Határőr – 1999. március 1.
A pannóniai limesről
Több mint másfél évezrede, hogy térségünkben a keleti hun támadások következtében a Római Birodalom elvesztette hegemóniáját. A tárgyi, kulturális emlékeivel azonban nap mint nap találkozhat mindenki, aki elmegy az aquincumi vízvezeték romjai mellett, vagy felkeresi egy hajdani római erőd maradványait. Számunkra, határőrök számára ilyen emlékeket rejtenek a limes – határvédelmi rendszer – maradványai A téma nemzetközi hírű kutatója dr. Visy Zsolt úr, a pécsi egyetem professzora, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára, akivel a limesről váltottunk szót.
– Professzor úr! Kérem, mutassa be a Pannónia limest mint határőrizeti, határvédelmi rendszert.
– A közelmúltban egyre több vita, beszélgetés zajlik a szakirodalomban, szaktudósok körében az antik határok fogalmáról és értelmezéséről. Nyilvánvaló, hogy az antikvitásban, így a Római Birodalomban is a határ forgalma alatt nem azt értették, mint amit manapság az államhatár fogalma alatt olvashatunk a nemzetközi és a hazai szakirodalomban. Inkább határsávról tudunk beszélni a Római Birodalom esetében is.
A császárkori birodalom európai határait többé-kevésbé két nagy folyam, a Duna és a Rajna adja meg, másutt azonban többségben vannak a szárazföldi és a tengeri határok.
Hogy meddig terjedt a római hatalom, ezt ma még nem tudjuk teljes biztonsággal megmondani. Biztos azonban, hogy a határa egy zónaszerű rendszer volt. Pannónia esetében annyiban más a helyzet, hogy a római hódítás, a tényleges provinciák szerzése a Dunáig terjedt, a katonai erők tehát az I. század végén a Flavis korszaktól kezdődően kikerültek erre a határvonalra, vagyis a Duna, azaz a provincia határvonalára. Elsősorban azért, mert a katonai erők belpolitikai rendfenntartó szerepe folyamatosan megszűnt (ekkor már három generációval vagyunk a hódítások után, és nem kell számítani belső lázadásra). Tehát a hadseregnek nem a belső, hanem a külső védelmi szerepe jut túlsúlyba. A konszolidáció következménye, hogy a Római Birodalom fokozatosan áttér a lineáris határokra. Az I. és a II. század fordulóján másutt is ez volt, bár akadtak kivételek. Nagyon jó ellenpélda Dácia, ahol a légió megmaradt középen, és a határsávban, valamint annak környékén ott voltak a segédcsapatok.
Intercisa castelluma a 2-3. században – rajzi rekonstrukció (Visy-Balogh)
– Milyen összefüggés van a Duna túlsó oldalán nemrég föltárt ellenerődök és a limes között?
– Ellenerődök eltérő időszakokban épültek, részint a hadjáratok, részint pedig a béke idejében. Jelentős számban találtunk ilyen ellenerődöket (légi felvételek segítségével) a mai Magyarország, Szlovákia és Ausztria területén. Ezek általában a II-III. századokhoz kapcsolódhatnak, nem mindig függnek össze a határsáv, a határvédelem problémájával.
A Római Birodalom politikai, katonai befolyását kiterjesztette a határokon túli területekre, de pozícióit nem, tehát nem szervezte meg úgy az életet, mint a tartományokban. Ennek tudható be, hogy megtiltotta például a letelepülést a Dunától egy bizonyos sávközelségben. Ám nem vitatható, hogy vannak olyan épületek, amelyek egyértelműen római típusúak. Kőből épültek, padlófűtésük, fürdőjük van, tehát biztos római mesterember építette ezeket, feltehetőleg római személynek. Elsősorban Szlovákia területén találtak ilyeneket, de lelhetünk másutt is. Ezek is a II-III. század fordulóján létesültek és egy olyan, viszonylag békés egymás mellett élésre utalnak, amelyben biztos, hogy a római hatalom vitte a prímet. Hogy ott valamilyen támaszpont vagy felügyelet létesüljön, ezt a békés szerződéses viszony tette lehetővé, ami szintén azt bizonyítja, hogy a rómaiak a tényleges határvonalon túl kiterjesztették a befolyásukat, hatalmukat. Tudomásom szerint a rómaiak kivétel nélkül minden szomszédos néppel kötöttek ilyen szerződéseket, amelyek hosszú ideig békés baráti korszakot eredményeztek.
– A XVII-XVIII. századi térképalkotásokon találkozhatunk az úgynevezett “Csörsz árokkal”. Milyen összefüggés van a Római Birodalom és az úgynevezett Csörsz árka között, hiszen tudjuk, hogy ez szarmata árok lehetett?
– Ez már a IV. századból van, legkorábban ugyanis ekkor készülhetett. De biztosan csak azt állíthatjuk, hogy korábban nem készülhetett, és a szarmatákkal összefügg. A III. század második felében bekövetkezett nagy pusztítások, pusztulások utáni időket idézik, de jobban a IV. századi reorganizáció eredményeit jelzik a Duna túlsó partjára telepített katonai létesítmények, tornyok, hídfőállások.
A Csörsz árka a Dunakönyöktől indult el, Mezőcsát táján fordul délnek és Debrecennél az Alföld peremén haladt a Vaskapu irányába. Nem egy, hanem több vonala van. Van olyan építmény is ezen a területen, amely biztos, hogy nem ehhez tartozik. Rendeltetéséről egy régészeti kutatócsoport igyekezett adatokat gyűjteni, és ennek az eredménye az a publikáció, amely a 70-es évek végén jelent meg térképestül, terepjárások, mérések eredményeként. Ezt ismerjük és eddig ez a legpontosabb felmérés a Csörsz árokról. Természetesen a korábbi századokban ezt is, mint néhány más antik sáncot, árkot, rendszeresen jelölték a térképeken. Soproni Sándor volt az, aki a kutatócsoportot vezette és ő írta azt a ma is érvényes tanulmányt, amelyben a rendeltetés és a datálás kérdéséről kifejtette véleményét.
Röviden csak annyit, hogy Constantinus idején, a IV. század 20-as éveiben kezdték építeni a Csörsz árkot, mely fennállt egészen a hadrianapolisi ütközetig, tehát a 378-as csatáig.
Intercisa castellumának egyik barakkja – rajzi rekonstrukció (Visy-Balogh)
– A római limest megvizsgálva, az államhatárok őrizetének történetében elhelyezve, úgy vélem, ma is példaértékű lehet. Mi okozta, hogy mégsem tudta megvédeni a Római Birodalmat?
– Nem fogalmaznék ilyen keményen. Nagyon sokáig, nagyon hosszú időn keresztül jól működött. Alapvetően azt kell tudnunk, hogy Róma egyrészt diplomáciával, másrészt fegyverrel védte a határokat. Nem szabad a diplomáciai vonalról megfeledkezni. Utalok az előbb is említett szerződésekre.
A katonai erő is eredményes volt mindaddig, amíg Róma technikai, szervezettségbeli, fegyverzetbeli döntő fölénye megvolt. Maga a történelem bizonyítja, hogy kb. 200 éven keresztül ez elég volt. Elég volt, hogy a légiónál a harcos megcsillogtatta a kardját, és visszarettentek a támadók. A határ megsértői esetén tolvajokról, csempészekről, és kisebb-nagyobb betörésekről tudunk. A Duna mentén végül is a limes határvédelmi rendszer hosszú időn keresztül elég volt ahhoz, hogy a provincia, a birodalom békés életét biztosítsa. Természetesen fönnállt annak a veszélye, hogy ennek az egyetlen vonalnak az áttörése után már Rómáig el lehet sétálni. A 9. század derekán, háború idején történt egy ilyen betörés, de mintegy másfél évizedes harc után sikerült a status quót rendezni. A markomann-szarmata háború után ugyanazt a rendszert állították vissza, kicsit megerősítették, átalakították, de a rendszeren nem változtattak. Ez csak a IV. században történt meg akkor, amikor germánok betörései révén majdnem leomlott a határvédelem. Mind a két esetben az történt, hogy ennek a vonalnak az áttörése után a belső területek teljesen elestek és a mélység szabad prédává vált. Később Róma mélységi védelemre tért át, de a hunok nyomására ez is összeomlott, ami azonban nem csupán katonai, hanem politikai összeomlás is volt.
– Összehasonlítható-e a Pannónia limes rendszer a Nagy Sándor-féle limes rendszerrel?
– A Nagy Sándor-féle limes rendszerrel a római limest nem lehet összehasonlítani. A Nagy Sándor-féle birodalom csak egy néhány éves birodalom volt, nem állt rendelkezésre idő a rómaihoz hasonló limes kialakítására. Nagy Sándor nem tudta kialakítani azon az óriási területen a határ védelmét, inkább területeket foglalt el. A hadsereget támaszpontokon hagyta hátra, illetve a saját hadseregével hatolt Indiáig. Ezt követően rövid időn belül meg is halt. A fentiek miatt nem hiszem, hogy a Pannónia limessel össze lehetne hasonlítani, párhuzamba lehetne állítani. Az pedig talán kissé téves is, hogy limes.
Intercisa castellumának déli kapuja – rajzi rekonstrukció (Visy-Balogh)
A 25 éves Dunaújvárosban feltámad az 1900 éves Intercisa
– Kicsit szeretnék még a birodalomról, a birodalom határairól kérdezni. Elfogadható- e az, hogy a Duna nem képezett határt?
– Ha meg akarom húzni a birodalom határát, akkor azt a Duna mentén kell meghúzni. Külön kell választani a befolyási övezetet, a katonai fennhatóságot, a tényleges római módra szervezett állampolgárok által gyakorolt életmód területeit. Ha ezt veszem alapul, akkor tényleg csak a Dunáig mehettek és nem tovább. Ezen a területen lehetett valaki római polgár, itt fejlődtek ki olyan gazdasági rendszerek, olyan települések, ahol az adózás működött, hiszen aki nem adózik, az nem állampolgár. A Duna túlsó partján pedig vagy az ott élők fizettek adót védelemért, vagy később időnként Róma fizetett nekik, hogy békén maradjanak.
– Térképtörténeti tanulmányokból ismerjük, hogy a rómaiaknál nagy divat volt a határkövek felszentelése, a határkövek kitűzése. Előfordulhat-e az, hogy egyszer majd találunk Pannónia területén is határkövet?
– Már volt is ilyen, hisz Pannónia területén, a Baranyai Háromszögben került elő feliratos határkő, melyről Mócsy András írt.
– Professzor úr! Köszönöm az interjút.
DR. SALLAI JÁNOS
felhasznált képek: Vezető a római limes Világörökségre jelölt magyarország helyszínein /Visy Zsolt – Intercisa római erődje
