Ilyen lesz a sztálinvárosi Tűzállótéglagyár


Szabad Ifjúság – 1951. december 24.

Ilyen lesz a sztálinvárosi Tűzállótéglagyár

Mátravölgyi László fiatal építésvezető és néhány ifjúmunkás idén, augusztus 18- án lépett először a sztálinvárosi Tűzállótéglagyár területére. A Vasműnek ezen a részén akkor még utak sem voltak, amelyen az anyagot az új építkezéshez szállíthatták volna. Kukoricával borított dombos vidék tárult az építők szeme elé.
S aztán munkához láttak a hatalmas szovjet gyártmányú földgyaluk, elhordták a dombokat. Mintegy hatezer köbméter földet mozgattak meg naponta és simára gyalulták a gyár területét.
Munkához láttak a fiatalok, hogy vasba és betonba öltöztessék az egykori pusztát. Ma már csaknem készen áll a hatalmas gépműhely, folyik a munka az üzemanyagraktár építésénél, hozzákezdtek a nyersanyagtárolóépület, a generátorház és a törzsépület építéséhez is. Az építkezést gépesítették, külön előregyártó telepen, korszerű felszereléssel készülnek a 40-60 tonnás vasbetongerendák.
Az új Tüzállótéglagyár készíti maid a Vasmű számára a tűzállótéglákat, amelyekkel a nagyolvasztót bélelik, s amelyekből felépítik a Martin-kemencéket. Kétféle téglát gyártanak majd: samottból és szilikátból. Az előbbit a vas olvasztásánál, az utóbbit az acél olvasztásánál használják.
Lássuk, milyen lesz a Tűzállótéglagyár, ha majd felépül a Vasmű, s ontja az ország számára a vasat és acélt.

A gyár 21 épületből áll, az épületek összes térfogata kétszázezer légköbméter. A gyár legnagyobb épülete a törzsépület, amelynek legmagasabb pontja – a samottőrlő – kilenc emelet magasságú, s az épület, hossza csaknem 300 méter.
Nézzük, milyen utat tesz meg majd a nyersanyag, míg elkészül a tűzállótégla.
A gyár alaprajza olyan, mint két szögletes, a zárt végével egymás mellé helyezett U betű. Az anyag az U betű egyik végétől a másik végéig halad, s így a gyárban a legrövidebb utat teszi meg.
Az U betű első szára a fedett raktár. Ide futnak be a tehervonatok az anyaggal. Innen hatalmas markológép tárolótartályba ejti az anyagot. A tárolótartály alatt két fogashenger van. Ezek durván megaprítják a nyersanyagot, amely itt szállítószalagra kerül, s megy a szárítódobba. Innen az őrlőépületbe vezet az útja, ahol vibrátoros szitákon tisztítják, őrlik az anyagot, amely már olyan finom szemcséjű lesz, mint a liszt. Ezután az elevátor kanalai a legfelsőbb emeletre emelik, majd a szállítószalagok a silóba juttatják. A siló – többemelet magas anyagtároló, ahol a sajtolásra kész anyagot raktározzák.
Innen adagolókocsikba hull az anyag. A kocsikon a keverőgépekhez kerül, onnar szállítószalagokon és villamostargoncákon a formázóműhelyekbe. Következik a szárítás. Azelőtt ez úgy történt, hogy heteken keresztül a kemencéből kiáramló meleggel száríttatták a téglát. Most ezt két nap alatt elvégzik a korszérű szárítókemencék. Az U betű másik szárában van az “alagútkemence”. A téglával telt kocsit betolják az alagútba, ahol lassan halad tovább, s eközben kiég a tégla.
Ilyen lesz az új Tűzállótéglagyár, amely hatalmas méreteivel is csak kis része a Vasműnek. Az építkezésen most tíz ifjúsági brigád dolgozik. Átlagteljesítményük: 194 százalék. Úgy dolgoznak a fiatalok, hogy minél gyorsabban felépítsék a hatalmas, új gyárat.

Dunaujvaros