Cyránski Mária – Rosti Pál emlékérem /1973

ROSTI PÁL

Uti emlékezetek Amerikából

A PALMARI PUSZTA (VENEZUELA)

Nem messze San Mateio helységétől, az araguai völgy közepe táján fek­szik a Hacienda de Palmar (magyarosan mondva palmari puszta) Volmer Ferencz ur birtoka, kihez egy caracasi közös barátunktól ajánlólevelem volt. Benyargaltam tehát Palmarra, s ott oly barátságos fogadtatásban ré­szesültem, hogy azt valóban csak a magyar vendégszeretethez hasonlítha­tom. Ámbár csak néhány órát, legfölebb egy napot szándékoztam ott ma­radni, szeretetreméltó gazdám folytonos marasztalásának engedve, egész egy hónapot mulattam nála. Volt tehát alkalmam az araguai völgygyel, annak növényzetével, népe jellemével és szokásaival, valamint a kávéültetmények körüli kezeléssel közelebbről is megismerkedhetni.
Valamint Cuba szigetén a czukor, ugy az araguai völgyben a kávé képe­zi a vidék főgazdaságát, legyen tehát megengedve, ezen oly nagy fontosságu s közkedvességű növényről néhány szót szólanom.
A kávé apró, embermagasságnyi bokrokon terem. Levelei hosszukások, fodros szélüek, sötétzöldek, fényesek. A csemetét faiskolában nevelik kö­rülbelül egy évig, a mikor aztán kiszabott helyére átültetik, mégpedig quincunxba (ötpontos elrendezésbe :*:), mintegy 3-4 lábnyira egymástól s mint már emlitettem bucharasek s bananék alá, hogy ezek árnyában nö­vekedjenek, mert a kávé meg nem szenvedi a napot, ha nincs árnyéka, ki­szárad. A bokor ugyan már átültetése évében (tehát a második évben) vi­rágzik s gyümölcsöket hoz, de teljes termést csak az ötödik évben ad. A termés átlag véve 1-2 font bokrától, vannak azonban esetek, hogy telje­sen megnőtt bokrok 16,18 sőt 20 font kávét is teremnek. A virágok aprók, fehérek, gyenge, de kellemes illatúak s a bokor veszszejét gyürűkként fog­ják körül. A kávébokor rendesen csak egyszer, nevezetesen az első esőzé­sek után (april végével s májusban) virágzik. A virágzás csak 24 óráig tart, még pedig egyszerre az egész ültetvényben; ez gyönyörű látvány, mintha csak hó lepné be az egész táblát. A kávébogyó éretlen korában zöld, érett korában vörös. Az aratás, a bogyó-szedés septembertől decemberig szo­kott tartani, ennyi ideig azon okból, minthogy a kávé nem érik meg egy­szerre, főkép ha egyes kora esők következtében (melyek kivételképen martiusban s aprilisban egy-két napra beállanak) a bokrok a rendes időn kivül többszörösen virágzanak. Aratás idején minden házi s mezei munka abban marad, s a környék valamennyi asszonya, leánya s gyereke összese­reglik kávét szedni. Valóban bámulatos ügyességgel s gyorsasággal tudják a szép bokrokat vörös diszétől megfosztani. Munkájukat kosár-számra fi­zetik (ha jól emlékszem egy reállal); a kosarak pálmalevélből fonvák s mintegy vékányi nagyságúak. A leszedett vörös kávébogyóban rendesen két, bab-alakú mag van (az általánosan ismert kávészem, amint az a ke­reskedésben forog) finom hártyával egymáshoz kötve; hogy tehát tulajdonképeni kávé-szemekhez jussanak, a bogyókat vízzel hajtott morzsoló­gépen eresztik át, mely a felső, vörös kérget lehántja. Ezután a szemeket megmossák s megszárítják, s ha már egészen szárazak, szintén vízzel haj­tott, könnyű törönczök lehántják a második hártyát. Most végre a nők megválogatják az ép szemeket a hibásoktól s ezzel a kávét elkészítik az elszállításra, t.i. Cocuyza (Agave Americana és Agave Cocuy) fonalból szőtt, rövid, félmázsát tartalmazó kávézsákokba rakják, melyeket aztán az arrierok szamaraikon Caracasba vagy Porto Cabelloba szállítanak. A szállítási díj az említett városok bármelyikéig 3 dollár egy-egy cargáért (2 mázsá­ért). A kávé ára változik, rendesen 10-12 dollár mázsája helyben, ottlé­temkor (1857-ben) 15-16 dollár volt mázsája.


El Palmar Venezuelában

Az araguai völgyek termesztőinek a kávé mázsája átlag 6 dollárba ke­rül, betudva az ültetménybe fektetett tőke kamatját. A főkiadást az ültetmény tisztántartása képezi; ezen áldott földben ugyanis, ezen dúsan fej­lesztő égalj alatt a sok mindenféle gaz is nagy bőségben terem, az ültetménynek pedig gazmentesnek kell lenni. Különös ellensége a kávébokor­nak egy kuszó-növény (élősdi, a loranthus egy neme), mely a szerencsét­len bokrot boa constrictor módjára körülfonja s elöli. De ezen egyen kivül nincs is más ellensége; nincs állat, mely leveleit, vagy zsenge ágait kedvel­né, nincs bogár, hernyó, mely a termést megkárosítaná, mint a magyar al­föld repczéjét. A kávéültetmény rendesen sokáig eltart, vannak Venezuelá­ban 60-70 éves ültetmények; a palmari körülbelől 30 éves. Az utóbb neve­zett ültetményben évenkint kerekszámmal 2000 mázsa kávé terem.

Folytatás hamarosan…

Rosti Pál – Uti emlékezetek Amerikából

Most először láthatja a nagyközönség Magyarországon kiállítva egy mára elfeledett, magyar arisztokrata fiatalember eredeti fényképeit. Rosti Pál 1830. november 29-én született Pesten, sajnos igen rövid élet jutott neki, hiszen 44 éves korában 1874. december 7-én Dunapentelén meghalt.
Müncheni egyetemi tanulmányai után 1854-ben indult felfedező útjára a földrajzi ismeretek kibővítése, pontosítása érdekében.

A kiállítás megtekinthető:

2020. augusztus 25. – október 4.

Kedd – vasárnap 12 és 19 óra között.
Hétfőn és ünnepnapokon zárva.

Kurátor: Farkas Zsuzsa művészettörténész

 Bővebben a kiállításról – maimano.hu

Dunaujvaros