Tükör – 1965. november 30.
Dunaújváros, 1964. április 18.
A helyreállítási munkálatok a Duna-parton tervszerûen folytatódnak: kõgátat építenek, a partsüllyedést a szivattyúház mögött feltöltik, s rendbe hozzák az I. szivattyútelepet. fotó: MTI/Szilágyi Pál
Másról beszéljünk?
Dunaújvárosba utaztam, hogy a tavaly februári partomlásról írjak. Arról, mi is történt ott voltaképpen, és főképpen arról, hogy milyen munkálatok folynak a partfal megerősítésére.
A dunaújvárosi partomlás és a partfal megerősítésére indult munkák anyagi és társadalmi kihatása messze túlnő a város keretein. Ennek megfelelően az ország közvéleményét erősen foglalkoztatja ez az esemény.
Sajnos, nem tudok tájékoztatással szolgálni, mert megakadályoztak munkámban, s így vitára kényszerülök egy káros és elavult szemlélettel.
Először Tapolczai Jenővel, a dunaújvárosi tanács elnökével beszéltem. Ő semmi akadályát sem látta, hogy írjunk a témáról. Sőt megjegyezte, hogy szükség is lenne tárgyilagos tájékoztatásra, mert tapasztalata szerint az emberek beszélnek a dologról, és mende-mondák kelnek szárnyra.
Tegyük hozzá: bizonyára nem csak azért, mert sok ember – szereti hallani és terjeszteni a mende-mondákat. Inkább arról van szó most is, hogy amikor rájuk tartozó fontos tényekről nem kapnak igazsághű tájékoztatást, akkor – érthetően – a tényeket találgatásokkal helyettesítik.
Második alkalommal, Tapolczai Jenő elnök távollétében, a szakmailag amúgyis illetékes elnökhelyetteshez, Dorgai Mihályhoz kerültem.
Ő – meglepetésemre – így szólt: “Sajnos erről a témáról nem nyilatkozhatom a sajtónak”.
Megjegyeztem, hogy nem a sajtó embereinek személyes kíváncsiságát kellene most kielégíteni, hanem az újságolvasókat tájékoztatni… Ő így válaszolt: “Nem lenne helyes, mert az emberek úgyis összevissza beszélnek, már olyasmit hallani, hogy omlik a föld az egész város alatt, és más igen felelőtlen híresztelések terjengenek”.
Bár már sokszor tapasztaltam, hogy emberek, egyes illetékes emberek, milyen ferde következtetések levonására képesek – ennek az érvelésnek a hallatán mégis meglepődtem.
De kérem – mondtam -, éppen ezért kell tárgyilagos és szakszerű tájékoztatással szolgálni, hogy szétoszlassuk a hibás feltételezéseket, és elejét vegyük a még zűrzavarosabb találgatásoknak. Ezt az érvet egyébként más, hasonló esetekben, már sokszor megfogalmazták. Dorgai Mihály városi tanácselnökhelyettes azonban megismételte előbbi véleményét, azzal egészítve azt ki, hogy kár is sokat beszélni az egészről, hiszen ő semmiképpen se beszélhetne, mert a hallgatásra utasítást kapott Gábor Istvántól, az Országos Vízügyi Főigazgató helyettesétől.
Az említett vita eddig szótlan tanúja. Sófalvi István, a városi tanács másik elnökhelyettese, ekkor félig tréfásan megjegyezte: “Beszéljünk másról”.
Én ezekután kötelességszerűen megmondtam, hogy beszélgetésünk tartalmát megírom.
Ezután Gábor Istvánhoz, a helyettes Vízügyi Főigazgatóhoz fordultam. Felidéztem a telefon-párbeszédet.
“Szeretnénk tájékoztatni az olvasókat a dunaújvárosi partbiztosítási munkákról. A helyszínen azonban nem adtak felvilágosítást”.
“Jól tették. November 15-én a kormánybizottság ülésén éppen én olvastam fel a javaslatot, hogy ezzel a kérdéssel a sajtó ne foglalkozzon”.
“Kérem, magyarázza meg, hogy miért ne foglalkozzon a sajtó ezzel a kérdéssel?”
“Egy kormánybizottsági határozatot magyarázni kell?”
Itt a meglepetésem másodpercekre megakasztotta a beszélgetésünket. Végül még ennyit tudtam meg:
“Nem helyes erről egyelőre beszélni, mert a munkálatok előtt tisztázni kell, hogy milyen módszerrel történjék a part megerősítése. Elég sokáig tartott, amíg a kutatást sikerült jó irányba terelni. Ez sok pénzbe került, és még presztízs problémák is felmerültek közben… No de most már jó irányban haladnak a munkák. Körülbelül januárban ad a kutató intézet végleges jelentést. Addig mindenesetre várni kell”.
Eddig a párbeszéd.
Végül is a következőket szeretném szóvá tenni:
Nem jó az, ha vezető beosztású emberek országos jelentőségű ügyek alakulásáról nem hajlandók tájékoztatni megbízóikat. Ezzel önhatalmúan kiiktatják a társadalom segítségét, de ellenőrzését is!
SALAMON PÁL
Dunaújváros, 1965. szeptember 15.
Párhuzamgátakkal, keresztgátakkal védik a partot és ahol kell, feltöltik a medret, vízelvezető hálózatot építenek és tereprendezésként rézsűszerűen kiképzik a magas partfalat, fásítanak, füvesítenek. A tereprendezésnél eddig körülbelül 700-800 ezer köbméter földet mozgattak meg.
fotó: MTI/Mező Sándor
A hivatalos viszontválaszra sem kellett sokat várni, mely a Tükör december 21-i számában jelent meg:
Salamon Pál hivatkozott cikkében vitába száll egy általa károsnak és elavultnak tartott nézettel. Szükségesnek tartom a következők tisztázását:
A kormánybizottság határozatával minden érdekelt egyetértett. A határozatot alapos műszaki és egyéb megfontolások alapján hozták azok a felelős emberek, akik egy kísérleti stádiumban levő ügyben nem kívántak a nyilvánosság elé lépni.
Salamon Pál írásában Dorgai Mihálynak, a Dunaújvárosi Tanács VB elnökhelyettesének is olyan kijelentést tulajdonít, amelyet ő soha nem tett. A cikkíró szerint Dorgai elvtárs azt közölte volna vele, hogy a partomlás ügyében azért nem nyilatkozhat, mert tőlem ilyen utasítást kapott. Én, mint az OVF Dunai és Tiszai Vízi Nagylétesítményeket Beruházó Vállalat igazgatója – és nem az OVF vezetőjének helyettese – sem Dunaújváros, sem más városi tanács vezetőinek utasítást – hatáskör hiányában – nem adhatok. Szó szerint idézhetném a Salamon Pállal folytatott telefonbeszélgetést, de nem teszem. Ennek lényege az volt, hogy a kormánybizottsági határozatra való hivatkozással közöltem vele a jelenlegi helyzetet, nevezetesen, hogy most folyik a partfal stabilizálásával kapcsolatos kutatás értékelése. Ezúttal a nagy nyilvánosság előtt és az érdekeltek nevében is megismétlem: valamennyien – akik a partfalstabilizáló munkában részt veszünk – nagy súlyt helyezünk a közvélemény helyes tájékoztatására. Éppen ezért célellenes volna egy kísérleti stádiumban levő ügyben elhamarkodottan nyilatkozni. Ez volt a kormánybizottság véleménye, így látjuk ezt mi is valamennyien műszakiak, és a határozat nyomán ezt írja elő számomra az állami fegyelem, melyet a sajtónak nem lazítani, hanem erősíteni kell. Mihelyt ez az értékelő tevékenység befejeződik – ezt az időpontot január végére jeleztem -, készséggel megadunk minden szükséges szakszerű információt.
TÁBOR ISTVÁN okl. gazd. mérnök, igazgató
