Dunaújvárosi Hírlap – 1980. április 11.
Dunaújváros területének rövid története (V.)
A hanyatlás kezdete
A pusztulásnak több oka volt. Tudjuk, hogy újabb népek nyomultak be a Kárpát-medencébe, és ezzel nagy feszültséget idéztek elő a római határ mentén. Az is tény azonban, hogy a birodalom legnagyobb válságainak egyikét élte át a III. század közepén, ami többek között hatalmi harcokban is megmutatkozott. A támadó és fosztogató, végső soron bebocsáttatást kierőszakolni akaró germánok és szarmata roxolánok elsöprő sikerét közvetlenül mégis a római határvédelem elavult volta tette lehetővé. A határok mentén felállított hadsereg ugyanis önmagában nem volt elegendő a barbárok feltartóztatására. A békét elsősorban a különböző szerződések biztosították, és amint több szerződéssel egyidejűleg támadt bonyodalom, és a barbárok széles frontszakaszon támadtak, át tudták törni a hadsereg védővonalát, szabadon dúlhatták a védtelen tartományokat.
A fokozatosan talpra álló birodalom levonta a tanulságokat. Számos politikai és gazdasági reformot vezettek be a IV. század elején, amelyek együttesen lehetővé tették, hogy a Római Birodalom és azon belül Intercisa még egyszer fölvirágozzék.
Intercisa mindig határvédelmi szerepének köszönhette jelentőségét, így a reformok közül is az erre vonatkozók fontosak számunkra. A közigazgatási átszervezés során az eddig két részből álló Pannóniát négy részre osztotta Diocletianus. Intercisa Valeria tartományba került, ami nagyjából Drávától északra, és a Balatontól keletre eső területet jelenti. A több, korábbi tartományból kialakított nagyobb egységek (dioecesis) ezentúl központi expedíciós sereggel rendelkeztek, a határokon pedig külön megszervezett határőrség foglalta el az őrhelyeket (a limes szó után limitanei), akik hovatovább már nem zsoldért, hanem az ott kapott földekért tartoztak örökletes szolgálattal.
Áttört bronz füstölőkehely
A határozott intézkedések hatása Intercisában is megmutatkozott. Az erődöt helyreállították, sőt, új építkezésekre is sor került. Tudjuk például, hogy az erődöket összekapcsoló utat a katonaság tartotta karban. Nemrégiben éppen az Intercisa közelében fekvő jelzőtornyok kapcsán sikerült kimutatni, hogy ezek egyik típusa ekkoriban, a III-IV. század fordulóján épült. Ezeket az építkezéseket és a határvédelem biztosítását a szír csapat maradványai mellett dalmata lovasok látták el. Lehetséges, hogy ellenerődöt is építettek a szemközti parton, de ezt a forrás bizonytalan szöveghagyományozása miatt nem lehet egyértelműen állítani. Az esetleges ellenerőd nyomait nem ismerjük, de nincs kizárva, hogy a mai Ifjúság-sziget északi végében ennek romjaira épült a középkori Szent Pantaleon monostor.
Castellum bástyájának maradványa/2019
fotó: Horváth Tamás
A polgári településen másként alakultak a dolgok, mint az erődítményben. Az erősen megcsappant lakosság pótlására alig történtek intézkedések, ami történt, az sem a legideálisabb volt: kisebb barbár csoportok betelepítése. Nemcsak a lakosság lélekszámában állt be azonban változás, hanem a településszerkezetben is. A késő római hadvezetés ugyanis megengedte katonáinak, hogy családjukat beköltöztessék az erődítmények biztonságos falai mögé. Nem véletlen tehát, hogy a IV. századra alaposan lecsökkent a polgári település kiterjedése, gyakorlatilag visszahúzódott az I-II. századi határáig. Az eddig elmondottak mégsem jelentik azt, hogy Intercisa a IV. században előre sejtett végnapjait élte volna. A mintegy két emberöltőnyi békés időszakot szépen tükrözik a rendezett és gazdag, sőt nagy sírszámú késő római temetők.
A helyzet csak a 350-es években romlott meg. Valószínűleg ezek hatására kezdődtek meg azok a hatalmas katonai építkezések, melyek még ma is bámulatba ejtik az érdeklődőt. Ekkor építették a legyező alakú saroktornyokat, amelyek miatt új, a korábbinál messzebb húzódó védőárkot is kellett ásni. A Limes-úton is nagy munkálatokat végeztek. Nyomvonalát több helyen módosították, a légifelvételek alapján nyilvánvaló, hogy mérnökileg, szakszerűen. Új tornyokat építettek az út mentén, részben, hogy sűrítsék ezek láncolatát, részben, hogy jobban kövessék az új útszakaszokat. Ekkor épült az erőd nyugati oldalán az az érdekes alaprajzú épület, amely más, korabeli forrásokkal összevetve, egyfajta szállodaféle volt, és ekkor épült a Pincesor nyugati partján az a kis, apszisos épület, amely valószínűleg ókeresztény templom volt, jelezve, hogy Intercisában is egyre több követőre talált az új vallás.
Késő Római, apszisos épület /2020
fotó: Horváth Tamás
Ennek a békés fejlődésnek vetett véget a 370-es évek eseménysora. Azok a régi, új népek, többek között a hunok, tűntek föl a Kárpát-medencében, ami a helyzet kiéleződéséhez vezetett. A legnagyobb nyomás a Duna menti tartományokra nehezedett. Súlyosbította a helyzetet, hogy néhány év alatt két császár halt meg tragikus körülmények között. Nem véletlen tehát, hogy a további építkezések leálltak, és az V. század elejére gyakorlatilag megszűnt a központi irányítás. A 430-as években a hunok már csak egy gyér lakosságú falucskát örököltek a’hajdani gazdag Intercisa helyett.
– folytatjuk –
Dunaújváros területének rövid története
Visy Zsolt
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
