SZOCIALISTA BRIGÁD A VÍZ ALATT
A vízbe ereszkedik Erdősi Ferenc…
– Hány fokos most a víz?
– 13.
– Inni jó – húzza el a száját Erdősi Ferenc a köveken billegve a közel százhúsz kilós teher alatt. Fél lábbal már a Dunában áll, miközben két társa
a nehéz búvársisakot
helyezi fel. A búvárok olyanok, mint a gyerekek, képtelenek egyedül öltözködni.
A parton ragyogóan süt a nap, mintha csak az MHSZ Dunai Vasmű vízi klubjának megrendelésére érkezett volna a váratlan nyár. Ám hiába lehet úszónadrágban fölsegíteni a parton a felszerelést, csak egy pillantás a folyó szürke, fodrozódó hullámaira és az embernek lúdbőrös lesz a háta a vízzel való közvetlen érintkezés gondolatától is. A fiúk azonban – Rajna Vilmos, a tavalyi esztendő könnyűbúvár magyar bajnoka, Erdősi Ferenc és Kun Ferenc – inkább csak ugratják egymást, nem látszanak komolyan megrettenni a feltehetően most még igen “nedves” víztől.
– A jég alatt valamivel hűvösebb volt, s akkor sem “fáztunk” egy kis merüléstől – szól még az utolsó pillanatban a magas, szálas fiú, azután elöl a kisablakot rákattintják a sisakra, s már csak telefonon keresztül érintkezhet Schmidt Józseffel, a vízi klub titkárával, a gyakorlat vezetőjével. A parton állók ebből semmit sem hallanak, s csupán azt látják, hogy a búvár behemót rézbakancsaival, a vezető köteleterősen markolva lassan elmerül a vízben.
… s már csak telefonon keresztül érintkezhet Schmidt Józseffel, a víziklub titkárával, a gyakorlat vezetőjével
– Ilyen időben már nem lehet visszatartani a fiúkat a Dunától – mondja Schmidt József, aki “civilben” és éppen ettől a naptól kezdve a nagyolvasztó gépészeti főművezetője.
A fiú nemsokára “kinnvan a vízből”. A többiekkel együtt mutatja és magyarázza a nemrégiben vásárolt lengyel könnyűbúvárfelszerelést. Hangjában nem kis büszkeség érződik.
– Honnan szerezték a felszerelésekre költött rengeteg pénzt? Ilyen gazdag lenne a vízi klub?
– Hát szépen keresünk.
– S erre a költséges szórakozásra költik a jövedelem egy részét. Mit szól ehhez a család?
– Itt egy kis félreértést kell tisztáznunk. Nem arról a keresetről van szó, amit mint lakatosok, öntödei adagolók keresnek a Vasműben a klubtagok, hanem
amit a klub keres
a gyárban.
Schmidt József elbeszéléséből valóban sajátságos történet kerekedik ki. A Vasmű két szivattyútelepe látja el az egész hatalmas vállalatot a szükséges ipari vízzel. Kohókról és martinkemencékről lévén szó – ez létkérdés. A szivattyúk óriási teljesítménnyel dolgoznak. Egy-egy gépegység másodpercenként 1200 liter vizet emel ki a Dunából. Igen ám, de az öreg folyó városközeli szakasza elég “mosdatlan”. A víz tele van folyami hordalékkal, s ezidőnként megtelepedve a zsilipkapuknál, szűrők rácsozatán 30, 40 esetleg 50 százalékkal is csökkenti a kiemelhető víz mennyiségét. A szűrőket alkalmanként tisztítani kell. Nem is beszélve az esetleges vasszerkezeti javításokról. Ezek a berendezések azonban hét-nyolc méterrel a víz felszíne alatt vannak. Csak búvár, méghozzá a lakatos és egyéb szakmunkát is jól értő búvár végezheti el ezt a nagyon fontos és egyáltalán nem könnyű munkát, amit még az külön is nehezít, hogy a hordalékos, iszapos Dunában másfél méter alatt már semmit a világon nem lehet látni.
Ezt a nyaranként ismétlődő feladatot az MHSZ vízi klubjának kitűnő sportemberei vállalták magukra. Így mindenki jól jár. A vállalatnak nem kell kuncsorognia a Hídépítőknél, vagy a Vízműveknél,
a vízi klub szocialista brigádja
pedig olyan jövedelemhez jut, amelyből a legkorszerűbb felszereléseket is megvásárolhatja. Olyan “üzlet” ez, amelyet mindkét fél megelégedésére kötöttek.
MHSZ-könnyű búvárok a Vasmű szivattyútelepénél, amelynek víz alatti szűrőit ők tisztítják, javítják évente
A vízi klub emellett természetesen nagy segítséget nyújt mind az előképzésben részt vevő, mind a búvársportot kedvelő dunaújvárosi fiatalok tanításában, istápolásában is. És hát persze gondolniuk kell a tavaly országos viszonylatban rangos versenyeredményeik megvédésére is. Annál is inkább, mert vészesen közeledik június 22-e, a svájci Európa-bajnokság időpontja.
PERCE LAJOS felvételei
M.T.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.