A Hírlap – 1995. július 8.
A (meg)tervezett város tervezői
Emlékezés Weiner Tiborra, Dunaújváros egykori főépítészére és – másokra
Dunaújváros az egyetlen tervezett város hazánkban. Ezért más, mint a századok alatt kialakult történelmi városok. Az utcákat járva tekintetünk olykor-olykor elidőz egy-egy épületen. Megszoktuk. Megszerettük. Környezetünk részét képezi. A miénk. Valaki megtervezte őket. Pontosabban valakik, egy-egy tervező kollektíva, építész tervező, statikus, gépész-tervező, makett készítő, műszaki rajzoló. Az ő terveiket megvalósítva lett a város olyan, amilyen.
Összecsukható tervező rajzasztal a Vasműben
fotó: Horváth Tamás
Ha jól emlékszem, a Kossuth Lajos utca 27. egyik emeleti lakásában élt és dolgozott a város főépítésze, dr. Weiner Tibor. Igazi otthona Budán volt a Fillér utcában, itt, ez a fehérre meszelt szoba, heverő, gyalult hosszú kecskeláb asztal, pár szék – csak a szállása. A falakon kisebbik lányának, Jutkának a rajzai. Nagyobbik lánya Lengyelországba ment férjhez. Mintha csak egy ruhája lett volna, mindig szürke ruhában járt. Hajába korán keveredtek ősz hajszálak, arcára ráncokat rajzolt az idő, meg a sok cigaretta és a kávé. Mindig voltak nála, hozták a félig kész terveket. Vitatkoztak, beszélgettek a Bauhausról, a modern építészetről, Párizsról, Moszkváról, Santiagoról, ahol élt, tanított, tervezett, élményekről, tájakról, emberekről. Segítette a fiatal tervezőket, Fási Lajost, Baranyai Ferencet, Balla Jóskát.
Weiner Tibor szerény ember volt. Volt mire szerénynek lennie. Ő tervezte harmadmagával a Vasmű úti házakat, a Múzeum épületét és a Városházát. Úgyszólván valamennyi terv a kezén ment keresztül. A Május 1. utca és környékének első házait Schall József tervezte, a Görbe utcát Merényi Ferenc. A Bartók Béla Művelődési Házat, a húsztantermes iskolát, az irodaházat Zilahy István tervezte. A Dózsa mozi Szrogh György sikeres alkotása. A mozaikokkal díszített Béke üzletházat Vági Oszkár álmodta meg. Vannak, akik vitatják szocialista tartalmuk miatt a rajta lévő mozaikképeket. Voltak, akik javasolták, hogy távolítsák el őket. Kár lett volna értük. Legújabb, szakértői vélemények szerint oda valók, ahol vannak.
“Akkori jellegzetes témáik ellenére kortörténeti értékük miatt tétlenül megóvandók, helyi műemléknek tekintendőek.”
A kórház Farkasdy Zoltán, a rendelőintézet: Ivánka András, a Vasmű út végén a garzonház Finta József első terve. A vendéglátó szakközépiskola és a gimnázium tervezője Kapsza Miklós volt. Az ország legnagyobb általános iskoláját, a harminckét tantermest Császár Ildikó tervezte.
Weiner Tibor egyik fő feladatának tekintette a Főtér kialakítását. Nem értett egyet a túlméretezett, tornyos városházával éppúgy, mint a leszegényített, semmitmondó tervekkel. Könnyed, modern, emberléptű termekben gondolkodott. Átjárókkal tagolt, csupa üveg irodaépületet akart a Főtér tengelyébe állítani. Azt akarta, hogy valódi főtere legyen a városnak.
Séta a város főterén – 1965-ben
Nem rajta múlt, hogy nem valósulhatott meg. Baráti köréhez egész sor képzőművész tartozott: Vilt Tibor, Schaár Erzsébet, Z. Gách György, Domanovszky Endre. Így épült be a városba a János vitéz üvegmozaik éppúgy, mint a Domanovszky freskó, melyre naponta vetnek pillantást akik munkába mennek a vasmű nagykapuján át. Heves vitákban ellenezte a partomlás után megépült “CS”-lakásokat, mert a dél-amerikai nyomornegyedekre emlékeztették. Többször voltam nála anekdotázó kedvében, heves viták kavargó, dohányfüstös környezetében. És ott voltam akkor is, amikor szirénázó mentőautó jött érte. Vitték lefelé a lépcsőn. Sajnáltam. Szerettem. Tűnődve néztem utána. Egyszercsak jött a szomorú hír.
Harminc éve, 1965. július 8-án Budapesten meghalt. Már csak emléktáblája néz szembe velem, velünk a technikumi fiókkönyvtár faláról… a Weiner körút sarkán.
Hetényi István
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
