Dunaújvárosi Hírlap – 1966. július 22.

Serény asszonykezek

Ha nem tudtam volna, hogy már asszony és ráadásul brigádvezető is Nagy Ferencné, nyári szünidőre munkát vállaló diáklánynak nézem. Alacsony, rövid szőke hajú, élénk mozgású fiatalasszony a tűzálló téglagyár Dobó Katalin ifjúsági brigádjának vezetője.

“Rájöttünk, hogy…”

– Nemrégen alakítottuk meg a brigádunkat – mondja Nagy Ferencné, kérdésre sem várva, annyira biztos, hogy a brigádról kell beszélnie, az a legfontosabb. – Még nem vagyunk összeszokva. Ha egy műszakban lennénk, akkor együtt gyorsabban menne, de így kívánja a munka.
Az acélmű 340 ezer csatornatéglát rendelt a harmadik negyedévben. Eddig 200 ezret szokott, dehát növekszik a termelés, s a kokillaöntéshez kell a tégla.
– Amikor megalakultunk, fogalmam sem volt róla, hogy mit kell csinálni egy szocialista brigádvezetőnek. Szaladgáltam mindenhova segítségért. A Kállai Éva brigád megígérte, hogy támogatnak minket. Azóta sok mindent megköszönhettünk nekik.
A brigádnaplóban orvosi aláírás és pecsét tanúsítja, mindannyian voltak vért adni.
– Egyikünknek volt néhány igazolatlan napja – meséli a brigádvezető. – Még a megalakulás előtt gyűjtötte. Kézzel-lábbal tiltakoztunk az ellen, hogy brigádtag legyen, aztán rájöttünk, hogy nem hagyhatjuk egyedül. No, meg nem azért alakult a brigád, hogy eggyel több legyen a listán, hanem azért, hogy csináljon valamit. Mindenesetre, azóta nem hiányzott igazolatlanul senki közülünk.

“Borzalmasan tud aggódni…”

A formázógépnél, melyen a 340 ezer téglát le kell gyártani a brigádnak, most Tamás Ferencné dolgozik. Az alapítótagok névsorában még Kozla Erzsébet néven szerepel.
– Március 27-én volt az esküvőm és elsején alakult a brigád – mondja magyarázatul.
– Ott volt a brigád is az esküvőn?
– Még nem. Akkor még csak megalakultunk, megvolt a névsor, de nem volt brigád, nem volt még közös munkánk. Majd a névadó ünnepségen januárban…
A másik gépen, ahol régen dolgoztak, könnyebb volt hozni a normát. A formázó bonyolultabb gép, több a hibaforrás, s ha van egy félórás, órás kiesés, már nem tudják behozni. Ezért félnek jobban ettől a géptől.
– A múlt héten brigádértekezleten közös kasszát alapítottunk, hogy legyen miből megemlékezni egymás névnapjáról, születésnapjáról. Nem tudom, hogy alakult ki, de ez régi szokás ebben az üzemrészben.
– Nagynét mindenki szereti. És borzalmasan tud aggódni a normáért, ha nem jó a gép. Talán ezért választottuk őt brigádvezetőnek, talán, mert ő beszélt mindenkivel, hogy alakítsuk meg a brigádot.

Helycsere

– Ma már nem marja a kezemet az olaj – szól oda az érkező művezetőnek Tamás Ferencné. – Én ugyanis csak egy hete dolgozom ezen a gépen, addig Nagyné volt itt, én pedig a kállaisokkal dolgoztam a láncos présen. Itt könnyebb, sokkal könnyebb. Itt két tégla, amit be kell rakni a gépbe, mindössze négy kiló, odaát nyersen kilenc, egy-egy csődarab.
Az üzem másik oldalán a Kállai Éva brigád tagjaival együtt dolgozik Nagy Ferencné. Száradni polcokra rakja éppen, a csődarabokat nagy serényen. Alaposan meg is izzad bele. A gép diktálja a tempót.
– Teljesen ifjúsági brigád lesz a mienk – mondja, amikor ráér egy-két percre szót váltani.
– Hogy mit keresek itt? Tamásné még ide van kiírva, de nem bírja ezt már a munkát, hát helyet cseréltünk.
Brigárdvállalás volt, hogy letesszük a gépkezelői vizsgát, sikerült is, így nem volt semmi akadálya annak, hogy végezze a könnyebb munkát. Azelőtt dolgoztam itt két évet, tudom mit kell csinálni.
A gyár fennállása óta még soha sem kellett ennyi csatornatégla. A Dobó Katalin brigád pótvállalásának határideje is friss még, alig másfél hetes.

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.