Dunaújvárosi Hírlap – 2014. május 5.
Páratlan adottságainkról
Pentele visszakaphatja egykori főterét, a környék új funkcióival
A malom már most kezd visszakerülni a közösség vérkeringésébe. Kis kép: Pálinkás Bertalan
fotók: Ónodi Zoltán
Figyelemreméltó javaslatokat tartalmaz a város és az óváros lehetőségeiről írott tanulmány.
Dunaújváros, ezen belül az óváros: Pentele idegenforgalmi értékű fejlesztéséért ragadott tollat egy tősgyökeres helybeli, Pálinkás Bertalan, a vasmű nyugdíjas mérnöke, hogy elképzelje, milyen lehetne a közeljövő városa és óvárosa.
Ahogyan arról beszámoltunk, a Pentele Baráti Kör tagjai előtt már ismertette is a városi önkormányzat elképzeléseivel nagymértékben harmonizáló terveit, amelyeknek a Találjuk ki Dunaújvárost, fedezzük fel Dunapentelét! címet adta – s ez egyben akár műfaji megjelölés, valamint a helyi polgárokat mozgósító felszólítás is lehet.
A kiinduló megállapítás: kivételes táji, gazdasági, történelmi és kulturális adottságai ellenére Dunaújváros és benne Dunapentele alig ismert a turisták előtt. Pedig az óváros hét páratlan szépségű dombon fekszik, rengeteg gyönyörű panorámát kínáló kilátóhellyel, és örökségünk históriában és épületekben egyaránt gazdag.
Pálinkás gondolatpezsdítőnek szánt tanulmányában már maga előtt látja azt a széles főkorzót, amely a kistemetőben Rosti Pál sójától kezdődne, és a Magyar úton, az újjáépített Mondbach-kastély és a kulturális központtá, vendéglátó- és szállodacentrummá alakított malom előtt elhaladva a katolikus templomig tart.
Erre a főkorzóra három sétány csatlakozna. A Sziget-sétány a Ráctemplom érintésével tartana a Szalki-szigetre, a Gasztro-sétány és borút a Pincesorra, a Zarándokút (tanösvény) az immár stációkkal ellátott kálvárián át a kőtár megnyitott hátsó bejáratához, vezetne. A kőtár főkapuját pedig e tervben már maga Intercisa Castellum főkapujának másolata jelentené, a ritkaságszámba menő és a terv szerint szintén látogatható ókeresztény kápolna közelében. Alig van település, ahol ennyi korszakból, ennyi helyen ennyi látnivaló, ennyi panoráma illeszthető egyetlen sétányrendszerre, jegyzi meg a szerző.
E sétányrendszer pedig a meglévőnél lényegesen több üzletet, vendéglátó- és kilátóhelyet, helytörténeti kiállítást, szálláshelyet, szolgáltatást lenne képes eltartani Pálinkás Bertalan szerint.
Egy ilyen méretű vállalkozás jelentős perspektívát nyújthatna a ma még esetleg elköltözésüket fontolgatók számára is. Generációs küldetésünk, fogalmaz a tanulmány, hogy felmérve összes egyedi, kivételes adottságunkat, mozgósítsuk meglévő szellemi és gazdasági potenciálunkat, a maga teljességében adjuk meg városunknak a historikus arculatát, tegyük lakhelyünket mindenki számára otthonosabbá és élhetőbbé, valamint vonzóvá és nyitottá az idelátogató turisták számára.
Az elképzelés egyik csomópontja a Mondbach-kúria lenne, ami előtt állt 1944-ig Dunapentele főtere. Innen az elesett szovjet katonák emlékművét illő tisztelettel át lehetne telepíteni megfelelő egyeztetések után a városi temetőbe, s a főtér visszakapná régi hangsúlyát. A Szalki-szigeten is folytatni kell a rehabilitációt, akárcsak a kálvárián.
(pj)
Dunaújvárosi Hírlap – 2014. május 13.
Történelmi emlékek Penteléről
A város egyik legértékesebb kulturális örökségének újraélesztése a feladat
Az 1910-es felvételen a korábbi Szentháromság téren római korabeli műemlékek voltak kiállítva
fotó: Dunaújváros története képeslapokon
A Pentelei kúria épületét több család is birtokolta az utóbbi két évszázadban. Környezetében ma is ott élnek a korábbi családok leszármazottai.
Ezer éves településünk történelméhez szervesen kapcsolódik a Pentelei kúria története, ami több mint kétszáz évet ölel át. Az elmúlt két évtizedben sorsára hagyott, felbecsülhetetlen értékű és városunk legjelentősebb műemlékvédelem alatt álló épületegyüttese, az utóbbi évben előtérbe került. Köszönhetően a Dunaújvárosi Önkormányzatnak és a Penteleiek hagyományőrzésének.
De mit is tudunk az épület múltjáról? Kik építették? Kik voltak a tulajdonosai?
Pentele a török hódoltság előtt a Daróczy család tulajdonában volt. A török kiűzéseután, I. Lipót 1703-ban az ősi családnak visszaadta a pentelei birtokait. Daróczy István 1709-es halála után báró Száraz György és neje Daróczy Katalin, majd lányuk Julianna és férje, gróf Rudnyánszky József – aki a leghíresebb magyar barokk kastélyt a Nagytétényit is építtette – örökölte a vagyont és 1742-ben magyarokat telepített a faluba. Akkor tértek vissza a ma is itt élő pentelei családok, a Hingyiek, Ujbányiak, Tonkák, Matlagok, Nyuliak, Naszvadiak és az én őseim a Szabók is.
Egy 1773-as adóösszeírása lakóházakon kívül uradalmi házakat is említ e területen. Ezen urasági épületekben laktak a birtokos Rudnyánszky tiszttartói és számadói valamint cselédei, kocsisai.
Amit mindenképpen tudni kell: a tényleges építők pentelei iparosok és munkások voltak. Ez pedig a névadásra is feljogosít, ezért lehet Pentelei kúria is a műemlékünk neve.
Az épületegyüttes második említése az 1798. július 1-jén kiadott kataszteri nyilvántartásban történt, amelyben a felmérés a Fejér vármegyei Rudnyánszky vagyonról készült. Ebben írnak egy majdnem kész épületegyüttesről, amit valamikor a XVIII. század közepén kezdtek építeni.
A Kúriában az intéző lakott, mivel Rudnyánszkyék a már elkészült központi birtokukra, Nagytéténybe költöztek. Magtár, vendégfogadó, borkimérő, tisztviselők háza működött itt ekkor. Borospincéjüket a Tisza utcában építették.
A következő birtokos Mondbach (más forrás szerint Montbach) Károly ezredes lett, aki egyes források szerint beházasodásával, más források szerint, vásárlással szerezte meg a Pentelei birtokokat. 1828-ban Károly fia – már báró – Mondbach Frigyes örökölte a családi vagyont, és 1830-ban ő építtette át a mai formájára a kúriát és teljes délre eső épületszakaszát. Amikor a szabadságharc elkezdődött Mondbach még a mi oldalunkon állt, majd az 1849-ben a levert forradalom után, Haynau jobbkeze lett és ő vezette a megtorlásokat a Mezőföldön. Ennek ismeretében az épület megnevezése Mondbach kúria nem helyes.
1860-ban már Lukács László lett a birtokos. Ő a meglévő díszkertet Angol formájú, épített kertté alakíttatta át, amelynek országos híre lett. 1910-ben egy részvénytársaság a kúria udvarán gőzmalmot létesített, az építtető Tóth János volt, az asztalos és faipari munkákat Szabó István üknagyapám készítette.
Az új ipari létesítmény munkát teremtett, valamit a közvilágítást is megoldotta Pentelén. Az államosítás után a rendőrség, majd a malmot újra beindító Termelőszövetkezet üzemeltette a kúriát.
|
Szabadon álló, földszintes, L-alaprajzú épület. Főhomlokzata 4+4+4 osztású, középen 4 ión oszlopon nyugvó, timpanonos portikusz áll Az ablakokat toszkán fejezetű féloszlopok tagolják.
forrás: Virág Zsolt -Magyar Kastélylexikon |
A rendszerváltás utáni évtizedben még dolgozott a Malomipari Zrt., dübörögtek esténként a malomszerkezetetek a szomszédomban. Aztán 1994-ben elhallgatott…
A szomszédok óvó szemei és védelme miatt élte túl a műemlék ezt a két hányatott évtizedet. Mára elindult egy folyamat, amit édesapám Szabó Tamás lokálpatrióta és Hingyi László képviselő – két tősgyökeres pentelei család sarja – kezdeményezett. A terület felélesztésének folyamata már elindult, azaz: a Megóvás – tervezés pályázat, így Dunaújvárosnak érezhető közelségbe került, hogy visszakapja történelme legjelentősebb épített emlékét.
Szabó Zsolt
A felújított kúria épülete, miután a szovjet emlékművet is sikeresen áthelyezték a Köztemetőbe /2024
fotó: Horváth Tamás
Mondbach kúria 2021-ben és 2024-ben – felújítás előtt és után
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
