Rozsnyai Sándor: Dunapentele 1956
Kemény Dezső:
Palinódia
(Kosztolányi versére gondolva)
Ma újra jártam köztetek,
Üllői-úti fák,
És láttam roncsolt törzsetek,
s a kérget, melyből pörnye lett,
s a szörnyek talpnyomát,
és éreztem a vér szagát,
a hulló könnyek harmatát,
Üllői-úti fák.
Ti védtetek, takartatok,
Üllői-úti fák,
idézve régi illatot
oly életet akartatok,
milyent az ifjúság,
erről beszélt minden kis ág,
többé sosem nyíló virág,
Üllői-úti fák.
Lesz még ez úttest romtalan,
Üllői-úti fák,
a vér felszárad nyomtalan,
de mert nem volt haszontalan
az elhullt ifjúság,
őrizzétek a laktanyát,
ti ágavesztett törzsű fák,
Üllői-úti fák.
(Kilián laktanya, 1956. november)
Megjelent: Dunaújvárosi Hírlap – 1997. október 22.
Kemény Dezső – Ötvenhatos napló
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
