Új Ember – 1963. január 6.
Az intercisai vallomás
Az öreghegy: itt áll a valóban új Dunaújváros és annak óvárosa, a valóban régi Dunapentele közt, szorosan a folyam partján, úgyhogy meredek partjai háromfelől is egyenes földfalként szakadnak alá a keskeny árterületre. S az így körülvett fennsíkon a falu szöllei virulnak századok óta. Hozzájuk a domb negyedik oldalán, láthatóan emberkezek vájta út kanyarulatain át lehet feljutni.
Dunaújváros /1963
fotó: fentrol.hu
Itt, a dombtetőn, a magasfeszültségű vezeték vas állványától alig pár lépésre áll – ahogy az itteniek mondják, a kiejtésnek még mindig tízével – “Paksiék szöllejükben” – az, amiért idejöttem. A nemrég föltárt s azóta visszaföldelt szír bazilika. Magyarország egyik legrégibb keresztény kultúrhelye. Itt van, a fölötte megbolygatott földterület alatt 180 centiméternyire. Fölötte állok.
Ennek a fennsíknak az ősidőkig visszanyúló története van. A városban Magyarország egyik legvilágosabban és legcélszerűbben rendezett kismúzeuma mutatja a múltat. A kőkorszaktól kezdve lakott hely volt ez a domb, közel a vízhez, védhető; természettől fogva földvárnak alkotott. Már a kőkori települések nyomai és eszközei megtalálhatók körülötte, utána a leletekben igen gazdag bronzkor jő, majd kelta vasmaradványok. A kelták idejében földvár volt itt, a közeli lakótelepek természetes középpontja. Urnatemetők sorra tárulnak fel – mert az akkori népek kerámia korsókkal temették el halottaik maradványait -, tőlük nem meszsze a régi Dunapentele felé lejtő hegyoldalak alján éppen most tárnak fel egy urnatemetőt. A föld csontokat ad ki és nagy korsók tört maradványait. Ma már tudjuk, hogy Krisztus századában idáig ért a római hódítás, s a második században Óbuda, Érd, Adony, Pentele, Dunaföldvár helyén emelkedtek városok és katonai táborok – itt ezen a ma is Táborhegynek hívott “öreghegyen”, a domb fennsíkján, fallal körülvett római erődítés hatalmas katonavárosa és külvárosai.
Római kori szarkofág feltárása Dunaújvárosban /1963
A leleteket Bóna István régész feleségével, B. Vágó Eszter régésszel együtt vizsgálja és dokumentálja.
fotó: MTI/Szilágyi Pál
A második század végén a szíriai Hemesából, az ottani Baál-kultusz középpontját helyeztek ide át egy ezerfőnyi katonai alakulatot, amelynek tovább is Szíriában maradt az újoncozási területe. A katonák különböző kis-ázsiai kultuszok hívői voltak. Kezdettől keresztények is voltak köztük, a föld majdnem négyszáz év keresztény katonasírjait ontja, keresztény ábrázolásokkal tele ládavereteiket és fémeszközeiket, az eucharistia vételére szánt kancsokat és poharakat, amelyek akkor még sem aranyból voltak, hanem üvegből, s ugyancsak a eucharistiát jelentő kenyeret, amely kendőbe volt takarva.
Igen, semmi kétség, hogy a mai Magyarország területén ez a domb, ez a Táborhegy tartozott az első helyek közé, ahol az értünk testet öltött Ige teste és vére először volt a lelkek eledele. A kutatások már régóta keresik az itt virágzott római kori kereszténység templomát. Most megvan!
A fennsík római rommezejében korhatagon állt, a Táborváros kőcsontvázával együtt átvészelte a népvándorlást, a honfoglalást, a középkort, török időket, sőt nem lehetetlen, hogy ez az épületmaradvány, amit a török utáni kor hadmérnökeinek térképei mutatnak: ez a templom. Akkor azután öreghegy aljára települt falu széthordta a római táborfalak épületét, sírok köveit. A tájék kőszegény, ez lett a falu kőbányája és belőle épült fel, ide a fennsíkra pedig szőlőt telepített és Intercisát, a régi várost, a szó szoros értelmében “elnyelte a föld”. Annak, hogy itt nevezetes római hely állt, csak a híre maradt meg. Európai híre nagyobb is volt, mint a hazai; külföldi kutatók és régiségkereskedők rablóásatásai negyven hold összefüggő területen bolygatták át a múlt század végéig a földet, míg végre a Nemzeti Múzeum megkezdte a kutatásokat. A katonaváros és katonatemető leletei sorra vallottak egy római kori viruló kereszténység mellett.
Különösen a pentelei ládaveretek lettek híresek, amelyek az evangélium jeleneteit ábrázolják fémlapokra vert domborműveken. Egyik töredék például a kánai csodát ábrázolja, amint a fiatal Jézus kinyújtja a kezét a jobbján álló három korsó felé; feje felett a Nagy Konstantin-féle Krisztus-monogram látható. Egy második a Jó Pásztor ábrázolása, rövid köpenyben, nyaka körül vállán a báránnyal, aki a benne hivő római katonát éppúgy jelképezte, mint mindnyájunkat. Egy harmadik fémlemezen az inaszakadtat gyógyítja meg Jézus.
Egy hasonló képsorral kivert láda a régebbi rablóásatásokból, a mainzi múzeum tulajdonába került. Meghökkentő volt, hogy kehely és pohárka volt benne a bornak s kendődbe takart kenyér. Megállapították, hogy nemcsak az eucharistia vételére szolgáltak, hanem a láda nyilván egy oltáron állott valaha, mint ennek tartozéka. De vajon hol állhatott az oltár?
Már Hekler ásatása az első világháború előző évtizedében kerülgetni kezdett egy feltűnően nagy épületet. A föld magántulajdon volt, újra viszsza kellett földelni. Hekler a mozaikdíszes padló elpusztult töredékeiből azt sejtette, hogy fürdő lehetett vagy sportcsarnok. 1922-ben Oroszlán Zoltán tapogatódzott egy apsziszos, bazilika-szerű épület után, amit szintén vissza kellett földelni. Ő mondotta ki: “Egy későrómai temető közepén, ahol a sírok között kimondottan sok keresztény sír van, az apszisszal ellátott épület ókeresztény temetői templom kell hogy legyen”. De az első világháború véget vetett a kutatásoknak. Csak tanulmány íródhatott az 5-6 méter hoszszan feltárt alapfalról, amely körülbelül 80 cm széles volt és 60 cm magas. Nyilván római épületből átalakított keresztény templom, hisz “Intercisa a római kor Duna menti városai közül az egyetlen, amely lakosságának kevert elemei mellett arra volt alkalmas, hogy virágzó keresztény gyülekezete legyen”. Közben a kutatás a keresztény életnek szebbnél szebb emlékeit találta itt. Például Péter és Pál apostolok bronz medalionjait és újból eucharistikus emlékeket.
A már feltárt ókeresztény képolna /2020
fotó: Horváth Tamás
A második világháború után, hogy az idetelepült Dunai Vasmű kapcsán Dunaújváros zocialista város lett, még fontosabbak lettek a kutatások és régészetünk egyetlen évtized alatt pótolta, amit Dunapentelével szemben a régi időkben elmulasztottak.
A város múzeumot kapott, a kutatások szervezetten folynak az egész Táborhegyre kiterjedő területen és Intercisának könyvtárnyi régészet irodalma van. Az Akadémia kiadásában három vaskos folió kötetben, magyarul és németül jelent meg Intercisa monográfiája, a feltáráson dolgozó fiatal régészek műve, amelyre minden nemzet tudományossága büszke lenne. Közülük a múzeum igazgatónője, Vágó Eszter jött nyomára a bazilika épületnek, most már 26 m hosszan. Megvannak alapfalai, apszisa, tört mozaik padlózata, pillérei, megvannak kétségtelen nyomai annak, hogy kultusz célokat szolgált, hogy stílusa szerint szír eredetű. A római katonavárosok épületei között, európai érdekességű. Az olasz régészeti szakkörökben máris feltűnést és nagy érdeklődést keltett a hír s onnét is eljönnek megnézni. Most, a télvíz pusztításai elől, újra föld rejti el Magyarország egyik legrégibb ókeresztény templomát.
(I. A.)
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
