Béke ünnepe Sztálinvárosban

A Népek Barátsági Hónapjának programjáról

1958 májusa – a Népek Barátsági Hónapja. Célja: erősíteni a proletár internacionalizmust, a dolgozók figyelmét a nemzetközi kérdésekre irányítani. E célok jegyében ismertetni a Szovjetunió és a szocialista országok békeharcának jelentőségét, érzékeltetni az erőviszonyok alakulását, a népek összefogásának erejét, annak igazát, hogy a háborút meg lehet akadályozni. E hónap a népek barátsága, testvérisége erősítésének hónapja.
Röviden ezekkel a célokkal indul a Népek Barátsági Hónapja. A célok megvalósítása érdekében a megyei pártbizottság, a Hazafias Népfront megyei elnöksége, az SZMT, a KISZ, a nőtanács, az MSZBT, a TTIT és a megyei tanács vb képviselőiből akcióbizottság alakult a Népek Barátsági Hónapjának megrendezésére. A bizottság kidolgozta részletes tervét, s megkezdte az előkészítési munkálatokat.
A Népek Barátsági Hónapját a két városban és a járási székhelyeken ünnepélyesen nyitják meg, s amennyiben lehetséges lesz, a megnyitókraa hazánkban tartózkodó külföldi delegációk tagjait is meghívják. Ezzel egyidőben baráti találkozókat rendeznek. Nagykanizsán magyar-szovjet, Zalaegerszegen magyar-kínai, Letenyén magyar-jugoszláv, Zalaszentgróton magyar-osztrák, Lentiben magyar-csehszlovák találkozókat.
Több helyen tartanak élménybeszámolókat a Szovjetunióról, a Német Demokratikus Köztársaságról, Csehszlovákiáról, Romániáról, Bulgáriáról és Jugoszláviáról.
Murakeresztúron Délszláv Napot tartanak, jugoszláv találkozóval egybekötve. Zalaegerszegen Magyar-Szovjet Barátsági Hetet, Nagykanizsán Magyar-Csehszlovák Barátsági Hetet rendeznek, amelyek keretében élménybeszámolókat hallhatnak, kiállításokat tekinthetnek meg a város lakói.
Több kiállítás, vetített képes előadás lesz, zeneiskolai növendékek, a pedagógus művészegyüttes, kultúrcsoportok, zenekarok szereplése színesíti a programot. Irodalmi estek, szavalóversenyek, könyvkiállítások, a népek szolidaritását, barátságát, életét bemutató filmek, békegyűlések teszik feledhetetlenné, segítik a Népek Barátsági Hónapja célkitűzéseinek megvalósítását.
Szinte ezzel egyidőben folyik a készülődés az V. Magyar Békekongresszusra is, amelyen megyénket mintegy 120 küldött képviseli majd.

Megjelent: Zalai Hírlap, 1958. április 23.

Május 25-én “Békehajó” megy Sztálinvárosba

Néhány nappal ezelőtt Sztálinvárosban találkoztak a Hazafias Népfront Baranya, Bács, Tolna és Fehér megyei vezetői, hogy megbeszéljék a “népek barátsági hónapjának” programját. Többek között megállapodtak abban, hogy május 25-én békehajót indítanak, amely Mohácsról Sztálinvárosba megy. A megbeszélésen ott volt a MAHART megbízottja is, akinél az ország egyik legszebb hajóját, a nemrég újjáépített “Dunaföldvár”-t rendelték meg erre az útra.
A hajó május 25-én éjjel 1 óra 30 perckor indul Mohácsról Bajára. Onnan 3 óra 30 perckor, Érsekcsanádról 4 órakor, Faddról 5 óra 10-kor, Fajszról 5 óra 20-kor, Kalocsáról 5 óra 50-kor, Úszódról 6 óra 20-kor, Paksról 6 óra 50-kor, Hartáról 7 óra 40-kor, Dunaföldvárról 8 óra 30-kor indul tovább Sztálinvárosba. A békekiránduláson részvevő megyékből kultúrcsoportok is mennek és szórakoztatják a hajó utasait.
Sztálinvárosban a város vezetői ünnepélyes keretek között fogadják a négy megye békeharcosait, majd a város, a vasmű megtekintése és kultúrműsorok teszik változatossá a béketalálkozó programját. A hajó 16 óra 30 perckor indul vissza Sztálinvárosból.
A hajóútra – amelyet kedvezményes utazási költségekkel bonyolítanak le – megyénk dunamenti községeinek, városainak békeharcosai a Hazafias Népfront helyi vezetőinél jelentkezhetnek.

Megjelent: Petőfi Népe, 1958. május 06.


Szabad Föld, 1958. június 01.


Sztálinvárosi Hírlap – 1958. május 27.

Négy vármegye békeharcosai adtak találkozót május 25-én Sztálinvárosban, a Népek Barátsági Hónapja alkalmából. Bács-Kiskun, Baranya, Tolna és Fejér megye küldte fiait, hogy ezen a találkozón is hitet tegyenek a népek barátsága, a béke ügye mellett. Németek, szerbek, magyarok akiket másfél évtizede még a faji gyűlölet szító rendszer választott el egymástól, láthatták ezen a napon, hogy valósággá érett a vágy, hogy közös ügyeinket rendezzük, közösen építsük a szocialista hazát, közösen álljunk a béke zászlaja alá. Eljöttek, hogy megtekintsék a béke és a szocializmus hatalmas emlékművét, Sztálinvárost, ahol minden tégla, minden épület, minden gyárkémény közös harcunk, közös munkánk és akaratunk jelképe lett.

A békehajón

Alig pitymallott még, amikor a “Dunaföldvár” gőzös jelt adott az indulásra a bajai kikötőben. Akkor még csak mintegy 220-an voltak a fedélzeten. Köztük olyanok is, akik az egész éjszakát úton töltötték, hogy a távoleső falukból elérjék a békehajó indulását. De voltak ott bajai munkások, munkásasszonyok, a tanítóképző diákjai és parasztemberek is. Faddon egy békeinduló kíséretében újabb csoport lépett a hajóra. Fajszon a községi fúvószenekar, Kalocsán a honvédség zenekara, Úszódon tamburazenekar fogadta a kikötőbe érkező hajót. S mire a gőzös Paksra érkezett volna, közel 600 színes kendő lendült meg, hogy üdvözölje azt az újabb 100 főnyi csoportot, amely a hajóra lépett. Harta és környéke is kitett magáért. Dunaföldváron a Sztálinvárosi Pártbizottság, Tanács és Hazafias Népfront Bizottság vezetői léptek a hajóra, hogy előzetesen megismerkedjenek a város kedves vendégeivel. Forró, baráti kézszorítások, és a hajó máris indul tovább Sztálinváros felé.
Házer Ferenc, a hajó kapitánya mosolyogva mondja, hogy ilyen vidám közönséget ritkán látott a “Dunaföldvár” gőzös. Ráadásul a 800 a személyt befogadó hajón “telt ház van”, amikor elhagyja Földvárt. Csakugyan az van. Alig lehet mozogni a fedélzeten. Farkas József, a Bács-Kiskun megyei Békebizottság titkára elégedett. Ez a találkozó csakugyan tömegeket mozgatott meg. A négy megyének talán minden zugába eljutott a híre. Szívesen jöttek az emberek.

Sztálinváros felé

Egy különösen jól összehangolt csoport szórakozik a hajókémény mellett. Ruhájuk kihajtóján halványkék szalag, a béke szimbóluma. Ez a fajszi Vörös Csillag Termelőszövetkezet 25 tagú delegációja. Elnöküket Papp elvtársnak szólítják, ő már látta Sztálinvárost, de a küldöttség 80 százaléka csak hírből ismeri. Már ott a hajón érdeklődnek, milyen lehet az új város, a Bartók Béla Művelődésház, amelyről nemrégen olvastak, a Vasmű, amelyről annyi szó esik a  rádióban. Többségük asszony és leány. Ez érthető is, hiszen a fajszi Vörös Csillag főprofilja a paprikatermelés, ami ugyancsak munkaigényes növény, sok női munkaerőt igényel. Azzal dicsekszenek, hogy szövetkezetük országosan is a negyedik helyen áll. Nincs az az egyéni gazda Fajszon, aki túltenne rajtuk. Tavaly 52 forint volt a munkaegység értéke, pedig beruházásuk sem csekély 2 millió 200 ezer forinttal gyarapították a közös vagyont, így tehát nemcsak szóban támogatják a szocializmus és a béke ügyét.
Közben a távolban feltűnik sztálinvárosi kikötő. A hangosbeszélő a is a várost ismerteti. A kikötő előtt többszáz ember s egy tucatnyi autóbusz várja a beérkező hajót. A városi fúvószenekar indulóra zendít, a hajó hangszórója a Rákóczi indulóval válaszol.


Nagy tömeg üdvözli a békehajó utasait

A városban

Néhány perc és az autóbuszkaraván elindul a város felé. Kíváncsi arcok tekintenek ki az ablakokon.
– Milyen gyönyörű utcák!
– Micsoda tisztaság!
– És mennyi a gyerek!
A kis nyárfáktól a virágokig, a játszóterektől az épületekig mindenről a legőszintébb csodálat hangján beszélnek.
– Hát ez sokkal szebb annál a fényképnél, amit Sztálinvárosról láttam – mondja egy idős néni -, pedig arról is azt hittem, hogy nem lehet igaz.
Ez az érdeklődés a vasműben sem szűnik.
– Én már megfordultam egy-két gyárban – de parkírozott udvara egynek sem volt.
Mikor már huszadik perce járják a buszok a vasmű útjait, valaki annak ad kifejezést, hogy ő még most sem hiszi, pedig látja, hogy 8 év alatt ekkora gyárat lehet létrehozni.


Dunai Vasmű /1958
fotó: MTI/Fényes Tamás

És büszkék voltak az emberek. Magukénak érezték a hatalmas kohókat, épületeket és mindent, mindent, hiszen közvetve vagy közvetlenül ők is hozzájárultak e mű megalkotásához.

A Vidám parkban

A Vidám park rekkenő forrósággal fogadta a látogatókat. Az árnyasabb fák alá telepedtek, de máris kihúzták oda a hangosbeszélő kábeleit, arrafelé fordították a hangszórókat, és a vendégek nagy érdeklődés közben így hallgatták végig Inokai Jánosnak, a városi Hazafias Népfront Bizottság elnökének rövid üdvözlő beszédét. S ebéd után egyesek a Vidám Parkban, mások meg a városban kerestek szórakozást, vagy egyszerűen csak végignéztek újra mindent alaposan, mert az otthoniaknak be kell számolni arról, amit láttak.


Séta a Vidám parkban

Lovcsekics Zsigmondi bácsi, a Baja alsóvárosi gazdakör küldötte nem sokkal a visszaindulás előtt így foglalta össze ezt a napot:
– Nehéz dolgom lesz ott, őszintén megmondom. Mert szóban elmondani erről a városról mindent – vétek lenne. Az, amit eddig az újságban olvastam Sztálinvárosról, csak árnyéka a valóságnak. Hallottam a hengermű építéséről is. Kételkedtem, hogy felépítik. De akik ezt a várost meg a gyárat felépítették, azt hiszem, azok mindenre képesek. Köszönjük a kedves fogadtatást, amiben a sztálinvárosiak részesítettek bennünket. Mi bunyevácok vagyunk, és örülünk, hogy úgy fogadtak bennünket, mint barát a barátot, testvér a testvért.

Búcsú az új barátoktól

Délután fél 5 órakor a békehajó a radari kikötőből visszafelé indult. Új barátok százai intettek búcsút a sztálinvárosi békeharcosoknak.
– Egyszer külön meghívjuk magukat sztálinvárosiakat – kiáltották vissza Bács-Kiskun megyeiek.
E béketalálkozó megrendezéséért dicséret illeti azokat, akik részt vállaltak belőle. De ez a siker kötelezettséget is jelent: folytatnunk kell ezt az utat, erősítenünk kell ezt a barátságot. Így leszünk erősek, legyőzhetetlenek.

N. J.

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.

Dunaujvaros