Dunai Vasmű Építője – 1951. május 8.
A Dunai Vasmű építői nagy lelkesedéssel ünnepelték az új város első május 1-ét
Április utolsó napja, május előestéje városunkban, a Dunai Vasműnél… A IV. sz. utcán már kizöldellt a fű, az út két oldalát virágok tarkítják. Kecskeméti elvtárs az utolsó szalagot aggatja a pártszékház tetején emelkedő májusfára. Távolabb, a szabadtéri színpadnál messzire ellátszik az égnek ágaskodó zászlóerdő. Hosszan elnyúló tág padsorok várják már, hogy holnapra vidám zsivajgó tömeg töltse meg őket. Most verik az utolsó szögeket a színpad deszkáiba, hogy másnap már fürge táncosok rophassák rajta a tavasz táncait. Újjászületnek a kockák és a csontok is, valamennyi ház vörös drapériákkal borítva, ötágú csillagokkal és képekkel takarták el a habarcsos falakat.
Mire besötétedik, új fény gyullad ki a telepen, a konyha kapujában felállított vagy kétméteres vörösen ragyogó csillag. Tisztára mosdott, legjobb ruhájukat viselő DISZ-fiatalok gyűlnek össze a pártbizottság háza előtt. Énekelnek, jelszavakat kiáltoznak. Közben teljes sötétség borul a telepre. Furcsa módon éppen ma este aludt ki a fény házainkban. Lelkes fiataljaink elfelejtkeznek a sötétségről. Ma este szemeik fényesebben ragyognak minden reflektornál. Lombos elvtárs lép közéjük, a pártbizottság titkára. Virággal köszönti őt egy ifjúmunkás. A Vasmű fiataljai nevében megfogadja, hogy ezentúl még többet segítünk a Pártnak, még jobban fogunk dolgozni, hogy büszke lehessen ránk mindnyájunk édesapja, Rákosi elvtárs.
Virradóra már zenekar járta az utcákat, nem is soká kell muzsikálnia, talpon van már a fél város, de a másik fele sem várat sokáig magára. Nyolc óra után már együtt áll a fehéringes, pirosnyakkendős DISZ-szakasz, pöfögnek a szabadságharcosok motorjai, előkerülnek a májusi szélben vígan lobogó zászlók is. Szerte az utcákon különböző csoportok gyakorlatoznak különböző színű egyenruhákban, különböző énekkel, de egyforma lelkesedéssel készülnek a felvonulásra. Vöröskarszalagos rendezők szaladgálnak a várakozók között, még itt is, ott is találnak valami igazítani valót. Ügyelnek arra, hogy a felvonuláson minden a legnagyobb rendben történjék. Amíg meg nem indulnak a fiatalok, énekkel szórakoztatják magukat és az őket szeretettel körülvevő vendégeket.
fotó: Magyar Fotó/Járai Rudolf
A szabadtéri színpad felé vezető úton felállított dísztribün közönsége már várja a felvonulókat.
Itt találhatjuk a pártbizottság tagjait, a vállalat-vezetőséget, legjobb sztahánovistáinkat, a DISZ-bizottság titkárát, azokat, akik a Vasmű életében az élen haladnak. Sok mellet ott díszlik a sztahánovisták büszke ötágú csillaga, vagy a népköztársasági érdemrend valamelyik fokozata. Van, akinek mindkettő.A tribün mellett felállított táblákon ott vicsorítanak a felvonulókra ellenségeink torz alakjai, köztük Tito, a láncos kutya megszokott mezében. Különböző nemzetek sokszínű zászlói alatt közeledik a DISZ-fiatalok csoportja, ők nyitják meg az ünnepi menetet, szabadságharcos motorosok, mellükön a Szövetség jelvényével, követik őket.
Tarkára hímzett szoknyában, fekete nadrágban, rámás csizmában vonulnak fel a mélyépítők kultúrcsoportjának tagjai. Nagy sikere van a konyha dolgozóit szakács ruhában képviselő szaktársnak. Görög elvtársaink saját lobogóik alatt, Zachariades elvtárs képe alatt vonulnak fel. Az együttérzés tapsa fogadja őket. Ötletesen ábrázolta a múlt és a jelen közti különbséget a 2. sz. gondnokság dolgozóinak teherautója. Az asztalosok gyalut hoznak magukkal, betonkeverőgépen dolgoznak a gépkezelő lányok. Szikrázik a vas a kovácsok kalapácsa nyomán, akik mozgó kovácsműhellyel vonulnak fel. A jobbnál jobb ötleteket, szebbnél szebb csoportokat lelkes tapssal fogadják a tribünön állók.
fotó: Magyar Fotó/Járai Rudolf
Lombos elvtárs, az ünnepi szónok május 1-ről beszél. Javaslatot tesz, hogy a Vasmű első rendezett útját Május 1 útjának nevezzék el. Szerte a stadionban égnek ágaskodnak a kezek. Ott nyúlnak magasba azoknak a szaktársaknak a kezei is, akik hátrálást nem ismerő nehéz munkával hetek alatt gyönyörű utat varázsoltak a sáros, mocskos utcából. A gyűlés résztvevői ezúton is megköszönik nekik munkájukat.
A napsütés forróbb lesz, de forr a gyűlés hangulata is, ha Rákosi vagy Sztálin elvtársak nevét hallják. Lombos elvtárs szinte ki sem mondhatta a szót, máris végigzúg a taps a nézőtéren. A Vasmű ezernyi dolgozójának őszinte háláját és szeretetét fejezik ki az újra, meg újra összeverődő tenyerek.
Észre sem vehették a jókedvű dolgozók, hogy rájuk esteledett. A nap helyett most reflektorok világítják meg a színpadot és színesen izzanak a vendéglő neonfényei. Vidám tömeg tolong a táncparketten is. A még alig megkötött betont ellepték a szórakozni vágyó dolgozók. Keringő és csárdás egymást követik, de ha valakit elkap a szamba őrülete, a többiek lenéző pillantásaitól kísérve, hamarosan eltűnik a táncolók közül. Bent a vendéglő asztalainál gondtalanul beszélgetnek, idogálnak az ünneplők. Ha valaki a kelleténél többet iszik, udvariasan kitessékelik maguk közül. Hangosan énekelnek, tiszta szívből nevetnek, ez a nevetés nem a mámor mosolya, hanem az erő és az öntudat jelképe. Napi munkájukat nehezen, de szívesen végző dolgozóink május 1-én újra megmutatták: erősek vagyunk és vidámak. Jól dolgozunk és jókedvvel tudunk ünnepelni, de annak, aki zavarni merészelné munkánkat, ünnepünket, nyakára hágunk.
_____________________
A legjobb sofőr feldíszített teherautóval haladt az ÉFU-csoport élén
fotó: Magyar Fotó/Járai Rudolf
Nagy ünnepünkön, május elsején már a kora reggeli órákban ünneplőbe öltözött emberek csoportjai tarkították új városunk utcáit. Boldog májust kívánva köszöntötték egymást és és keményen szorították meg egymás kezét a Vasmű építői. Olyan kemény volt ez a kézfogás, mintha egyszerre a világ valamennyi dolgozóját akarták volna köszönteni a munkások nemzetközi ünnepén – a szabad országok boldogan építő fiait és kapitalista országok szabadságáért kűzdő munkásait.
A felvonulók tömege vidám, tarka menet volt. Legtöbb részleg dolgozói munkájuk jelvényét vitték. Az Épület-fuvarozó vállalat munkásai gépkocsikon vonultak fel. Már a májusi verseny megindulásakor úgy határoztak, hogy a munkaversenyben legkiválóbb sofőr halad a menet élén. Kulcsár Lajos elvtársat érte ez a kitüntetés, mert ő érte el a legmagasabb teljesítményt, átlagban 156 százalékot. Kulcsár elvtárs társával, Rétfalvi Ernővel gyönyörűen feldíszítette teherautóját. A szélességmutatón apró zászlócskákat lengetett a szél. Zöld gallyakkal tűzdelték teli az egész kocsit, még a kerekeket is. A győztes gépkocsivezető a hűtőjére két békegalambot hímeztetett piros anyagra és úgy haladt a menet élén.
Így ünnepeltünk május elsején a szocialista városban.
TAKÁCS VINCE
szállítási felelős
