Népszava – 1951. január 24.
Jóminőségű téglát Dunapentelének!
Soktízezer forint kár egyedül a Paksi Téglagyár rossz munkája miatt.
A téglát, az egyszerű, tömör, kisméretű vöröstéglát – mindenki ismeri. Ilyen téglákból is épülnek a Dunai Vasmű lakótelepének házai. A kőművesek munkája nyomán gyorsan nőnek a falak. Ahogy kézhez rakják vagy munka közben összeütődik két tégla, csengő “üveghangot” ad. A kőművesek jó szívvel hallgatják a jóminőségű tégla hangját. De jócskán akad kezükbe olyan tégla is, ami színtelenül szól, sőt meg se mukkan, csak tompán puffan.
A jóminőségű tégla kettéhasított felülete sima, egyenletes. A rosszminőségű tégla sarkai, élei letöredeznek, elvágott felülete gödrös, csomós.
Ilyen téglával nehéz dolgozni. Mállik. Nem törik egyenesen, hanem szétesik. A rosszminőségű tégla a falban bizonytalan. Ha víz éri a téglában csomókban ülő meszet, az duzzadni kezd, szétveti a téglát.
Ilyen tégla nem való a falba,
de ilyen rosszminőségű téglát – gyártani sem szabad. De mégis gyártottak. Gyártották a Paksi Téglagyárban.
A Dunai Vasmű Magasépítő Vállalatának dunai kikötőjében január 18-án kezdték kirakni a BH 388-as számú uszályból a téglát. Csala Ferenc brigádvezető elámult, ahogy meglátta a téglákat. Elámult, mert látott már sokféle téglát (maga is dolgozott négy és fél évig a tüskei téglagyárban) —, de ilyen rosszminőségűt még soha. Hanyagul megdolgozott anyagból, gondatlanul égették ezeket a téglákat. Tele vannak mészkővel, a kemencében meg hirtelen tüzet kaptak, a gőz nem tudott rendesen eltávozni: “lefőzték”. Hozzányúlnak, hogy talicskába rakják: szétmállik. morzsolódik.
A 145.250 darab téglát a Paksi Téglagyár II-es telepén “gyártották” és rakták uszályba. De a
saját súlyát sem bírta, s 50 százaléka eltört.
Szétmorzsolódott a berakás és a szállítás közben. Míg itt a Dunai Vasműnél kirakják és felszállítják az építkezéshez, tovább nő a törött, szétesett téglák száma. Ennél az egy paksi szállítmánynál legalább 28.000 forint a kár.
De ez már a hatodik szállítmány a Paksi Téglagyárból. És ha megnézzük a hat szállítmány mérlegét: 60.000 forint a kár. Körülbelül 60.000 forintba került az, hogy a Paksi Téglagyárból a Dunai Vasművet építő kőműves kezéhez tégla helyett törmelék ért, hogy a szállítmányok nagy része szállítás közben tönkrement, mert az utat sem bírta. Ha így megy tovább, a téglaselejt miatti kár ebben az évben felemészt egy 12 lakásos “kocka”-házat. Rosszminőségű gyenge téglát több téglagyárból is szépszámban küldtek a Dunai Vasmű építkezéséhez. A szombathelyi, a zalaegerszegi, a mohácsi téglagyár előtt a rossz minőség terén azonban a Paksi Téglagyár “vezet”.
Sürgés-forgás az ideiglenes kikötőben
Miért gyártottak jóformán használhatatlan téglát a Paksi Téglagyár két üzemében? Azért, mert a minőségi követelményeket semmibe se vették, a munkaversenyt kizárólag a mennyiségi termelésre irányították.
Az üzemi pártszervezet titkára, Rein József elvtárs, sem fordult szembe a gyár vezetői között kialakuló káros nézettel, amely szerint csak a mennyiség a fontos. Nem fordítottak gondot
az anyagelőkészítésre, sem az égetésre.
Tudták, hogy a kemencéből rosszminőségű tégla kerül ki. Tudta ezt az üzem vezetője, Busa László is. Mégsem gondoskodott a minőségi ellenőrzésről, a jóminőségű tégla műszaki előfeltételeiről. Ehelyett a gyártási idény alatt a mennyiségi termelés fokozása érdekében a minőséget még jobban lerontó anyagelőkészítő eljárást vezetett be.
Azonban a Paksi Téglagyár telepvezetőjének, Busa László elvtársnak felelősségénél is nagyobb a központ: a Tolnamegyei Téglagyári Egyesülés vezetőinek felelőssége. E központ alá tartozik a Paksi Téglagyár. Ebben a központban létezik ugyan egy minőségellenőrző osztály – de nem működött. Nem működött, mert “autó hiányában nem tudták rendszeresen látogatni a gyárakat”. Ebben a központban igazgatók, műszaki igazgatók (mint például a nemrég Szegedre helyezett Váczi Mihály, vagy a nemrég idekerült Liebher József és Somlai Jenő igazgatók) irányítják a téglagyárak munkáját. Tudták, hogy a paksi gyárban jelentős mennyiségű használhatatlan téglát készítenek, de nem léptek közbe a gyártási idény alatt. A Dunai Vasműhöz leszállított téglák minősége ellen emelt kifogásokat bürokratikus módon visszautasítják. Ezt tette pl. január 3-án az “ügyintéző” Kovách, amikor is kifejtette levelében (a Paks I. gyárból az 566. számú uszállyal szállított 180.000 tégla minősége ellen emelt kifogásra válaszolva), hogy “a kereskedelmi életben teljesen szokatlan, hogy képviselő nélkül hajózták ki a téglákat”. Mintha a tégla minőségét javítaná egy képviselő jelenléte. Mintha a szocialista kereskedelemben nem az elsőosztályúnak jelzett harmadosztályú tégla szállítása lenne a “szokatlan” eljárás.
Minden tégla a helyére kerül
A Tolnamegyei Téglagyári Egyesülés és a hozzátartozó Paksi Téglagyár munkájáért
végső fokon az építésügyi minisztérium tégla- és cserépipari főosztálya a felelős.
Felelős azért, mert eltűrte, hogy ilyen rosszminőségű munkát végezzenek, mert a Dunai Vasmű építéséhez rosszminőségű téglát irányított, mert nem lépett közbe idejekorán.
Paksi Téglagyár
fotó: Régi Paks/Kovácsné Gosztonyi Réka
Most a paksi gyár új gépeket kapott. Ez kétségtelenül kihat majd a minőség javulására is. Önmagában azonban az új gépek nem elegendőek a további hibák megakadályozásához. A minőség lerontásáért felelős műszaki vezetőket felelősségre kell vonni. A paksi gyár Pártvezetőségének a munkaversenyben a figyelmet a minőség emelésére kell irányítania. A kommunistáknak kell a minőségi tégla emeléséért folyó harc élére állni. A szakszervezeti szerveknek minden erővel támogatniok kell a dolgozókat a minőségi tégla termeléséért folyó versenyükben. A dolgozók jól tudják, hogy mit jelent a jóminőségü tégla és nem tűrik, hogy a Dunai Vasmű hatalmas építkezését, ötéves tervünknek ezt a nagyszerű alkotását egyesek felelőtlen, hanyag munkája hátráltassa. Éppen ezért rendet kell teremteni ebben a kérdésben – nemcsak Pakson, hanem a többi említett téglagyárakban is.
F. I.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
