Dunaújvárosi Hírlap 2004. november 26.


A Dunaújvárosi Vegyeskar – élén Horváth Péterrel – hangsúlyos szerepet kaphat majd a filmben

Ismét filmet forgatnak rólunk

Jancsó Anna: „ennek a városnak nagyon különleges a története, így az itt élőknek is”

Miköz­ben az Intercisa Múzeum­ban még vetítik Weiner Ti­borról forgatott filmjét, Jancsó Anna már egy újabb dunaújvárosí identitású film terveit szövögeti. Olyannyira, hogy már forgatott is a Dunaújvárosi Vegyeskar egyik próbáján.
A történet két szálon fut. Egyik oldalon egy budapesti ze­neesztéta két éve jelentkezett az igénnyel, hogy a vegyeskar énekelje el Horusitzky Zoltán Új város épül című kan­tátáját, amelyet a zeneszerző a város 20 esztendős jubileumára írt, és a vegyeskar elődje, a Köz­ponti Énekkar adta elő. Igen ám, de a kottát nem lelték sehol. Elindult a kutatás, a régi kórus­tagok feltúrták saját kottatáru­kat, keresték mindenhol, de nem lelték. Ekkor az örökösökhöz fordultak, akik meg is küldték a zongorakivonatot. Merthogy más formában náluk sem maradt. Nincs más hátra, újra kell hangszerelni, újraírni a kottát. Horváth Péter, a vegyeskar karnagya úgy látja, erre nem is le­hetne alkalmasabb közel, s tá­volban, mint Bánkövi Gyula, Erkel-díjas zeneszerzőnk. A tör­ténet ezen a szála itt tart, és e ponton csatlakozik a másik szál.
Jancsó Anna már a Weiner Tibor életét bemutató filmje for­gatásakor úgy érezte, ebben a városban kell még egy olyan filmet is forgatnia, amely a határo­kon túl is érdeklődésre tarthat számot. Egy olyat, amely döntő többségében a sztálinvárosi idő­szakban játszódik, de egyfajta reflexió is a ma emberén keresztül, személyes kötődésekkel. Meglátása szerint ennek a vá­rosnak nagyon különleges a tör­ténete, ebből fakadóan az itt élőknek is nagyon érdekes a története. Itt élni több, mintegy vá­rosban lakni. Számára érdekes, hogyan tud egy ilyen város – mely “egy ledöntheletlen szo­bor, ami mindig emlékeztet arra az érára” – hogyan tud tovább élni egy rendszerváltás után. Jancsó Miklós unkája a filmet producerként és forgatókönyví­róként jegyzi, a rendező széké­ben Szollosy Gabriel ül majd.

Balla Tibor

HétNap 2006. június 20.

„Dong, zeng, zúg” a kantáta

Film készül énekkarunk közreműködésével

Nem szűköl­ködött progra­mokban az el­múlt hétvége a Dunaújvárosi Vegyeskar életé­ben. Szombaton este a Bartók színházterme adott otthont több órás stúdiófelvételüknek, vasárnap pedig városunk külön­böző helyszíne­in – többek kö­zött a Duna-parton és a Vasmű kapunál – álltak Jancsó Nyika operatőr kamerája elé. Film készül ugyanis nálunk, méghozzá nem is akármilyen! Dokumentum rólunk, de nem csak nekünk. Ez a szándéka annak a Jancsó Anna producer vezette alkotógár­dának, aki nem más, mint első főépíté­szünk, Weiner Tibor (és a nem kevésbé hí­res Jancsó Miklós író) unokája.
Mint Horváth Péter karnagytól meg­tudtam, 1970-ben a város alapításának 20. évfordulóját Horusitzky Zoltán ze­neszerző, Romhányi József (a neves “rímhányó”) szövegére írt “Új város született” című kantátájával köszöntötte a Lenin téren a Központi Énekkar és a városi zenekar. Ennek a rendkívül igé­nyes, sem hangzásvilágában, sem ritmi­kájában könnyűnek nem mondható mű­nek két tétel részeltét idézi kiválóan Horváth Péter vezényletével és zongorakíséretével az énekkar a Sztálinvárosi kantáta munkacímet viselő filmben.

pirKo

Dunaújvárosi Hírlap 2007. február 26.


A vegyeskar mind­végig jelen van a filmben. különféle helyszíneken, itt éppen a vasmű főkapuja előtt

Ünnepi kantátából Sztálinvárosi

A Dunaújvárosi Vegyeskar is szerepelt Szollossy Gabriel dokumentumfilmjében

Kalandos vállalkozásba kezdett a Dunaújvárosi Vegyeskar. Színpadra állítják a lassan feledésbe merülő kórus­művet, a Dunaújvárosi Kantátát.
Ezt még akkor eldöntötte a Horváth Péter vezette együt­tes, amikor a kórusmű partitú­rája nem is volt a kezükben, legfeljebb néhány alapító tag emlékezett rá, egykoron éne­kelték a szocialista időkben megrendelésre, a város fenn­állásának huszadik évfordu­lójára készült darabot. Mind­ezt egy budapesti zeneesztéta, Dobler Magda megkeresésé­re határozták el. A gond csak azzal volt, hogy nem volt meg Horusitzky Zoltán zeneművé­nek partitúrája. Nyoma sem volt a kottáknak. Már az örökösöknél keresték Fran­ciaországban, de ott is csak vázlatokat találtak. Azon tör­ték a fejüket, hogy a zongorakivonat és a vázlatok alapján egy kortárs zeneszerzővel újraíratják. Ekkor lépett a törté­netbe Jancsó Anna (aki már forgatott a városban filmet, Weiner Tibor életéről) és fér­je, az Uruguayban élő magyar származású filmrendező, Szollossy Gabriel, akik megtudták ezt a sztorit, nagyon felkeltette az érdeklődésüket, és írtak egy forgatókönyvet, amelyet e téma köré építettek fel. A dokumentumfilm fő­szereplői a karnagy szülei és ő maga. Horváth Béla – a du­naújvárosi zenei élet meghatározó alakja – és felesége mesél a város építéséről, az ezerkilencszázötvenhatos forradalomról, a rendszervál­tásról, a sorsfordító mozzana­tokról. Arról, hogyan válto­zott meg kötődésük a város­hoz. Már elkezdődtek a forga­tások Jancsó Nyika képi irányításával, beletörődtek abba, hogy az eredeti kották elvesztek, amikor Horváth Péter benyúlt a sokszor átkutatott kottatárban a szekrény­be, és azon kapta magát, hogy a kezében tartja Horusitzky Zoltán Ünnepi Kantátáját. Ekkor kezdtek el érdemben is foglalkozni a mű színpadra állításával, akkori terveik sze­rint a dokumentumfilm a már elkészült művet is bemutatta volna. Ez azonban annak bo­nyolultsága, igényes mivolta miatt nem sikerült, így a film­szemle nyitó napján bemuta­tott harmincnyolc perces dokumentumfilm, a Sztálin­városi kantáta erről nem számolhat be. A vegyeskar mind­végig jelen van azonban a filmben, különféle furcsa helyszíneken jelenik meg: a vasmű főkapuja előtt vagy a szántóföldeken. Semmikép­pen sem szeretnének félkész dolgot maguk mögött hagyni, elhatározták, mindenképpen bemutatják a darabot, annak ellenére, hogy minden hangért meg kell dolgozniuk. Ezúttal hosszabb határidőt szabtak maguknak, miután komoly felkéréseik vannak, Kodály-év van az idén, és egy olaszországi turné is valószínű a nyáron, az év végéig, leg­később jövő tavaszig szeret­nék befejezni a munkálatokat.

Balla Tibor

SZTÁLINVÁROSI KANTÁTA

RENDEZŐ: Szollosy Gabriel
ZENESZERZŐ: Gábos Barna
OPERATŐR: Jancsó Nyika
HANGMÉRNÖK: Bányai Gábor
VÁGÓ: Szollossy Gabriel

Dunaujvaros