Sztálinvárosban az 1953-as év utolsó napján újból magasba szökkent a győzelmi lobogó, s ezúttal az új kerületi kultúrház homlokzatát díszítette, mely már messziről hirdette a város dolgozóinak újabb diadalát.


Petőfi János vitézének alakjai elevenednek meg a Bartók kupolájának üvegmozaikján

December 31-én az 500 személyes kultúrház zsúfolásig megtelt nézőtere előtt kezdődött meg az avatóünnepély, melyen Borovszky Ambrus, a Sztálin Vasmű igazgatója átadta az elkészült kultúrházat Tapolczai Jenő tanácselnöknek, aki a város dolgozóinak nevében átvette. Tapolczai elvtárs ígéretet tett, hogy a kultúrházat a városhoz méltó szocialista tartalommal igyekeznek megtölteni. Ezután kerül sor Jánosi Ferenc miniszterhelyettes avatóbeszédére. A következőket mondotta:

– Dolgozóink kultúrszomja hallatlanul megnőtt, s mi ebben csak eddigi fejlődésünk eredményét láttuk, nem pedig további fejlődésünk sürgető feladatát … Megfeledkeztünk egy időre arról, hogy mindaz, ami itt gondban, munkában, verejtékben épül – az emberért, az embernek épül. Büszkén beszéltünk nagy alkotásainkról – de ugyanakkor megfeledkeztünk arról, hogy a nagy alkotásaink kezdenek olyan világítótoronyhoz hasonlítani, amelyek messzire ugyan világítanak, de a tövükben – a kulturális ellátottságot, a művelődési igények kielégítését tekintve, – bizony nincs világosság. Csak dicséret illetheti meg azokat a helyi erőket, akik ilyen mostoha körülmények között is mindent megtettek a kultúra ápolásáért, terjesztéséért. Ma, amikor pártunk útmutatása, kormányunk programja nyomán megszüntetjük ezeket a súlyos hiányosságokat, ma, amikor Sztálinváros dolgozóinak kulturális ellátottságát javítva egyik kezdeti lépésként megnyitjuk ezt a kultúrházat, úgy gondolom, nem ünneprontás felvetni különböző állami szerveink, köztük a népművelési minisztérium súlyos mulasztásait, hogy annál tudatosabban és gyorsabban pótoljuk az annyira égető hiányokat, biztosítsuk, hogy Sztálinváros szerepéhez méltóan megkapja a kultúrából az őt joggal megillető részt. Bízom benne, hogy a kultúrház vezetősége a párt- és tanácsszervek segítségével, a dolgozók széles körű támogatásával mindent meg fog tenni azért, hogy e ház Sztálinváros lakóinak, régieknek és újaknak, felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt, valóban második otthona legyen, hogy úgy jöjjenek ide szórakozni, művelődni, pihenni, mint sajátjukba, hogy e házban, ha szűkén is, de állandó otthonra találjon a kultúra minden ága. Ígérem, hogy a népművelési minisztérium támogatni fogja a kultúrház munkáját, folyamatos, színvonalas működésének kialakítását, és mindent megteszünk Sztálinváros kulturális ellátottságának további javításáért.
Bartók Bélának, a nagy magyar zeneköltőnek nevét fogja viselni ez a kultúrház; hadd figyelmeztessen ez a név szüntelenül a népből táplálkozó és a néphez szóló művészet ápolására és terjesztésére, az élet, a szépség, az ember semmiféle barbarizmussal meg nem alkuvó szeretetére; hadd figyelmeztessen e név szüntelenül arra, hogy népünk kultúrájának minden hagyományos és mai értékét, a testvéri népek, a baráti szovjet nép kultúrájának alkotásait, mindazt, ami a világ népeinek kultúrájában haladó és szép, – úgy fogja össze e kultúrház munkája, mint egy gyűjtőlencse, és forrósítsa át velük e város lakóinak szívét!
– A sztálinvárosi Bartók Béla kultúrház működését ezennel megnyitom!

Hatalmas tapssal fogadták a sztálinvárosi dolgozók Jánosi elvtárs bejelentését, hogy a kultúrház Bartók Béla nevét fogja viselni. Az avatási ünnepséget budapesti művészek és helyi kultúrmunkások szép műsora követte, ezután hajnalig tartó tánc volt a sztálinvárosi fiatalok számára.

A Bartók Béla Művelődésház 1953. december 31-i átadása végre végleges otthont adott a közművelődésnek és kultúrának.

1954 novemberében már balett- és irodalmi szakkör, kamarazenekar és orvos-pedagógus klub működött a házban.

1954. március 28-án a Sztálinvárosi Központi Énekkar első hangversenyén részt vett Kodály Zoltán.

Áprilisban a zeneiskola növendékei első alkalommal adtak nyilvános hangversenyt. Az 1953. évi kulturális leltár egyébként így alakult: 174 kultúrműsor volt, és öt énekkar (400), 5 zenekar (150) és tizenhét tánccsoport (180 taggal) működött a városban. Ez adta az új kultúrházban elindult művészeti élet alapját.

1957. január 28-án – a nem sokkal korábban felépült Bartók Béla Művelődési Házban a Moszkvai Központi Tiszti Ház művészegyüttese szerepelt, óriási sikerrel. Február 23-án a Nemzeti Színház vendégjátéka aratott sikert. Márciusban a világhírű Alekszandrov-együttes szerepelt nálunk, kicsinek bizonyult a nagyterem ezúttal is. Ezek az egymást követő színvonalas rendezvények igen pezsgő kulturális életet indítottak el.

Kihatott ez a Vasmű Népi Táncegyüttesének működésére is, mely Wünsch László vezetésével az együttes megalakulásának ötéves évfordulóját készült megünnepelni. A kitűnő együttes az üvegestáncot mutatta be, nagy sikerrel.

A homlokzat jellegzetes stílusjegyei mellett a timpanon két oldalára felszerelt hangszórók is utalnak az ötvenes évekre, amikor központilag sugárzott adással gondoskodtak arról, hogy a dolgozók kellő lelkesedéssel vegyék ki részüket a munkából. A később elnémult felszereléseket azonban még ezen a hetvenes évekbeli képeslapon is felfedezhetjük.


Bartók korszerűsítése 2001-ben

Dunaujvaros