TEMETÉS
Kis fiú volt, ki mindig álmodott,
Papírhajókkal játszó kis gyerek.
Mikor a múltnak vérkesztyűt dobott
A magyarság; s kitört a fergeteg.
Mikor a zászlók bíbora: a vér
Halotti fátyol a belső fehér.
Remény a zöld: a nép mindent elér.
Cél: a szabadság s nincs nagy ár ezért.
Felnőtt a gyermek, minden óra év,
A második nap szinte már öreg.
A harmadik nap csupa harci hév,
A negyedik nap golyó ölte meg.
Ne sírjatok, kik sírt álltok körül,
Nem halt az meg, kiért a könny pereg.
Mert érzem én, mert érzem itt belül,
Egy nép őszinte hű szívében mi remeg.
Kisfiú volt, mindig álmodott,
Papírhajókkal játszó gyermek.
Halkan peregnek sötét gyászdobok.
Sírjára milliók vérkönnye pereg.
1956. november 1.
Radován László
Megjelent: Dunapentelei Ifjú Forradalmár – 1956. november 2.
