

Dunaújváros Dunaújvárosban

A keresztelő-sors szeszélye úgy hozta, hogy a MAHART-nál, hogy a Dunaújváros hajó idő­sebb testvére a Székesfehér­várnak. Hiszen ez a hajó már öt éve járja a “kék ország­utat” és ez év elején indult el 41. útjára Rijekából.

HAAB…
H A A B. – távíró egymás után ismétli a hajó hívóje­lét. Mint minden első talál­kozásnál az ismerkedés per­cei most is nehezek, feszélyezettek. A kérdések tapogatódzók, általánosak. De a távírón jövő válaszok szívélyesek, őszinték.
– Igen, nálunk is érezhető volt ez a szokatlan, zord ja­nuári időjárás. Szerencsére éppen Rhodosz kikötőjében voltunk és indulásra megja­vult az idő. Különben már Rijekában gondot okozott az időjárás. Nem egyszer le kel­lett állnunk a berakással az esőzések, viharok miatt – mondja Papp László parancs­nok, aki már másfél éve ve­zeti a hajót.
– Milyen árut szállítanak és hová?
– Cukrot, papírt, vasat és más ládaárut a közel-keleti kikötőkbe: Rhodoszon kívül Beirutba, Lattakiába, Mersinbe, Izmirbe és Máltára.
Amikor beszéltem velük úgy mondták, hogy kellemes az idő: 18-24 Celsius fok, de éjszakánként erősen lehűl, sok­szor 4-5 fokra.

A füstölgő Etna
Persze, kedves, hangulatos emlékeik is vannak. A kará­csony estét együtt töltötték a hajón, bár hiányzott az otthon, a feleség, gyerekek, mégis szép emlékként őrzik magukban ezt az estét. Az idő akkor is viharos volt, de a ködön, a pá­rán át jól lehetett látni a füstölgő Etnát. Nagyon szép volt – mesélik.
Néhány négyzetméternyi magyar föld, néhány négyzetméternyi Dunaújváros, egyhajónyi terület idegen orszá­gok vizén, kikötőjében. Vajon mit tud a hajó névadójáról az a 24 tengerész, akik ezen a néhány négyzetméteren élve, dolgozva bejárja Európa, s a Közel-Kelet tengereit, váro­sait.
– Több, mint tízen jártunk már Dunaújvárosban. Akik még nem voltak, azok is sze­retnének elmenni egy hosszabb szabadságuk alatt. Sőt egy dunaújvárosi társunk is van, aki sokat mesél a város­ról.
Hadd mutassam hát be őt, Dobos Lászlót.
– A kohászati technikumot végeztem el, egy évig a Dunai Vasműben dolgoztam techni­kusként. S éppen a hajó születésekor kerültem a vállalathoz. Én a dunaújvárosi, a Dunaújváros hajóra. A múlt év augusztusától harmad­tisztként dolgozom itt.

Deck boyok
Dobos László már harmad­tiszt, de ő is úgy kezdte, mint minden fiatal, aki a tengerészpályát választotta, deck boy-ként így hívják azokat, akik első, vagy második tengeri útjukon vannak.
Jelenleg négy fiatal matróz van a hajon: Kubinyszky István, Rónyai Sándor, Pálmai Gyula és Jakab János. Ők végzik felváltva a deck boy-i teendőket. Esténként szabadidejükben pedig a hajó kor­mányzását tanulják meg,
Már-már büszke voltam a tengerész szókincsemre, de próbára tettek.
– Mit jelent az a mondat, hogv a boatswain üzeni: tedd ki a stellungot és pikketáld le a prován a hajó nevét.
A próbának, sajnos, nem fe­leltem meg, s egyszeriben na­gyon szegényesnek éreztem a “híres szókincsem”. Hiszen semmit sem értettem a mon­datból. A deck boyok közül azonban bármelyik megérti, hogv ez azt jelenti, hogy ki kell tenni a kötélpárra akasztott deszkát és erre állva, ka­lapáccsal le kell vernie a hajó orráról a rozsdát.

A Vaskapu “kulcsa”
Nem könnyű a tengerész élet. Mi itthon a szárazföldön inkább csak a romantikát lát­juk benne. Nekik azonban ne­héz munkát, komoly fáradtsá­got, nagy felkészültséget és állandó továbbképzést jelent. S talán éppen ez a nagy fi­zikai megerőltetés az oka, hogy szabad idejükben szíve­sen engedik szabadjára han­gulataikat, tréfálkozó, évődő kedvüket, amely annyi ked­ves, eredetien jóízű anekdóta szülője.
Nekem is elmondtak egyet, amely stílusosan a deck boy-okról szól.
– Az Al-Dunán van egy szakasz, amelyet zuhatagnak hívnak közvetlen a Vaskapu előtt. Az egyik deck boy-t, az anekdota szerint leküldték a kazánházba, hogy hozza fel a Vaskapu “kulcsát”. A deck boy fel is cipelte a mintegy húsz kilós hengerfej kulcsot, mert azt már megtanulta, hogy a fegyelem, s a rend az egyik legfontosabb törvény a hajón. Csak társai nevetésére kapott észbe, hogy tréfa áldo­zata…

*

Bár a távíró gyorsan hozta a kérdéseket és a válaszokat, az időnk mégis lejárt. Óra tíz­kor újabb hajó jelentkezik, utasításokat kér, s munkájá­ról, gondjairól számol be. A Dunaújváros pedig folytatja 41. útját, amely lassan végé­hez közeledik, hiszen február 10-e körül érkeznek Rijekába. Egy-két napi pihenés, rakodás, aztán újra indulás a 42. útra. Ehhez is, és a soron követke­zőkhöz is jó időt, jó egészsé­get, szerencsés hajózást kívá­nunk a hajó legénységének.

Piskóty Zsuzsa

Dunaujvaros