Sztálinvárosi Hírlap – 1961. augusztus 22.
J. Gagarin Sztálinvárosban
Felejthetetlen fogadtatás a Sztálin úton
1961. augusztus 20. Felejthetetlen nap marad városunk dolgozói számára. Esős reggelén tízezrek és tízezrek vonultak ki az utcára, hogy részesei legyenek a nap nagy eseményeinek. Eljöttek, hogy csak egy percre is köszöntsék a világmindenség Kolumbusát, városunk kedves vendégét, Jurij Alekszejevics Gagarin őrnagyot. A Sztálin út szűknek bizonyult azokban a percekben, amikor az első űrhajós áthaladt rajta gépkocsiján.
Szűknek bizonyult a Vidám Park is, amikor a munkás-paraszt találkozó résztvevői meglátogatták; és szűknek bizonyult a központi sporttelep, ahol az ünnep délutánján nagyszerű élményben részesültek a sztálinvárosiak.
Soha ennyi vidám, mosolygós arcú embert nem látott a sztálinvárosi utca. Soha ennyire nem éreztük, milyen erős a mi népünkben a Szovjetunió iránti szeretet, s hogy milyen szilárd bázisra épül hazánkban a proletariátus diktatúrája.
Az Alkotmány szavai öltöttek testet a tömegek lelkében, a dolgozó ember szavaiban, akik sokáig, nagyon sokáig őrzik emlékeik között e nagyszerű nap eseményeit.
Sztálinváros az első űrhajóst várja
A várva várt nap reggelén a zord idő ellenére, derűsen, mosolyogva néztek az ünnep elé az emberek. Már a kora reggeli órákban az ünnepvárás hangulata érződött városunk utcáin. Siető emberek szaporázták lépteiket. Az állomás felől zsúfolt autóbuszok hozták az utasokat, akik már a hajnali órákban vonatra ültek, hogy osztozzanak városunk ünnepében. Mire befutottak a Béke térre a kocsik, megritkult az utasok sora. Vonzotta az embereket a zászlódíszbe öltözött Dózsa György út, a Sztálin út és az egész ünneplő városban bőséges látnivaló ígérkezett. Délelőtt kezdődik csak a munkás-paraszt találkozó a Vidám Parkban, addig még bőven jut idő a nézelődésre.
Sokan a Dózsa mozi előtt felállított űrhajót csodálják. A Béke téren zenés ébresztőre készülődik a Városi Tanács fúvószenekara. Az autó indulásra készen áll, a zenészek sötétkék egyenruhában gyülekeznek körülötte. Csillognak a hangszerek és jónéhány egyenruhán a kiváló dolgozó kitüntetés, amit az ünnep alkalmával tűztek fel. Mindjárt pattogó zeneszóra ébred a város, így akik még nincsenek talpon, azok sem fognak elkésni a nap legnagyobb eseményről, Gagarin elvtárs fogadásáról.
Óvárosban a szokottnál jóval népesebbek az utcák a szemerkélő kora reggeli esőben. Itt azonban siető emberek helyett várakozó, beszélgető csoportokat látni utcaszerte. Idős, bajuszos bácsikák, legénysorba lépett fiatalemberek, szapora beszédű asszonyok vitatják a nap várható eseményeit. Ezúttal néptelen a Vörös Csillag TSz irodájának a környéke.
– Az Irodaház előtt van a találkozónk – ad magyarázatot menet közben egy ünneplőbe öltözött férfi. Úgy látszik, ő sem akar lemaradni a találkozóról. A tehenészet portáján azonban javában folyik az etetés.
– Hiába, az állatokra ügyelni kell – mondja az egyik állatgondozó. – De azért nekünk is marad az ünnepből. Délután felvált a másik tehenész brigád.
Amint az óramutató elhagyta a hetet, a városban egyre izgatottabb a hangulat. Mintha a Ságvári városrész valamennyi lakója útra kelt volna, az emberek százai igyekeznek erről a Sztálin út felé. A Vasmű előtt várakozó munkások az autóbuszokat “ostromolják”. Van, aki mit sem törődve az esővel, gyalog vág neki az útnak, hogy idejében a Dózsa mozi elé érjen.
Pedig Gagarin elvtárs még messze van. Az ünneplő budapestiek sorfala között most hagyta el az Osztapenko emlékművet. A 6-os főútvonalon lassan halad a gépkocsi karaván. Nemcsak az eső diktál lassúbb tempót, hanem az ünneplők tömege is. Az útba eső falvakon keresztül mindenütt az ünneplők véget nem érő sorfala fogadja a világ első űrhajósát. S ha mindenütt nem is tud megállni, integetve üdvözli az ünneplőket, akik a szeretet virágaival borítják gépkocsiját. Fejér megye határában óriási diadalkapu köszönti, aztán Ercsi, Adony, Rácalmás lakóinak sorfala között halad tovább Sztálinváros felé. Óvároson túl, a hatos út elágazásánál is diadalkapu várja az érkező Jurij Gagarint.
– “A szovjet űrutazás sikere – a kommunizmus építésének sikere. Éljen Gagarin őrnagy!” – olvasható az orosz nyelvű felirat. Alatta az űrhajó kicsinyített mása, s a piros és nemzetiszín transzparens felett – a békét jelképezve – kék zászlókat lenget a szél. Ezen halad át a világ első űrhajósa, hogy zászlóerdők és az ünneplők sorfala között folytassa útját a városba.
A Sztálin út teljes hosszában hullámzik az embertömeg. A város apraja, nagyja, öreg és fiatal jött el erre a várva várt találkozóra, hogy személyesen láthassa, köszönthesse Jurij Gagarint. Zsúfolásig teltek a házak erkélyei, az ablakok. A Dózsa mozi előtt, a fogadás színhelyén többezer ember várakozik. Az úttörőzenekar pattogó indulókat játszik.
A kohászváros szívébe fogadta a világmindenség Kolumbusát
Nyolc óra. A Sztálin úton sorfalat álló ezrek és ezrek között egyszerre a tömegből kiemelkedik Jurij Alekszejevics Gagarin esőköpenyes alakja, aki nyitott gépkocsijában állva üdvözli a tapsoló, integető, éljenező sztálinvárosiakat. Aztán a Dózsa Filmszínház előtt pártunk, kormányunk több vezetőjének társaságában odalép a fogadásra megjelent megyei és városi vezetőkhöz. Sorban kezet szorít Cseterki Lajos elvtárssal, a MSZMP Fejér megyei Bizottságának első titkárával, Gyenge Károly elvtárssal, a MSZMP Fejér megyei Bizottságának másodtitkárával, Juhász János elvtárssal, az MSZMP Sztálinvárosi Bizottságának titkárával, Tapolczai Jenő elvtárssal, a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökével. És máris körülveszi őt a fotóriporterek és a sztálinvárosiak sokasága. A vendéglátók elkísérik a Ságvári Endre térre, ahol magasan a tömeg fölött emelkedik a Vosztok–1 űrhajó kicsinyített mása.
Juhász János elvtárs a város dolgozói nevében a következő szavakkal köszöntötte a város szeretett vendégét.:
– Drága Jurij Alekszejevics! Nagy öröm számunkra, hogy önt, a világ első űrhajósát a mi szocialista városunkban, Sztálinvárosban köszönthetjük. Nagy öröm nekünk, személyesen megismerhetjük azt hogy a szovjet embert, akinek nagyszerű hőstette bámulatba ejtette a világot, akit a kozmoszba tett első nagy útjára szívünkben valamennyien elkísértünk, akire mi is oly büszkék vagyunk.
– Kedves Jurij Alekszejevics, ez a kohászváros külön is forró szeretettel köszönti önt. Az itt dolgozók ohászok, martinászok, öntők, vasasok végtelenül büszkék arra, hogy a világmindenség meghódítójában éppen egy vasöntő munkást üdvözölhetnek, így megérti ön, hogy a nagyszerű űrutazását követő órákban a dolgozók kérték a Városi Tanácsot, hogy városunk egyik legszebb, legtágasabb terét Jurij Alekszejevics Gagarin őrnagyról nevezzék el. A Városi Tanács örömmel tett eleget ennek a kérésnek. Elmondanánk az tis, hogy üzemeinkben, vállalatainknál sok-sok szocialista munkaközösség viseli Gagarin őrnagy nevét, s mint a dolgozók mondják, ez a név helytállásra, hősiességre, igaz emberségre kötelez. Városunk fiatalsága számára Gagarin őrnagy nevében egyesülnek a jövő emberének, a szocializmus, a kommunizmus emberének legszebb vonásai. A bátorság, a helytállás, a szerénységgel párosult hősiesség a mi városunk fiatalsága számára önben, a 27 esztendős szovjet emberben, a kommunista emberben testesült meg. S azért, hogy korunk ifjúsága ilyen nagyszerű eleven példaképre talált, külön is köszönetet mondunk önnek, Jurij Alekszejevics, a párt és a Kommunista Ifjúsági Szövetség nevében.
– Szeretnénk kérni drága vendégünket, tartsa meg szívében e néhány itt töltött perc emlékét, gondoljon olyan szeretettel a mi kis városunkra, amilyen szeretettel ez a város mindig emlékezni fog az ön látogatására.
– Biztosíthatjuk, drága Jurij Alekszejevics, hogy népünk – és benne Sztálinváros dolgozói – töretlen hittel halad előre a szocialista építés útján, követve a kommunizmust építő nagy szovjet nép példáját, amely olyan nagyszerű fiakat nevelt az emberiségnek, mint a mi kedves elvtársunk, barátunk, Jurij Alekszejevics Gagarin őrnagy.
Ezután Juhász János elvtárs forrón átölelte a kedves vendéget, aki mosolyogva mondott köszönetet a kedves szavakért. Gagarin elvtárs ezután a Városi Tanács emlékkönyvébe írta be nevét, ami a sok-sok kedves név mellett bizonyosan a legkedvesebbek között marad majd fenn a jövendő sztálinvárosiak számára. Tapolczai Jenő elvtárs orosz nyelven mondott üdvözlő szavak kíséretében adta át Jurij Alekszejevicsnek a Városi Tanács ajándékát, majd két kis úttörő lépett hozzá virágcsokorral. Gagariij elvtárs mosolyogva, kézszorítással, öleléssel köszönte meg a neki nyújtott ajándékokat. Közben a mellette álló Valentyina Ivanovna kezébe is hatalmas virágcsokrot adtak. Majd kedves mosollyal vette át a Kommunista Ifjúsági Szövetség Városi Bizottságának ajándékát, egy hatalmas porcelán vázát.
Eközben Jurij Gagarin Alekszejevics körül mintegy felsorakoztak városunk szocialista brigádjainak képviselői. Nehéz lenne a sorrendet megállapítani. Gyurina József és Katona Ernő a Vosztok űrhajó kicsinyített másával kedveskedtek az öntöde dolgozóinak nevében, mint mondották “Gagarin szaktársnak” A martin acélmű ajándékát, egy finoman kimunkált kis krómozott kokillát Schopper József martinász, a Vörös Csillag szocialista munkabrigád vezetője nyújtotta át. A kis kokillán egy táblácska volt, a következő felirattal: “A Dunai Vasmű dolgozói a világűr hősének.” A városunk üzemeiben és vállalatainál dolgozó Gagarin brigádok is eljöttek névadójuk köszöntésére. Az építőktől Mogyorósi Károly brigádja nevében egy albumot, a vállalat dolgozói nevében pedig egy hatalmas porcelánvázát nyújtott át. Az 5. Épületelemgyár Gagarin brigádja nevében Kuminka György brigádvezető ajándékozta meg a brigád névadóját. Aztán előkerültek a Gagarin képek, és az első űrhajós kézjegyével ellátva nyújtotta azokat vissza a boldog tulajdonosoknak. Majd a járás parasztjainak bőségkosarát egy pusztaszabolcsi fiú és egy rácalmási kislány adta át Gagarin elvtársnak.
Gagarin elvtárs ekkor vette észre a Dózsa Filmszínház előtt felállított hatalmas és mégis kicsinyített űrhajó-modellt, és benne a virágcsokorral integető Kubecz Jancsit, aki űrhajós sisakjából mosolygott az igazi űrpilóta felé.
– Mologyec! Derék gyerek! – kiáltott fel a kisfiúnak Gagarin elvtárs és nevetve integetett vissza a pöttömnyi űrhajósnak. Kedves jelenet volt, amikor Gagarin elvtárs magához vonta és megcsókolta Szévald József sztálinvárosi munkásőrt.
A fogadtatás gyors percei elmúltak, Gagarin elvtárs feleségével és kíséretével ismét visszatért a gépkocsikhoz. Mosolyogva dobott virágcsokrot a Sztálin út mentén állók közé, és a hatalmas tömeg integetve búcsúzott a kedves vendégtől. Viszontlátásra Gagarin elvtárs! Viszontlátásra kedves barátunk!
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
Gagarin látogatásának emlékét emléktábla őrzi, melyet dunaújvárosiak jelenlétében 1981-ben Farkas Bertalan és Magyari Béla magyar űrhajósok avatták fel.
“ITT JÁRT GAGARIN, A VILÁG ELSŐ ŰRHAJÓSA 1961. AUGUSZTUS 20-ÁN”
Palotás József – Gagarin-emléktábla
