A Hírlap – 1990. október 2.
Választottunk – volna
Reggel hattól este hatig választhattunk, először szabadon, önkormányzatot. Délelőtt tíz órakor a városi választási bizottsághoz beérkezett eredmények alapján a részvételi arány még csak tíz százalékos volt. A reményt a műszakváltásban látták, s hogy délután majd meglesz a szükséges 40%-os részvétel. Nem lett meg.
A nyilvántartásba vett választópolgárok száma alapján összesen 42 ezer 940-en járulhattunk volna az urnákhoz. Ehelyett az urnákba bedobtak 9926 szavazólapot, ebből érvényes volt 9678 szavazat.
A választás tehát érvénytelenné vált: Dunaújváros választópolgárai 23,1%-os arányban tartották érdemesnek, hogy önkormányzati testületet válasszanak az egyéni és a listás szavazólapokon.
A választásoknak október 14-én második fordulója lesz városunkban.
A Hírlap – 1990. október 16.
Helyhatósági választások ’90
Egyértelmű SZDSZ-siker
A helyhatósági választások fordulója sem második fordulója sem a szavazók számában sem a szavazatok megoszlásában nem hozott lényeges változást a két héttel korábbihoz képest. Dunaújváros 42 996 szavazásra jogosult polgára közül mindössze 9855-en tartották érdemesnek, hogy szavazatukkal “beleszóljanak” a városi önkormányzat összetételébe. A 22,9 százalékos részvételi arány azt jelenti, hogy – némi egyszerűsítéssel – csupán minden ötödik dunaújvárosi polgár érezte úgy, hogy szavazatával befolyásolhatja a város jövőjét. Ami tény: várakozáson felüli sikert aratott az SZDSZ és a Fidesz, szimpatizánsai körében bizonyára kellemetlen meglepetésként hatott az MDF “halvány” szereplése (még az előző fordulóhoz képest is visszaestek), továbbra is gyengélkedik az MSZP s nem jutottak egyetlen mandátumhoz sem a szociáldemokraták és a kisgazdák.
Az újonnan megválasztott önkormányzat a tervek szerint október 26-án ül össze először, de lehetséges, hogy már október 23-án ünnepi alakulóülést tart.
A választáson elért eredmény
Dunaújváros, 1990
Ki lesz a polgármester?
Pártok, vélemények
Megkérdeztük a választásokon induló pártok többségének képviselőit, hogyan értékelik választási szereplésüket:
Dr. Félix István (SZDSZ):
– Nagy örömmel fogadtuk ezt a választási eredményt, annál is inkább, mivel a két liberális erő, az SZDSZ és a Fidesz a választások első fordulójához képest Is jelentősen növelte szavazatainak számát. Reméljük, nem “nyertük túl” magunkat, s kellő önmérsékletet tanúsítva a Dunaújvárosban működő többi politikai erőt is be tudjuk vonni a városi önkormányzat munkájába.
– Az önkormányzati munka terepe sok szempontból még ismeretlen, fontos törvények hiányoznak. Ugyanakkor a választók bizonyára “csodát” várnak az új önkormányzattól, vagy legalább is azt, hogy egy csomó régi gondot egycsapásra megoldanak…
– A választóktól bizalmat kértünk, s a legfontosabb, hogy gyorsan megjelöljük az elérendő célokat, ne tétovázzunk. Az emberek hajlandók jó célokért áldozni és jó célokért dolgozni. Nem szeretnénk abba a hibába esni, hogy a homályból a homályba vezessük ezt a várost. S ebben a munkában számítunk az úgymond most ellenzékbe vagy kisebbségbe került pártokra is, hisz megszűnt a választási “versenyhelyzet”, s munka közben sokkal könnyebben köthetők kompromisszumok, mint a felfokozott hangulatú választási csatározások közepette. Ugyanígy számítunk a többi civil társadalmi szerveződés – környezetvédők, városszépítők stb – aktív szerepére, támogatására, javaslataira.
– Dunaújvárosban mikor lesz ismert a polgármester-jelölt személye?
– A választóktól néhány nap türelmet kérünk, mert ennek eldöntésébe szeretnénk bevonni a többi politikai erőt is.
Illéssy István (MDF):
– A város lakói így értékelték a jelöltjeinket. Ennek ellenére én azt mondom, hogy jelöltjeinkben sokkal több volt, s ebben a döntésben – mármint a szavazók döntésében – nemcsak a jelöltek személye, hanem sok minden más is közrejátszott. Mindenesetre, azoknak, akik ránk szavaztak, ezúton is köszönjük a bizalmat. A választásokon való részvétel arányát pedig majd érdemes lesz külön elemezni, nagyon izgalmas kérdés. Itt a város múltjától, az egyes városrészek szociális összetételétől kezdve sok minden közrehatott abban, hogy az országos átlag alatt maradt a részvételi arány. S ez a leendő önkormányzat számára is elgondolkodtató kell, hogy legyen…
– Milyen együttműködésre lát lehetőséget az új önkormányzatban a különféle pártok között?
– Azt várom, hogy az MDF jelöltjei, illetve az általunk támogatott független jelöltek megmutatják, hogy milyen a konstruktív ellenzék. Emellett azt szeretném, hogy az új önkormányzat minél előbb működni kezdjen, s megkeresse azokat a kitörési pontokat, amelyek dinamizálni tudják ezt a várost. Én, mint országgyűlési képviselő, megígérem, hogy lehetőségem szerint mindent megteszek a város érdekében.
Dr. Dorkota Lajos (Fidesz):
– Kár lenne tagadni, hogy az előzetes eredményhez képest -, amikor arról értesültünk, hogy négy mandátumunk van – változott az értékelésünk és a hangulatunk. A végeredményként kihozott három fideszes mandátum az SZDSZ 15 képviselői helye mellett az egész választási eredményt más megvilágításba helyezi. Igaz ugyan, hogy városi szinten a liberális tábor, illetve az ellenzéki pártok túlsúlya egyértelmű, de itt mégis két önálló partról van szó. Alapvetően más lenne a helyzet, ha ez a többség koalíció eredménye lenne. Most az SZDSZ maga is többséget alkot. Ez véleményem szerint nem szerencsés, illetve nem lesz egyértelműen jó hatással a város politikai életére.
– Ez az eredmény a Fidesz szempontjából nem veti fel egy új helyi koalíció lehetőségét ellenzéki alapon?
– Erre egyértelmű nemmel válaszolhatok csak.
– Senkivel nem szándékoznak szövetségre lépni?
– Nem, illetve csak esetenként, – amennyiben azt az általunk képviselt érdek és a Fidesz értékrendje számunkra lehetővé teszi.
Kapás Zsolt (MSZP):
– Bár még nem volt alkalmunk kielemezni, értékelni az elért helyezésünket, nem vártunk más szereplést, mint ami történt. Reálisan úgy gondoltuk, hogy két-három fő kerül a testületbe. A választás kezdetén úgy ítéltük meg, hogy rettentő nehéz lesz győzni az egyéni választókerületekben szocialista párti jelöltnek. A valós eredményt nem érezzük bukásnak, jelen lehetünk a város politikai életében. A legfontosabb, hogy kiderüljön, kiket képviselünk, és ezt a választópolgároknak kell majd lemérni.
Mohai Lajos (KDNP):
– A négyhónapos létünk tükréből nézve örülünk, hogy bekerült az egészségügyi vonatról egy képviselőnk, aki, reméljük, hogy az egészségügyi és szociális programunkat az egyetemes humanitás jegyében fogja képviselni.
Egyénileg megválasztott jelöltek
Listán megválasztott jelöltek
Közgyűlés – pillanatkép az 1994-ben megválasztott testület üléséről
/fotó: jakd.hu
Az önkormányzat figyelmébe
Szavazás előtt és után kérdeztünk meg néhány dunaújvárosi polgárt, hogy a megoldásra váró feladatok közül mit ajánlanak elsősorban a helyi önkormányzat figyelmébe.
Petró Józsefné (a legelső választópolgár a 3. számú szavazókörben): – Ne engedjék, hogy tovább romoljon az életünk.
Mezei István: – Fontos a levegőszennyezés, a közlekedés, a piac, a vágóhíd témája. És az is nagyon fontos, hogy olyan polgármestert válasszon az önkormányzati testület, aki ismeri és szereti a várost.
Szentandrássy Gyula: – Úgy mérjék fel a város szakmánkénti igényeit, hogy egy végzett fiatal ne úgy lépjen ki az életbe, hogy mindjárt az elején kap egy pofont, mert nem tud elhelyezkedni.
Lencsés József (úgy köszön el a szavazatszedő bizottságtól, hogy egy évig nem szeretne szavazni jön-ni.): – A lakáseladások körüli huzavonát szüntessék meg végre.
Horváth Zoltán: Ezek ugyanazt fogják csinálni, mint a tanácsiak, csak most más néven. Vakvezetés az egész.
Szabó Péterné: – Normális közbiztonságot. Sötétben is kimehessünk az utcára, félelem nélkül.
Kecsmár Tibor: – A munkanélküliséget oldják meg, ha tudják.
Makra József: – Mérjék fel a szociális helyzetet. Ne az kapjon segélyt, aki gyakran jár a hivatal nyakára. Aki viszont rászorul. az úgy is kapjon, ha nem kér.
Sipekné Gaál Gyöngyi: – A játszóterek olyan állapotban vannak, hogy az már kritikán aluli.
Gadó Józsefné: – Negyven százalék helyett tizenöt százalék legyen a régi lakások eladási ára.
Balyi Lászlóné: – Javítsanak a nagycsaládosok helyzetén. A hírekkel ellentétben ne növeljék az iskoláztatás költségeit, a tankönyvek árait. Oldják meg valahogy a fiatalok lakásgondját.
Varga Sándor: – Ne legyen több áremelés, inkább fizetésemelés.
Sümegi Sándorné: – Azt kellene elérni, hogy visszajöjjön a kedvünk, ne csökkenjen tovább az életszínvonal. Addig míg nem így lesz, én nem bízom sem az önkormányzatban, sem másban.
