A Hírlap – 1995. december 30.

Lakásépítés, mindenáron

A Vasmű és a tanács is mindent elkövetett, hogy újabb építő kapacitásokat szerezzen. A Vízügyi Építő, a Hídépítő, a Betonútépítő és a többi vállalatok helyi kirendeltségeinek felállítása csak részeredménnyel járt. Minimális saját létszámmal jöttek, dolgozóikat a városban és a városkörnyéken kívánták felvenni. Ennek eredménye a vállalatokon belüli vándorlás lett.
Pozitív irányba hatott viszont az a tény, hogy a felettes szerveknél a város és a vállalat legfelsőbb vezetésének megítélése alkalmával nagy súllyal esett latba a lakásépítési feladatok maradéktalan teljesítése. Ennek következtében a teljesítést valamilyen módon ki kellett “izzadni”. Ha ténylegesen már nem lehetett, legalább a statisztikák kozmetikálásával. Volt olyan esztendő, mikor ezernél is több lakást kellett volna átadni. Olyan épületekről született műszaki átadás-átvételi jegyzőkönyv, ahol még a belső válaszfalak sem voltak meg.

Elemgyári házak a Kertvárosban

Ugyancsak nagy segítség volt az egyre hatékonyabb építési technológiák bevezetése. Magas szintre fejlődött a helyi gyárban a vasbeton elemek előregyártása, belépett az acélszerkezetek alkalmazása, a középblokkos, öntött és paneles építési módok bevezetése. Nagy jelentőségű volt e téren, hogy a tervező iroda elkészítette a dunaújvárosi paneles tervcsalád terveit, melyek alapján a Beton- Vasbetonipari Művek Dunaújvárosi Gyára hozzáfoghatott a panelek sorozatgyártásához.
Foglalkoztak a tanácsi beruházók az alagútzsalus épületek felépítésének gondolatával is. A város megvásárolta egy épület sablonkészletét. Két év után azonban eladták, a helyi panelek felhasználása célravezetőbb volt. Csak megemlítem, hogy alagútzsalus rendszert nagy mennyiségben alkalmaztak az ország egyéb városaiban, így ezzel épült fel fél Kecskemét, de Székesfehérváron is sokat találhatunk belőlük.
Beszéljünk néhány tényezőről, amelyek szinte kizárólagos meghatározói voltak a városképnek. Egyik elkerülhetetlen a felvonó. Eredetileg felvonó nélkül csak legfeljebb háromemeletes épületek létesülhettek, majd a helyiségek belmagasságának csökkentésével az átlagos 3 m szint magasságra, újabb rendelet négyemeletes, felvonó nélküli épületek létesítését is megengedte. Ebben az időszakban jöttek létre azok a lakótelepeink, melyeknek tetejét mintha egy magasságban leborotválták volna, pl. a Dózsa I. városrész.
Az építési területek intenzívebb beépítésére való törekvés hozta létre a középmagas – általában 10 emeletes – házakat. Ezek felvonó nélkül már nem üzemelhettek. Gyártókapacitás hiányában mégis rendszeresen előfordult, hogy a lakókat felvonó nélküli épületekbe kellett beköltöztetni, akik aztán másfél, esetleg két évig is kényszerültek megmászni a 10. emeletet. Egyetlen olyan esetre emlékszem, amikor a felvonó már az épület alapozásánál a helyszínen volt. Ez volt a tanácsházi páternoszter. Ez idő tájt a városok egymással vetélkedtek, mivel tudják felülmúlni a másikat. Gyöngyösön, Pécsett és Veszprémben megépültek a máig is vitatott magasházak, a mi elnökünknek toronyóra jutott az eszébe. El kellett adni a páternosztert és árából megvásárolták a tanácsházi óra alkatrészeit. Alapjait is elbontották és az épület befejezése előtt készültek el a mai felvonók. Elgondolkozhatunk: ez volt-e a rosszabb intézkedés vagy a nagy ügyfélforgalmú földhivatal 10. emeletre való telepítése.

Jólesik a meleg tea az építőknek

Másik ilyen tényező az épületek bedaruzhatósága volt. A kivitelező vállalat csak úgy állt szóba velünk, ha a szerelő darut és pályáját minél kevesebbszer kell átállítani. Már a tervezések alkalmával féltékenyen ügyeltek ennek a követelménynek a betartására. Következménye nemcsak az épületek, hanem azok telepítésének, a beépítésnek a standardizálása is lett, amely nem tűrt semmi egyénit, “kilógást a sorból”. Ezzel a városkép nagyon sokat vesztett. Meg kell említeni példaként az Építők útja és a Szórád Márton út sarkán lévő két lakóházat, melyeknek bütüs vége meglehetősen zavaros látványt nyújtott. Összekötő szárny beépítésére született terv, mely geometriája következtében belső elrendezésében is egyéni volt. Nem fért el a daru hatósugarában, ezért csak egy földszintes összekötő fal és a büfé maradt a gondolatból. Az Építők útja és a Görbe utca sarkán már kielégítő megoldás jött létre – ez elfért a daru alatt.

Folyik a munka az 5. sz. Épületelemgyárban

A panelek sorozatgyártásából következik, hogy nem tűr sok egyéni gondolatot, mégis… Más városokban a tervezők tudtak a részletekben egyénit is alkotni és főleg olyan vállalatot találni, amely ezeket hajlandó volt kivitelezni. Bár a panelgyártás helyben történt, mégsem sikerült az igényeket teljesen kielégíteni. Más városok, így pl. Székesfehérvár is évről – évre számított a dunaújvárosi panelekre. 1970-ben tárgyaltunk a megyénél annak érdekében, hogy mondjon le Székesfehérvár bizonyos számú panelről és helyette alkalmazzanak győri paneleket. A szállítási távolság miatt ez kézenfekvő lett volna, az erősebb jogán azonban nem mentek bele a módosításba. A lakásszám teljesítése érdekében Dunaújváros kényszerült rá, hogy Győrből szállítson panelt.
Addig, míg 1956-ot követő években az arányos városfejlesztés volt a cél, sok középület és alapfokú ellátást biztosító épület is megvalósult. Később ennek helyébe a lakásépítések kizárólagossága lépett. Rákényszerültünk, hogy fenntartási, felújítási célú anyagi keretekből beruházási feladatokat valósítsunk meg, növelve ezzel a lakossági elégedetlenséget az egyre jobban romló lakások, parkok, úthálózat miatt. A kialakult álláspont szerint a pénzügyi kereteket leghatékonyabban a lakásberuházásoknál lehet felhasználni, ezért a perifériális területek fejlesztése szóba sem került. Ezt a tanácstól örökölt adósságot most törleszti a polgármesteri hivatal, ami Pentele városrészben már évek óta folyamatban van.

Épül a második kövérház a “papagájházak” között

Tudom, hogy soraimat olvasva volt kollégáim sok mindent – és joggal – hiányolnak. Csak ennyi lett volna az amivel életük során foglalkoztak? Nem így van, ennél sokkalta több történt, amire most nem lehetett kitérni. Nem akartam azt sem, hogy írásom szakmai értekezés legyen. Más alkalommal majd többet is!

Őri Zoltán

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.