Megnyílt a “Székely Bertalan” pedagógus művésztelep

Dunaújvárosi Hírlap – 1962. július 10.

Megnyílt a “Székely Bertalan” pedagógus művésztelep

A Művelődésügyi Minisztérium és a Pedagógus Szakszervezet az ország különböző pontjain évről évre lehetővé teszi a pedagógus képzőművészeknek, gyakorló rajztanároknak az alkotást, s egyben a továbbképzést, az önművelést is. Minden évben, az iskolaév befejezése után, művésztelepeket nyitnak meg az érdeklődő pedagógusoknak. Az egyik ilyen művésztelep egészen a legutóbbi időkig Szadán volt, ahol a nagy magyar festő, Székely Bertalan hamvai nyugosznak.

Pedagógus Szakszervezet Dunaújvárosban létesített művésztelepének vendégei vázlatot készítenek a festői Duna-partól. /1962
fotó: MTI/Molnár Edit

Ebben az évben a szadai művésztelepet áttelepítették Dunaújvárosba. A művésztelep megnyitására pénteken délelőtt került sor. Török Tivadar, a Művelődésügyi Minisztérium kiküldöttje megnyitójában kiemelte, hogy a művésztelepnek csak egyik célja a pedagógus-képzőművészek alkotásának biztosítása, míg a másik, nem kevésbé fontos cél, hogy szakmailag, pedagógiailag segítséget nyújtson a rajzot oktató nevelőknek.
Nagy János festőművész, a művésztelep vezetője a telep tevékenységét, programját vázolta fel a megnyitón. Céljuk, egyfelől megismerkedni a várossal, a városban folyó termelőmunkával, s ezt visszatükrözni képeikben. Ugyanakkor elvi-esztétikai előadásokat tartanak majd a művésztelep résztvevői számára, s ezeket az előadásokat vita követi.
Dunaújvárosnak nyereség, hogy a Székely Bertalan művésztelep a jövőben Dunaújvárosban nyílik meg minden nyáron. Érdekes és jelentős színfoltja lesz a város kulturális életének, s minden valószínűség szerint az új ízlés alakításánál is komoly segítséget nyújt majd. Ennek érdekében előadásaik, vitáik nyilvánosak lesznek, melyekre meghívták az érdeklődő dunaújvárosiakat.
A művésztelepen egy-egy pedagógus három hétig vesz részt. A három hét letelte után a telep munkáiból kiállítást rendeznek a Bartók Béla Művelődésházban, s esetleg a Dunai Vasműben.
A Székely Bertalan művésztelepnek ebben az évben a Ságvári Endre Általános Iskola adott otthont, ahol a résztvevő 22 művész és pedagógus már megkezdte munkáját.

Pedagógusok Lapja – 1962. augusztus 20.

PEDAGÓGUS KÉPZŐMŰVÉSZEK DUNAÚJVÁROSBAN

MINTHA A TERVEZŐ is műteremnek szánta volna: a hatalmas ablakokon özönlik be a fény, köröskörül a falakon a már kész képek, a tágas helyen kényelmesen körülállhatják a modellt a művészek állványaikkal, festő-felszerelésükkel. Pedig a helyiség eredeti rendeltetése szerint tornaterem, de itt, a dunaújvárosi Ságvári Endre iskolában, az ország egyik legmodernebb iskolájában minden olyan világos, kényelmes, szép, hogy alkalmasabb helyet elképzelni sem lehetne a pedagógus szakszervezet nyári művésztelepe számára.
Amikor betoppanunk, éppen turnusváltás van. Három, munkában, élményekben gazdag hét után hazament az első csoport – huszonegy rajztanár-festő az ország minden részéből -, és szállingóznak a második csoport részvevői. A folyamatosságot Nagy János telepvezető “képviseli”, nem is csak a két csoport, hanem még a korábbi évek között, mert ő irányította három nyáron a szadai művésztelepet, amely az idén ide, Dunaújvárosba költözött át. Nagy János lelkesen meséli, milyen jó cserét csináltak. Szada külsejében meglehetősen elmaradott falu, amely a többé-kevésbé hagyományos paraszti témákat kínálta. Itt viszont az épülő szocialista város a maga érdekes geometriai formáival, sokféle emberével, s nem utolsó sorban a nagyüzemi munka változatosságával teljesen új témákat, újszerű feladatokat adott.
DOLGOZNAK IS a telep lakói, szinte szárnyra kapva. Délelőttönként ki-ki szabadon választott témákkal foglalkozik. Délután közös műtermi munka következik, amelyhez a Vasmű ad modelleket, vagy bent, a Vasmű területén rajzolják-festik az üzem, a munkások életét. Esténként pedig izgalmas, éjszakába nyúló beszélgetések, viták zajlanak a művészetről, középpontba állítva a modern kompozíció alapkérdéseit.
S az eredmény? Sumlázatát a kiállítás adja, amelyen a három hét alatt készült sokszázmű legjavát mutatják be a közönségnek. Hatvan festmény, s közte jónéhány, amely valóban magához vonzza a néző szemét. Ilyen Somlay Lajos (Tiszafüred) finom színekkel megfestett két képe – “26-os épületelemgyár” és “Martin bejárata” -, Farkasné Kovács Zsuzsa (Nagykanizsa) Julika című kedves portréja, Kántor Antal (Budapest) szépen komponált “Utcarészlet”-e, Nagy János merész megoldású “Ezüstös fények a meleghengerműben” című képe, hogy csak néhányat említsünk.
AZ ÉRDEKLŐDŐK jönnek is szép számmal, s ha itt bezárul a művésztelep, a képekre még további “pályafutás” vár: sorra járják az üzemeket, vándorkiállítás formájában. Kifejezője ez is annak a nagy megértésnek, segítőkészségnek, amellyel a város – a tanács vezetői, a Vasmű igazgatósága és maguk a dolgozók – a pedagógus képzőművészeket fogadta.

Igaz Szó – 1964. szeptember 29.

MTI Fotó : Fényes Tamás felvétele

Dunaújváros panorámája kerekedik a vásznakon.Ugyanaz a táj, különböző meglátásban, változatosan kiemelve a lényegesnek ítéltet, eredetien és gazdagon hangsúlyozva a formákat, színeket, alkotóik egyéniségét tükrözve. Valamennyien művész-pedagógusok, a nagy magyar festőművésznek, Székely Bertalannak nevét viselő szakszervezeti művészkollektíva tagjai. Fényképünkön egy kisebb csoport látható, alkotás közben, pompás festészeti “harcállásponton”, ahonnan az egész városra nagyszerű kilátás nyílik, s hogy érdemes volt idei vakációjukból a nyár utóján három hetet első szocialista városunkban pihenés helyett munkával tölteniök, azt alkotásaikból a helyi iskolában megrendezett kiállítás nagy sikere, látogatóinak elismerése is tanúsította.

Munkában a Pedagógus Szakszervezet Székely Bertalan Művésztelep alkotócsoportja /1964
fotó: MTI/Fényes Tamás