Gyuszi bácsi, avagy Roberto Grosszó!

Dunaferr – 1994. november 25.

Csak igazi, megszenvedett dolgok hatnak az emberre

Gyuszi bácsi, avagy Roberto Grosszó!

Sokan várták már ezt a találkozást. Régóta, mindig is sajátjuknak, magukénak tekintették a városlakók Koltai Róbertet.Hát hiába! Olyan ember ő, aki sohasem szégyelte azt a néhány évet Dunaújvárosban! Sőt, az itteni úttörő évek, némi túlzással, egész életét meghatározták! – suttoghatjuk, mondhatjuk halkan magunk között. Mert hát mégiscsak el kell ismernünk, hogy harmadik osztályban, majd ötödik-hatodik-hetedikben járt ide a Móriczba, a város híres zeneiskolájába, és nem többet.

Sztálinváros szavalója

Hízelegjünk hát magunknak! Miután neki is némileg hízelgő volt az a közel százat számláló hallgatóság, aki a közönségtalálkozó előtt megnézte újra Oscar-díjra jelölhető filmek között szerepelt Sose halunk meg c. filmjét. A Dózsa Mozi Centrum először a kamaraterembe szervezte a találkozót a művész úrral, de többen maradtak kint, mint ahányan befértek a kisterembe. Végül is a nagyteremben kötött ki a szép számú társaság, akik még az ide-oda sétáltatást is élménynek vették. Nem rettentették meg őket a kissé mostoha körülmények. S megérte maradni. Megérte, mert ritkán érezheti magát középpontban a néző, a hallgató.
Koltai “Gyuszi bácsi” annyira magát adta, mentes volt bármiféle színészi allűrtől és teljesen nyitott a vele szemben ülők iránt.

Koltai: a mozi színpadától a mozi színpadáig Emlékek és tervek Hát igen, kicsinek bizonyult a mozi kamaraterme a a “Hol élünk?” fesztivál keretében rendezett pénteki közönségtalálkozóhoz: megkockáztatom, a nagyterem – összes hibájával együtt – jobb helyszíne volt a rendezvénynek. Már csak azért is, mert a vendég – mint első mondataiból kiderült – innen indult a színészi pályára: Koltai Róbert – akkor még, talán így stílszerűbb, Robika – a mozi színpadán elszavalt Nemzeti dallal hódította meg először a közönséget (hogy aztán, a szavalat után, hosszasan kóvályogjon a színen, keresve a kijáratot). Találkozó volt a javából a pénteki: örömteli és kacagtató pillanatokat szereztek a hajdani diáktársak (hogy a szervezők miképp nyomozták ki hollétüket, legyen az ő titkuk), az emlékek felelevenítésében meghatározó és megható perc volt a “találkozás egy régi szerelemmel”. Koltai nem felejt, derült ki másodpercek alatt: szerinte a gyermekkor emlékei – a “Sztálinvárosba” érkezésé, beilleszkedésé, a csínyeké és a félelmeké, a szavalóversenyeké – alapjaiban határozzák meg egy ember életét. A magyar viszonylatban példátlanul népszerű “Sose halunk meg” és a jelenleg utómunkálatoknál tartó tévésorozat, a Patika után a következő film a tervek szerint ezt az időszakot dolgozza fel: talán elégséges idézni a (beszédes) címet – “Mint a mókus fenn a fán…”. Mindenről szó esett: a “ha még egyszer forgatnám”-megközelítéstől az amerikai bemutatón és Oscar-jelölésen át a színházi sikerekig, a rendező-főszereplő problémakörtől a lóversenyig („Megszenvedett dolgok hatnak csak az emberekre…”), a színészválasztástól a kritika (pardon, kritikusok) kritkájáig és Illetékes Elvtárs Úrig (“Szerettük volna felhívni a figyelmet a hatalom baromságaira…”). Humorral, oldottan, kötetlenül. Koltai ismeri a közönség “nyelvét”, ugyanakkor tiszteli is a publikumot – talán ezek népszerűségének fő titkai. Ahol kezdődött, ott fejeződött be a “történet”: egy sikeres pályaív eddigi lezárásaként Koltai ismét a mozi színpadán “találta magát” – két dalt énekelt a Patika-sorozatból (itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy az egyik igen-igen slágergyanús Dés László-szerzemény). Most letalált… – ny – Megjelent: Dunaújvárosi Hírlap – 1994. november 21.

No és mi mindent tudtunk meg róla? Hát kérem szépen rengeteg mellet dagasztó emlék került a felszínre. Például előkerültek volt iskola-osztálytársak, a csínytevő trió tagjai: Ricsi (a kézilabdás), aki máig nem felejtette el azokat a közvetítéseket, amelyeket rendszeresen adott Roberto Grosszó (alias Koltai Róbert), amikor nem akarták a tanár urat szóhoz juttatni. A “mezőgazdasági kiállítás” széles tárháza volt az ötleteknek a Riska tehéntől kezdve. Vitrédi a harmadik, aki a legjobb sportolóként, bármely sportágban képes volt nyerni.

Koltai Róbert – Az első randevú

És Vera, a diákszerelem legendává nőtt alakja. Az erkélyjelenet Júliája hiába várta ötödikes Robertóját a mozi erkélyén, a megbeszélt találkozón több mint húsz év távolában halvány foszlányokban idézte meg a múltat a két hős rácsodálkozva egymásra és a részletekre. Vera mellett Margitka is megkapta a világot jelentő deszkák premier fényét. Ő volt a nagy lány, a felsőbb osztályba járó, aki akkor észre sem vette a kis Koltait. S később évek múlva meghatódott attól, hogy a közkedvelt színész keresztnevén szólította. Lehullott a titokról a lepel s fény derült az igazságra. Hát lám vannak még csodák, a vidéki Margitka (aki ma is az egyik legbájosabb teremtés, a város kedvenc színházszervezője a Bartókban) elcsodálkozhatott a mély benyomások hatásáról: Véletlenek talán mégsincsenek itt, a földön.
Emlékei közül egész pontosan idézte föl a szavalóversenyek korszakát. Ügyeletes versmondóként állandó szereplője volt az iskolai ünnepségeknek. 1955-ben Nyikolaj Tyihonov: Pohárköszöntő szavalatával nyerte meg a Város Ifjú Szavalója címet. Itt mondta el Vörösmarty: Vén cigány című versét és 1956-ban a Dózsa Mozi színpadán a Nemzeti Dalt harsogta március 15-én, 8 évesen. S egy nem éppen dicsekvésre méltó anekdota, amely a kornak mégis jellemzője volt: az általános iskola mindenki számára kötelező elvégzése eredményezte, hogy 3. általánosban csak túlkoros osztálytársak jutottak osztályrészül.
Ezek az apró részletek egy új játékfilm elemei egyben, amelyet a Patika sorozat után szeretne indítani a “Mint a mókus fenn a fán” címmel. Röviden, tömören erről szól a következő rendezői alkotása, mely a dunaújvárosi úttörőéletet eleveníti fel.
Miért is ne lennénk mi, dunaújvárosiak hiúak is egy kicsit! Most a Hol élünk? fesztivál kellős közepén Én és a nagyapám, s a Kölyök produkciók után adott egy eredeti színész-rendező “gyermekünk”, hát nem elég élmény anyagot kapott tőlünk?! Hát nem itt indult el az osztály mókamestere és szavalók szavalója a világhírnév felé?! Az nem létezik, hogy ezeket az éveket nem örökíti meg?! Kiprovokáltuk, most már akkor is benne kell, hogy legyünk, ha eddig csak epizódszerepet szánt nekünk! Be kellett vallania, hogy három kedvenc városa van Budapesttel együtt Kaposvár és a miénk. Ellenállhatatlanok voltunk, vagyunk szeretetünkkel, törődésünkkel, lelkesedésünkkel. Csüngtünk rajta, méltattuk szerepeit, filmjeit. S bár felülmúlni sajnos nem sikerült azt a rajongóját, aki 22- szer nézte meg a Sose halunk meg filmjét, de Szőllősi Gábor 9-szer látta, ami itt helyben csúcsot döntött.
Sikerült rátapintanunk a lényegre, hogy akkor már ennek a filmnek is kell legyen kötődése a megálmodójához. S tessék, egy létező, valódi nagybácsi által megélt események kerültek a vászonra. Igaz, a vállfa árus (és Imi esete a kuncsaftokkal), a lovak iránti szerelme (mi több kőkemény privát tapasztalatok a lovi hop-hop életéről). Itt hangzott el az az ominózus mondat, ami – szerinte – lényege az egész beszélgetésnek: “Csak igazi, megszenvedett dolgok hatnak az emberre.” A három nap csatangolása (nők nélkül, bekár!), s hazafele repülőn kívül mindennel mentek árkon-bokron keresztül, csakhogy le ne késsék a következő futamot. Az est folyamán ritkán vette elő illetékes elvtárs humorát, visszafogott beszólásai nagyobb hatást keltettek. Egy bájos kérdésre, miszerint Amerikában hogy szólt angolul, a Gyuszi bácsi imégyen válaszolt: Nem szólt sehogy, merthogy ki volt írva.
A kulisszatitkokhoz hozzátartozik az utóélete a dolgoknak, embereknek, így a vállfaárus, lovis nagybáty ugyan nem a pálya mellett halt meg, inkább bánatában, hogy már nem járhatott ki. De utoljára tolókocsiban is kivitette magát. Utolsó kívánsága, hogy hamvait a lovi gyepén szórják szét, nem valósult meg. Minket pedig eme kimerítő játékos kérdezz-felelek befejezéseként a Patika slágergyanús két dalával ajándékozott meg: a Gatyadal és a Vigyázz rám élő bemutatójával az első lépéseket jelentő deszkákon újfent.

Kozma Erzsébet

Tudták, hogy Koltai Róbert országos hírneve Bencze Ferenc trombózisának köszönhető? Vagy hogy Gyuszi bácsi akár Vittorio Gassman is lehetett volna? A kaposvári száműzetésből a Halhatatlanok Társulatába kerülő színész hiába rendezett közönségsikereket, mégis úgy érzi, hivatalosan nem ismerték el munkásságát. Szondi Vanda filmje Koltai Róbert történeteit mutatja be, amik soha véget nem érő, egybefüggő füzérként tárulnak a néző elé.

“Hideg volt, meg fáztunk” – Koltai Róbert száműzetésének éveiről mesélt

2023. október 16. RTL Klub – XXI. század – Szondi Vanda filmje