Dunaújvárosi Hírlap – 1979. április 27.

Egy város karakterét és a lakosság ellátásában betöltött szerepét nagymértékben meghatározza a városközpont szerkezete, intézményellátottsága és építészeti megjelenése. Dunaújváros városközpontja mennyiben felel meg ennek a sokféle funkciónak; egyáltalán lépést tartott-e a központ fejlődése a város növekedésével és szerepkörének változásával. Melyek a városközpont további alakításának a lehetőségei, feladatai és perspektívája? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Balla József építészmérnökkel, a Dunaújvárosi Tervező Iroda igazgatójával, Baranyai Ferenc építészmérnökkel, a DTI építész csoportvezetőjével és Bánhelyi Károly építészmérnökkel, a DTI városrendezési csoportvezetőjével. A kérdésre adott válaszok hármójuk együttes véleményét tükrözik.

Légi felvétel a jelenlegi, szétszórt városközpontról. A centrum középületei, például a tanácsház is, szinte elveszik a lakóházak rengetegében

Központját keresi a város

– A városközpont olyan központi fekvésű, jól megközelíthető terület, ahol a jelentősebb igazgatási, politikai-társadalmi, kulturális, oktatási, egészségügyi, kereskedelmi és egyéb közintézmények helyezkednek el. Az intézményeknek otthont nyújtó középületek mennyisége, építészeti megjelenése, valamint a városközpontban felépült több-kevesebb lakóház együttese szabja meg a város egyedi – minden más várostól eltérő – karakterét. Ezen kívül a városközpont az ellátó funkciók főszíntere is, hiszen az oda telepített intézményeket keresi fel a város és a vonzáskörzet lakossága. Ennek az ellátó funkciónak a mértékét a város intézményrendszerének gazdagsága és az ellátandó lakossághoz viszonyított teljesítőképessége határozza meg. Ezt a mércét alapul véve hogyan értékelik a tervezőiroda építész szakemberei Dunaújváros városközpontját?
Dunaújváros nagyságrendjéhez mérten szegényes, a tervezett város lehetőségeihez viszonyítva pedig indokolatlanul szétszórt a városközpont. A viszonylag kevés középület nem alkot jól körülhatárolható belső városmagot. A város központjának tekinthető ma a Vasmű út, Lenin tér és a Dózsa György út belső szakasza. Ehhez a fő városközponti tengelyhez képest periférikusan helyezkedik el a ma regionális szerepkört is betöltő Bartók Béla Művelődési Központ és egyes, a városnál is nagyobb körzetet ellátó kereskedelmi létesítmények, mint például a Képcsarnok Vállalat bemutatóterme, a Bizományi Áruház, az Ofotért optikai szaküzlete, a November 7. téri műszaki szakbolt, vagy a közeljövőben megnyíló kölcsönzőbolt és antikvár könyvesbolt. A Munkásművelődési Központ jelenleg ugyancsak leszakad erről a városközponti tengelyről és befejezetlensége miatt központképző funkciót alig tölt be.

Épülő/bővülő római városrész és az új Munkásművelődési Központ /1975

A munkásművelődés új központja Dunaújvárosban

– Igen, ez a valós helyzet. De hogyan, miért jött létre ez az állapot? Itt nem volt régi városközpont, amihez alkalmazkodni kellett volna, nem kötötte semmi a tervezőket.
Az adottságok, lehetőségek Dunaújváros esetében egészen mások voltak, és ma is lényegesen eltérnek más városokétól, különösen azokétól, amelyekre a “bezzeg” szóval szívesen hivatkozunk, mint Salgótarján, Szekszárd, Zalaegerszeg, Kecskemét Hild-éremmel is fémjelzett városépítési gyakorlatára. Ezek a városok kivétel nélkül megyeszékhelyek, ahol eleve több, és gazdagabb funkciótartalmú középület gazdagíthatja a városközpontot, s ezek megépítésére, rekonstrukciójára több pénz állt mindig is rendelkezésre. Több régi város rekonstrukciójába besegített a műemlékvédelmi felügyelőség is, hiszen az finanszírozta a műemléki értékű épületek átépítését.
– Mindez csak középületeink csekély számára és szerényebb kivitelére magyarázat, városközpontunk mai szétszórtságára és építészeti megoldatlanságára nem.
Városunk tervekben előrejelzett mérete és közigazgatási, tájszervező szerepe az eddig eltelt három évtized alatt sokszor és számottevően változott, a húszezres népességet feltételező gyári lakótelep koncepciójától a napjainkban érvényes részleges felsőfokú központ szerepkörig. Dunaújváros mai 61 ezres népessége 6 ezer lakossal haladja meg az azonos szerepkörű megyeszékhelyek (Eger, Salgótarján, Szekszárd, Tatabánya, Veszprém, Zalaegerszeg) lakosságszámának átlagát. A dinamikus népességgyarapodás és szerepkörnövekedés a város eddigi történetében mindig rövid idő alatt túlhaladta a település fejlesztésére lassúbb fejlődést vonatkozó, feltételező terveket. Emiatt szükségképpen módosulnia kellett a városközpontra vonatkozó elképzeléseknek is. Míg például egy húszezres kisváros központja egy reprezentatív tér köré szervezhető, addig a negyven-ötvenezres, és méginkább a nyolcvan-százezres város jól megfogalmazott központrendszer birtokában tudja megfelelően kielégíteni saját és vonzáskörzetének lakosságát. Ez a központrendszer – legalábbis elemeiben – nem tág horizontú tervek részeként, hanem a változó, dinamikusan feszítő igények hatására az eredeti, már túlhaladott tervektől eltérően, szinte ötletszerűen valósult meg Dunaújvárosban, városközponti s a ma elvárt funkciónak csak egy részét elégíti ki. Az is dunaújvárosi sajátosság, hogy a történelmi városokhoz viszonyítva igen rövid idő alatt, koncentráltan, korszerű technikát megtestesítve épültek fel a lakóházak, s az ipari létesítmények. Az ebbe a miliőbe beilleszkedő lakosság szinte “kikövetelte” magának azokat a városi létesítményeket, amelyekkel a korábbi tervek csak szerényebb nem, vagy mértékben számoltak. Ezeknek a “terven felüli” létesítményeknek helyét és méretét az éppen a rendelkezésre álló anyagi keretek (rendszerint megtoldva üzemi segítséggel és társadalmi erőösszpontosítással is) és a még beépítetlen közművesített területek elhelyezkedése határozta meg. A városközpont ilyetén való kialakulásában közrejátszott még az is, hogy a lakosság is igényelte a befejezettséget, az üres területek használatbavételét.

Városközpontunk, az egykori Lenin tér

– Itt tartunk ma. Van egy városközpontunk, amely most is csak részlegesen elégíti ki az elvárásokat, s rendezettsége, áttekinthetősége, építészeti megfogalmazottsága is bőségesen hagy kívánnivalót maga után. Hogyan fejleszthető tovább a jelenlegi városközpont, milyen irányt lehet és kell szabni a továbbfejlődéshez. És egyáltalán mekkora népesség kiszolgálására alkalmas városközpontot célszerű számításba venni. Megannyi izgalmas kérdés. Kiindulásként Dunaújváros egészének további fejlődési perspektíváját próbáljuk megkörvonalazni.
A városok fejlődését nem egyes személyek akarata, hanem a társadalmi-gazdasági élet ma még nem teljes mértékben feltárt hatótényezői indikálják. Példa erre magának Dunaújvárosnak az eddigi története is. Az elsődleges feladat tehát a további városfejlődés hatótényezőinek számbavétele. A kedvező gazdaságföldrajzi adottságok (centrális helyzet, víziút, víznyerési, szennyvízelhelyezési lehetőség, a paksi, százhalombattai villamos energia közelsége stb.) közismertek. Az ide telepített város és iparának továbbfejlődése önmagát szükségszerűen erősítő folyamat. A Duna-Rajna-Majna csatorna megnyitása előbb-utóbb felértékeli a kikötőt. Törvényszerű a tercier szektor részarányának bővülése is minden olyan városban, ahol kezdetben az ipari jelleg dominál. Végül a népesség korösszetétele is előrevetíti azt a növekedési ütemet, amelynek eredményeként a város népessége az ezredfordulóra elérheti a százezres nagyságrendet.
– Akkor a vonzáskörzetet is számításba véve százötven-százhetvenezer ember színvonalas kiszolgálására alkalmas városközpont fokozatos kiépítésére lesz – lenne – szükség. Hol és hogyan építhető meg a jövő század emberét is kiszolgáló városközpont?
Először a hogyanról. Hát semmiképpen sem úgy, mint eddig. Szakítani kell mielőbb a rögtönzésekkel. Folyamatban van a város másfél évtizede készített, általános rendezési tervének a felülvizsgálata és készül az új rendezési terv. Remélhetőleg ez már helyesen, a fejlődés várható menetével összhangban szabja meg a város továbbépítésének teendőit. Ennek a tervnek a betartása alapkövetelmény. Mert utólag mindig bebizonyosodik, hogy a meglévő szűkös keretekhez igazított, a jövő szükségleteivel nem számoló megoldás, végül is, vagy alig megoldható újabb problémák elé állítja a várost, vagy jóval többe kerül. Elég utalni a kórházbővítés többletköltségeire és mind nyilvánvalóbb parkolási gondjaira. Vagy itt van a Munkásművelődési Központ továbbépítésének kérdése. A rég tervbe vett színházi szárny helyett a legfrissebb elképzelések szerint sportcsarnokkal egészül ki, mert most erre van igény és lesz anyagi fedezet. Befejezetté válik a félbehagyott középület, de vegyes funkcióval, előrevetítve a sportcsarnok látogatottságából adódó parkolási gondokat. Az igazán jó megoldás az lenne, ha minden középület, közcélú létesítmény a rendezési tervben megszabott helyen, méretben és funkciótartalommal épülne meg. Hogy így legyen, érdemes érte áldozatot is vállalni, kialakul egy, a mostaninál lényegesen nagyobb értékeket hordozó városcentrum.

Korzózás a Vasmű úton

– A meglévő városközpont bővítésének és továbbfejlesztésének melyek a főirányai és tartalék területei?
A városközpont főtengelye egyértelműen a Vasmű út. Emellett központfunkciót betöltő tengely, tartalék területeivel, a Dózsa György út s végül mint melléktengely, szerepet játszik a Szórád Márton út is. A továbbfejlesztés részét képezheti a Dózsa György út igényes, helyes léptékű beépítése, de a város jövőbeni méretéhez igazodó, korszerű városközpont csak a Vasmű úthoz szervesen kapcsolódó Vöröshadsereg útján és a mai Óváros Arany János utca-Vöröshadsereg útja közti területén képzelhető el. A szóban forgó terület a város igen értékes része, kizárólag lakásokkal történő beépítése jóvátehetetlen hiba lenne. Ez a terület jól megközelíthető a mai városból, a kiépülő Baracsi úton a Béke és a folytatásában felépülő Kommunarszk városrészekből, s városunk északi peremén kijelölt további lakásépítésre szánt területei felől.

A városközpont továbbépítésére legalkalmasabb terület az Óváros Arany János utca-Vöröshadsereg útja közé eső része. A Baracsi út-Vöröshadsereg út csomópontja (ide vezet le a Castrum városrészből a kép szélén látható lépcső) a leendő városközpont jó forgalmi adottságokkal rendelkező része

A völgyből a fennsíkra vezető, egyedi középületekkel beépített útvonal a völgylejtő zöldterületeivel mutatós egyedi városképet is nyújthat Dunaújvárosnak, ezt a szerencsés adottságát megőrizni és a lehetőségek függvényében előrelátó igényességgel városcentrummá alakítani, ez lehet a legfontosabb feladata mindenkinek, akinek nem közömbös, milyenné formálódik városunk a következő évtizedekben.

Csongor György

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.