JÚNIUS 25. Megkaptam a bizonyítványt. Fizikából elhúztak, és nemelég, hogy a nyáron itthon kell kuksolnom, lőtek a balatoni kirándulásnak is, még Apucikától is kaptam két akora fülest, hogy ijttembe lenyeltem a cigit, ami a számba volt. A Kovács tanárúr vágot el. Nem akarja megérteni, hogy filmesztéta leszek, aminek anyi köze van a fizikához, mint a tanárúrnak a művészethez. Halál pipa vagyok. De per hecc megmutatom, hogy sokoldalú elme vagyok. Kovács a pótvizsgán elájjul a csodálkozástól és majd megmutatom nekije, mit ad egy zseni, ha akar, mert minden a zakaratól meg a szerencsétől függ.

AUGUSZTUS 19. Egy hét múlva pótvizsga, nem is tudom, hol a fizika könyvem. Más stréber igaz, három hetet szán egy pótvizsgára, engem viszont nem azért hívnak Zseniál Istvánnak, hogy ne tudjak egy hét alat a fenekére csapni egy nyavajás fizikavizsgának. Duzad benem az alkotóerő, mint egy igazi koponyába, de már nem érdemes elkezdeni, mert késő van már és a szelem emberének különös szüksége van a szundira.

AUGUSZTUS 20. Csodálatos idő, ragyogik a nap, a Sztálinúton sétálnak a lányok. Kár, hogy akora füleim vannak, mert nem álhatnak a lányok miatta. Persze ezeket a nyavajás csajokat a lélek nem érdekli, csak a füleim, pedig milyen szép az én lelkem!! Óh, kicsi, rózsaszín arcú, halásznadrágos lányok! Csak eccer látnátok az én szomorkás szívemben… a fene ené meg ezt a vacak fizikakönyvet. Ma megtalálta Anyika. Csak ránézek és a dili kerülget. De majd hüje leszek tanulni, mikor minden valamirevaló ember a Vidám Parkba van a vásáron. A frislevegő orvoság a szelemi munkára, ezért kiszelőztetem az agyam, asztán holnap…

AUGUSZTUS 21. Délig alutam, akkor leküldött Apika a patikába ricinusét és találkoztam az uccán Csepregivel, aki felajánlott egy mozijegyet, mert a Jucija aszmonta neki, hogy beképzelt, félhüje pávián és nemmegyvele moziba, ezért elfogattam a mozijegyet. Egy kislány ült meletem a dózsába, szőke, kékszemű és halvány – szóval amijen a zsánerem. Véletlenül öszeért a kezünk és adot egy flemmet, amitől én tanultam a csillagok mozgástörvényeit, ami ugyancsak a fizikához tartozik. A film pedig almás volt, mert nem volt bene semmi fantázia, csak három vetkőzési lyelenet volt bene. Ekkor elgondoltam, hogy jövőre, ha eléretségizek, malyd rendet csinálok a filmművészetben, mert Apika megígérte, hogy beajánl. Ki csinálna rendet a filművészetbe, ha nem én?

AUGUSZTUS 23. Egész nap a kisszoba ablakában tanultam, meg figyeltem az ürgéket a Sztálinúton. Kétségbenestem, menyi stréber vana világon, mindegyik rohan, nyargal, csak én vagyok nyugott, mert a nyugotság csak olyan egyéniségeknek adatot, akik bisztosak a dolgukban, mint én. Este nem voltam nyugott, mert sok granadérmarsot ettem. Közel van már a vizsga, és elrontotam a gyomromat, pedig csak annak a tételét tudom, akinek az orrára ráesett az alma.

AUGUSZTUS 24. A Tejboltban kakaót itam meg túrósbatyut. Bejött a Poszkai Katinka a III-ből, aszmondta, miért nem tanulok, meghogy hanyag disznó vagyok (így monta!) Egész délelőtt a vécébe sírtam, mert szerelmes vagyok Katinkába és bisztam benne, hogy ő bisztosan megért, hogy én nem vagyok ojan, mint a töbi, mert én egy érzékeny vagyok, mint a Tót Ádám, vagy hogy hívták aszt a költőt. Most már igazán egyedül vagyok. “Ólyaly, barátság ólyaly szerelem… (itt nemtudom) küldözzük a szem csüget sugarát és kösztünk a ropant jeges ür lakik.” De nem baj, azért is tanulni fogok, malyd megmutatom a tanárúrnak is, meg a Katinkának is, hogy egy értékes ember vagyok, meg hogy az ujjamból rázom ki a fizikát, és hogy nem csak a művészethez meg a költészethez értek.

AUGUSZTUS 26. Holnap vizsga, mivel találkoztam a Kovács tanárúral és aszonta legyek az iskolába holnap 2 órakor. Mosojgott is a Kovács tanárúr, ő nagyon kedves ember, bisztossan nem fog elhúzni. A Kovács tanárúr sokrétűen nézi a világot, azért látja, hogy klasz srác vagyok, ha fizikából megbuktam is. Bisztos tudja, hogy én egy ijen egyéniség vagyok és elnézi a kissebb-nagyob tévedéseket, mert Adi Endrének is elnészték, hogy szerette a különböző lányokat. Persze azért Kovács tanárúrnak, ha egyszer anyira emberismerő, nem kellet volna elrontani a nyaramat, és így blamálni az embert. Ezért malyd holnap a vizsga után még finoman beolvasok neki. Most kiszundizom magam, hogy holnap tiszta fejel mehessek vizsgára.

AUGUSZTUS 27. Át estem rajta… Pekkes vagyok, mert mindig olyant kérdeztek, amit épen nem tuttam. Az utolsó kérdésre ugyan válaszoltam, a Kovács pedig ekor tényleg elályult, asztán mikor az elnök felmosta, aszonta, hogy ilyen fa lyankót még nem látott és tűnjek el, mert ha mégeccer meglát az iskolába…
Na és? Muszály nekem filmesztétának lenni? Talállok én millió szakmát, mert Apika monta, hogy művelt emberekre mindenhol szükség van…

A naplót láttam
Nagy Jenő

Megjelent: Sztálinvárosi Hírlap 1958. szeptember 5.