Dunaújvárosi Hírlap – 2004. január 17.
A valahai Frankl-kastély a Rácdombon
Pentele talán legértékesebb épületét a régi 6-os út korszerűsítése miatt le kellett bontani
Őri Zoltán
A XX. század eleje óta hívták Frankl-hegynek a Rácdombot, s az ott állott kastélynak is Frankl-kastély volt a neve – tulajdonosai után. Próbáljuk felidézni az épület történetét.
Nagy Lajos szerint 1740-45 között építhette Rácpentele akkori földesura, Daróczy Katalin. Időben azon korszak után vagyunk harminc esztendővel, midőn Szalkszentmártonból az utolsó támadó jellegű portyáját indították a kuruc szabadságharcnak Palocsay generális és Béri Balogh Ádám vitézei a pentelei réven át. 1736-ban telepített a pentelei rácok mellé 70 új magyar gazdát a földesúr, ők azonban három év múlva teljesen eltűntek, 1743-ban újak jöttek helyükbe. Időközben meghalt maga Daróczy Katalin is, a nagybirtok irányítását lánya, Száraz Julianna és annak férje, Rudnyánszky József örökölte.
A pentelei palánkvár – Ottendorf Henrik rajza 1663-ból
Maga a kastély nevezetes helyen épült, az 1600-as évek második felében itt volt Pentele török palánkvára. A törökök kivonulása után több éven át laktak a vár falai között a pusztítások után megmaradt rácok, mindaddig, míg el nem bontották.
Kirajzoltam az 1882. évben kiadott kataszteri nyilvántartási térképről a kastélyt és környezetét. Ezen az épület a várdomb nyugati szélén észak-dél irányban húzódik, hossza a térképről lemérhetően kb. 40 méter, szélessége majdnem 15 méter, tehát a legnagyobb a pentelei kastélyok között. Rá merőlegesen, nem messze a kastélytól egy keskeny, hosszú épületet látunk, mely közel kelet-nyugat irányban húzódik. A térképről nem tűnik ki a két épület közötti szintkülönbség: ezen hosszú melléképület padlója, egyúttal az előtte lévő udvar szintje is mintegy öt méterrel alacsonyabban van a kastély padlójánál.
Kataszteri térképen a kastély (XIX. század)
Itt tartózkodott a személyzet, benne volt a hámoslovak istállója, valamint a kocsiszín. Belőle boltozott átjáró, földalatti folyosón keresztül közvetlenül a kastély ebédlőjébe lehetett jutni. Megfordult bennem a gondolat: lehetséges talán, hogy az épület és a folyosó még a török palánk idejéből maradt, esetleg huszárvár lehetett? De ez csak fantázia, maradjunk a tényeknél.
Az épületegyüttes további sorsáról csak néhány évtized kihagyásával tudok beszélni. Az 1830-40 körüli években kerülhetett a szitányi Ulmann család tulajdonába, miképpen: úgymond nem tudatik. Ulmann Móric pesti gabonakereskedőnek és gyermekeinek I. Ferenc császár adományozott nemességet és címert 1825-ben, hozzá 1826-ban a “szitányi” előnevet, melyet 1867-től családnévként használhatta.
Ulmann Vilmos nőül vette Montbach Matildot, így a házasság révén tetemesen megnövelhette vagyonát. Apósa halála után 1853-ban ő lett a Montbach vagyon végrendeleti gondnoka. Keresztelkedési ajándékképpen, püspöki ösztönzésre megépítette a pentelei kistemetőben a Szitányi kápolnát és alatta a családi kriptát 1859-ben.
1908-ban találkozunk először Pentelén Frankl Izidor és Frankl Zsigmond nevével. Az ő birtokukon van a kastély, gazdaságuk a Szedres puszta, amellyel a kastélyt saját telefonvonal köti össze. Nagy szó ez abban az időben! Frankl Zsigmondot 1944. májusában Auschwitzba deportálták, ahonnan már nem tért vissza.
A faragott kőből épített bejárat – a magyar barokk jegyében
A kastély egy ideig még megmaradt. A háború idején az oroszok kvártélyozták be magukat, majd Dunapentele község próbálta megtalálni hasznosításának módját. 1949-ben korszerűsítették a 6-os számú országos főközlekedési utat. Ennek a falun átvezető keskeny balesetveszélyes szakaszát máshova kívánták áthelyezni. Az új nyomvonal telibe találta a Frankl-kastélyt, ezért el kellett bontani. A bontást 1949. őszén végezte el édesapám, aki kőműves mester volt.
Az épület nemcsak méreteiben, de kivitelezésében is elütött a többi pentelei kastélytól, melyek falazott-vakolt kivitelben készültek. A Frankl-kastély verandája teljes egészében faragott kőből készült, a magyarországi barokk jegyeit tükrözte.
Érdemes alaposabban megfigyelni azt a látképet, melyet a Dunaferr hetilapból kölcsönöztem.
A kastély az említett régi képen, a római katolikus templom tornyából és a kastély helye ma egy másik látószögből
Fotó: L. Zs.
A fotó az 1930-as évek elején készülhetett a katolikus templom tornyából. A kép közepén látható a várdomb alatt balra kanyarodó 6-os út, melynek áthelyezése miatt kellett a kastélyt elbontani. A barokk veranda fotóját, melyet hosszas utánjárás után sikerült megszereznie, Békési György szívességének köszönhetem.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
