Pajtás – 1975. május 7.
Az égbolt kissé felhős…
A Ságvári Endre Ált. lsk. tornaterme,
a dunaújvárosi atlétika fontos “támaszpontja”
A négytusa, mint köztudott, 60 méteres síkfutásból, távolugrásból, magasugrásból és kislabdahajításból áll, ebben a “szakmában” tehát nem sok idő marad az unalomra. Különösen azok találnak benne állandó elfoglaltságot, akik fejükbe veszik, hogy valami említésre méltót fognak produkálni. Az ilyesmire tényleg csak az képes ebben a szigorú sportágban, aki legény a gáton. Vagy leány.
Egyre több a veszélyes ellenfél! Ebben a “szakmában” nem sok idő marad az unalomra!
Mint például a dunaújvárosi négytusázók. Télen a tornateremben töltik életük jó részét, meglehetősen intenzív tevékenységgel, tavasszal a szabadban teszik ezt, nyáron meg nyerik a versenyeket. 1969 óta nem lehet “levakarni” őket az olimpiai táblázat tetejéről, és közben a nemzetközi négytusaversenyeken is megtanulták az ellenfelek, hogy Dunaújváros nevét bizonyos tisztelettel kell ejteni. (Tavaly Berlinben például elsők lettek, holtversenyben a román csapattal!)
Dunaújvárosi négytusázót hat esztendeje csak dunaújvárosi négytusázó győzött le. A két “szomszédvár”, a Ságvári Endre Általános Iskola meg a Vasvári Pál Általános Iskola csapata felváltva nyerte az olimpiákat, és egymás kezéből csavarták ki az országos csúcsokat. Egymást folyton legyőzve emelték egymást mind magasabbra…
És ezen a nyáron – az eddigi eredmények elismeréseképpen – Dunaújváros kapta a nemzetközi négytusaverseny rendezésének jogát. A versenyre 15 ország – NDK, Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Románia, Vietnam, Kuba, Mongólia, Bulgária, Franciaország, Svájc, Belgium, Finnország és természetesen Magyarország nevezett. A város tehát parádés napok előtt áll, afféle “gyermekolimpiát” láthat majd július 6-17-ig.
Csak éppen dunaújvárosi versenyzőket nem biztos, hogy láthat. Mert ehhez előbb az úttörőolimpián kellene győzni, a hatéves veretlenséget pedig éppen ebben az esztendőben fenyegeti veszély.
Az égbolt kissé felhős…
– Nincs csapat! – csóválja a fejét Hornyik Károly, a “vasvárisok”’ főnöke. – Illetve csapat az van, hanem az eredmények… eh, hagyjuk. Elég az hozzá, hogy meg sem közelítik a tavalyiakat. Hiába… sokan kiöregedtek. Az idén inkább egyéni számokban számítunk sikerekre… De nemzetközi verseny sajnos négytusában lesz!…
Alakul a csapat, gyűlik az erő…
Vajon elegendő lesz-e a forró napokra?…
Nézzük az edzést. Még nézni is fárasztó, tehát inkább beszélgessünk!
Kislabdahajításban és távolugrásban indulok – mondja Joó Laci. – Ezekben a számokban tavaly Kántor Gyuri jó magasra emelte a mércét; 69,50 m-es és 6,30 m-es teljesítményekkel tartja a csúcsot! Nehéz lesz tehát említésre méltót produkálni. Nehéz, de úgy érzem, nem lehetetlen… !
Csonka Edit a súlyzóval
– Ez az utolsó évem az úttörők között. Szeretném, ha úgy sikerülne, mint az 1973-as esztendő! – mondja Csonka Edit, aki 1973-ban, hatodikos korában (!) többek között megnyerte Presovban (Csehszlovákia) a nemzetközi négytusaverseny leány egyéni versenyszámát! – Sajnos, erre az évre már csak a távolugrás maradt. Jelenleg 506 cm a legjobb eredményem, de az olimpiáig képes leszek 540 cm körüli teljesítményre is. Ez pedig “aranyat” érhet!
Jó, jó, de nemzetközi versenyt mégiscsak négytusából rendeznek. Mi van a négytusával?
– Hát… a tavalyi csapat jobb volt – tűnődik Mudra Erzsi. – Most valahogy az összetartás sem olyan, mint régen…
– Nincs ebben semmi csodálatos – mondja Bácsváry István, az iskola igazgatója, aki “alaposan benne van” az eddigi eredményekben. – Régen is versenyről versenyre javult a csapat eredménye is, meg a kollektív szelleme is. Természetesen ez nem törvényszerű. Egy azonban biztos; ez a csapat még nem versenyzett!
Bakos Dezső a medicinlabdával
Viszont felkészült, ehhez kétség sem férhet. Gondolatban újra visszaszaladunk a tornaterembe, és látjuk Vigh Márti, Bakos Dezső, Jancsó Rudolf meg a többi négytusázó határozott és fegyelmezett munkáját.
Lehet, hogy csak felhőátvonulásokról van szó?…
– Nincs csapat! – mondja Matéz Tivadar, a “vasvárisok” testnevelője.
– Az olimpián inkább kézilabdában, tornában és egy-két egyéni számban vannak esélyeink. Józsa Gyuri például a csapat “átlövője”, 1961-ben született, de ettől függetlenül 182 cm magas és 85 kiló. Még fejlődésben van. Eredményeiről csak annyit, hogy kislabdahajításban és súlylökésben… vannak egészen elfogadható eredményei. Négytusában? Az az érzésem, hogy a dunaújvárosi csúcsokat már csak az emlékkönyveink őrzik tovább az olimpia után.
És a szekszárdiakat emlegeti meg a tatabányaiakat, meg a pécsieket, meg a szolnokiakat, meg a budapestieket…
Joó Laci és társai, “laza” gimnasztikazás közben.
A felkészüléssel nem lesz baj!
– Dunaújváros vendégszeretetét természetesen cseppet sem befolyásolja, hogy lesz-e hazai együttes a versenyen, vagy sem – mondja Győr Zsuzsa városi úttörőtitkár. – Számunkra csak az a fontos, hogy minden vendégünk jól érezze magát. Az esemény forgatókönyve lényegében elkészült, ezen már csak apróbb változtatások várhatók. A XIX. “Barátság” Nemzetközi Könnyűatlétikai Négytusaverseny résztvevőinek bőséges szabadidős és kulturális programot, edzéslehetőségeket, szórakoztató rendezvényeket, és persze zavartalan versenyzési és pihenési lehetőségeket biztosítunk, és ebből a munkából a helyi úttörőcsapatok is kiveszik a részüket. Azt pedig mondanom sem kell, hogy szívből szurkolunk majd a magyar együttesnek, bármelyik részéből is érkezzenek az országnak!…
No, nézd csak, időközben elvonultak a felhők, és kisütött a Nap!…
CSER GÁBOR
FOTÓ: GAÁL ZOLTÁN
