Pajtás – 1985. április 18.

Új iskolát építeni bonyolult dolog. Nemcsak pénz kell hozzá, nemcsak munkás kéz, hanem rengeteg ötlet is. Ezernyi ötlet…

Ha iskolát építtetnék, a munkát fiatal tervezőre bíznám. Nem az idősebbek képességeiben, tapasztalataiban kételkedem, egyszerűen csak arról van szó, hogy egy fiatal tervező közelebb áll a gyerekekhez. Jobban érti, ismeri legbelsőbb világukat, s egy iskola tervezésekor ez a legfontosabb.

Dunaújváros épített magának iskolát, s büszkék is rá polgárai, csak úgy hívják: üvegpalota. Üvegpalota, melyről első látásra senki sem tudná megmondani, hogy tulajdonképpen mi is a funkciója. Nézné az ember bárminek, csak iskolának nem. Még a küszöbön belül is zavarban van az idegen, hiszen annyira megszoktuk már a tanterem, a folyosó, a tanári szoba szigorú rendszerét, a rendet, a fegyelmet, a tudást kiemelő formákat.


Kísérlet a jól felszerelt fizika-előadóban

Itt minden más. A tanári szobát “eldugták”, nincsenek hagyományos értelemben vett folyosók. Az épület központja egy hatalmas, több szintre tagolt csarnok, a tervező ehhez “ragasztott” hozzá mindent. Kicsöngetés után, a szünetben megtelik ez a tágas tér. Oldalról, a tantermekből újabb és újabb kék köpenyes gyerekcsapatok özönlenek elő. A díszített lámpaoszlapok tövében, a csempézett virágmedencénél, egy-egy lépcsőfordulóban vagy éppen a tornaterem nagy üvegajtajánál kis társaságok, baráti körök gyülekeznek. Mások a hosszú függőfolyosókon igyekeznek valahová, és az egyik szintről a másikra le,- vagy fölkiabálva köszöntik egymást. Élettel telik meg a zárt tér, vagy ahogy a gyerekek nevezik: az iskolautca: a könnyű, vékony gerendás tető üvegablakain át besüt a tavaszi nap.


Ilyen ruhatár van az iskolautca végében

Nyolcszázan járnak ide, a tavaly szeptemberben átadott Mező Imre Általános Iskolába. A diákok kétharmada tavaly ilyenkor még egy régi, földszintes kis épületben koptatta a padokat. Oda járt a most nyolcadikos Szántai Judit is.
– Ezzel az épülettel össze sem lehet hasonlítani a régit. Reggelenként kedvvel jön be az ember, még akkor is, ha tudja, hogy egy nehéz matekdolgozat vár rá. Amikor először beléptem ide, minden olyan könnyűnek, légiesnek tűnt. Rájöttem, hogy a korlátok, az oszlopok karcsúsága, a sok üvegfelület kelt ilyen érzetet. Az üvegfalakon túl egy méterrel már ott a fű, de idebent a korlátok, az oszlopok, a padló zöld színárnyalatai is a természetet idézik.


Könnyebben megy az orosz a művelődési ház nyelvi laboratóriumában

Az iskolát Rombauer Gábor tervezte. Harmincegy éves, 1978-ban végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. Valaha Pestlőrincen lakott, ott is járt iskolába. Életének első, jelentősebb munkája a dunaújvárosi “üvegpalota”.
– Még gyerekfejjel Pestlőrincen sok rossz tapasztalatot gyűjtöttem. Most, amikor a tervezőasztal fölé hajoltam, szinte minden eszembe jutott, ezért arra törekedtem: az én iskolám legyen különb, igazán jól érezzék magukat benne a “srácok”. A dolgot egy kicsit bonyolulttá tette, hogy olyan iskolát kellett megálmodnom, amely úgy nyolc-tíz év múlva, ha csökkenne a létszám, művelődési házzá alakítható. Ezért gipszkarton válaszfalakat építettünk be, ezeket majd annak idején könnyű lesz eltávolítani. Így az osztálytermek, szertárak helyén egy nagyobb színháztermet, s több kisebb-nagyobb előadóhelyiséget kapunk majd.


Íme a tornaterem, amelyben három osztály tanulói is elférnek

Az épületet a régi Vasmű művelődési otthona mellé építették, csak egy üvegajtó választja el a két létesítményt egymástól. Valamikor majd a két épületből egy intézmény lesz, annak ellenére, hogy építészeti megoldásban, belső térkialakításban különböznek egymástól.
A gyerekek ismerik Rombauer Gábort, s elmondták, hogy mennyire tetszik nekik a sulipalota. Az iskoláért Rombauer Gábor az “Építőipar Kiváló Dolgozója” kitüntetést kapta.


A szemléltető eszközök sem hiányozhatnak egy új iskolából

A két intézménynek már most is vannak közös rendezvényei: játszóház, diszkó, képzőművészeti kiállítás az iskolában, cserébe pedig diákok kaptak két tantermet a művelődési házban, használhatják a nyelvi labort, könyvtárat, mozit.
A nyolcadikos Böröndy Éva örül ennek, mivel – ahogy mondja – így sok időt takaríthat meg.
– Nem kell buszoznunk a városban, több szakkört is szervezhetünk egy helyen, tavasszal például számítástechnikai tanfolyam is indul. Ha könyvet akar kölcsönözni az ember, nem kell elmennie a “világ végére”.


Magyaróra a művelődési ház gazdag könyvtárában

Bognár Nándor iskolaigazgató irányítja az üvegpalota életét. Tizenkilenc tanterem, egy előadóhelyiség, két gyakorlati műhely, egy tornaterem és egy balett-terem tartozik a függőfolyosós csarnokhoz. Különben rendeztek már itt munkásgyűlést, pártaktíva-értekezletet, KISZ-gyűlést, kulturális vetélkedőt, szerepelt a tornateremben táncegyüttes s még hosszan sorolhatnám.
Dunaújváros szereti, magáénak tekinti ezt az iskolát.

Sinkovics Ferenc
Fotó: Szalay Béla

 

Dunaujvaros